1926. augusztus 23-án született a ma már Szlovákiában található Oroszváron. 1944-ben a győri Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd orvosi karra iratkozott be. 1945-ben orosz hadifogságba esik, 1947-ben tér haza. Utána közgazdász tanulmányokat folytat, majd két évet tisztviselőként dolgozik a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet. 1974 óta szabadfoglalkozású író. '79 és 83 között a budapesti Népszínház vezető dramaturgja, utána pedig '85-ig a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője.
1959-ben jelent meg A péntek lépcsőin című kisregénye a Magvető Kiadónál, valamint még ebben az évben Deszkakolostor címmel elbeszélései. Utána már rendszeresen jönnek az újabb kötetek: regények, novellák, drámák és versek is (többek közt: Sirokkó, 1969; Az erőd, 1971; Vörös rekviem, 1975; Hasfelmetsző Jack, 1981; Drakula, 1983; A boldogság templomai, 1986). Műveit több európai nyelvre is lefordították. Sok drámáját mutatták be a fővárosban és vidéken, írásaiból tévéjátékok is készültek.
 |
| Jancsóval a Kelj fel, komám, ne aludjál című filmben |
Hernádi Gyula irodalmi teljesítménye mellett felbecsülhetetlen hatást gyakorolt az elmúlt jópár évtized magyar filmművészetére is. Állandó alkotótársa volt Jancsó Miklós filmrendezőnek, akivel először az 1963-as Oldás és kötésben dolgoztak együtt, egy Lengyel József-novellát írtak át filmre. A sor így folytatódott: Így jöttem, Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek, stb. - egészen a máig, a tavaly bemutatott legutóbbi Jancsó-filmig (A mohácsi vész). Az utóbbi évek Kapa-Pepe filmjeinek záródarabját szintén együtt írták (az Ede megevé ebédem című filmtervük még az indulásra vár).
Jancsó mellett írt forgatókönyvet Grunwalsky Ferenc filmjéhez (Vörös rekviem, Utolsó előtti ítélet), Mészáros Mártának (Örökbefogadás, Kilenc hónap, Anna), Az erőd című regényét Szinetár Miklós vitte vászonra, a Kiáltás és kiáltást pedig Kézdi-Kovács Zsolt.
