Hollywood és a dohányzás

A brit zsurnaliszta szerint ennek oka igencsak prózai: a dohányzás jól mutat a filmvásznon. "Minden, amit az emberek gyűlölnek a dohányzásban, rettentően jól mutat a moziban. Szexi, vagány, nincs még egy ilyen lenyűgöző módja a semmittevés ábrázolásának." - idézi Rifkind a San Francico Chronicle egyik kritikusát.

"Szexi és vagány" James Dean és Natalie Wood a Haragban a világgal c. filmben

Természetesen a cikk arról sem feledkezik meg, hogy a dohánygyárak és a hollywoodi stúdiók közötti együttműködés mindkét félnek bombaüzlet. Egyesült Államok-szerte évi 390 ezer tizenéves szokik rá a dohányzásra, amely 4,1 milliárd dolláros profitot jelent az amerikai gyáraknak, s az összegnek mintegy 20 százalékát később vissza is forgatják, különböző produkciókban hirdetve, mennyire "szexi és vagány" dolog a dohányzás.

Hollywood lelkiismerete a késő hetvenes - kora nyolcvanas években ébredt fel - ha csak rövid időre is, állítja Rifkind. Ekkoriban a dohányzás már nem a vagányság, hanem a gyengeség jele lett, a szerző példaként említi az Elemi ösztön és a Vissza a jövőbe című filmek pöfékelő karaktereit. Ám a dohányzásellenes hangulat a Times cikke szerint rövid ideig tartott, s mára Hollywoodban jól megférnek a dohányzást támadó és támogató produkciók. 1999-ben, amikor a dohánygyárakat lejárató Bennfentes született, az Álomgyár hivatalosan is hirdette, hogy a dohányzás káros szenvedély. A Times újságírója szerint ezért tűnt el példának okáért James Bond "eszköztárából" a cigaretta - Őfelsége legtitkosabb ügynöke 1989-ben, a Licence to Kill-ben gyújtott rá utoljára.  A lelkiismeretes alkotók ekkoriban lépten-nyomon hirdették, tagadhatatlan Hollywood hatása a felnövekvő nemzedékre. Az Elemi ösztön írója, Joe Eszterhas például 2002-ben kijelentette, filmjeivel gyanútlan emberek tömegeit "fertőzte" meg a káros szenvedéllyel, s hogy "minden egyes hollywoodi sztár kezében tartott cigaretta 12-14 éves gyerekekre célzó halálos fegyver." Eszterhas belátó magatartásához persze valószínűleg az is hozzájárult, hogy ebben az időben távolították el gégéjéről - a hosszú évek aktív dohányzásának is köszönhető - rákos daganatot.

A Sundance fesztiválon idén debütáló Thank You for Smoking ezt a hollywoodi anti-pöfékelő magatartást parodizálja - Rifkind szerint kissé megkésve: Hollywood ugyanis már egy ideje "visszaszokott". Rifkind szerint ezúttal azonban nem a dohányzás újbóli propagálásáról van szó, hanem elsősorban arról, hogy az utóbbi időszakban a stúdiók előszeretettel nosztalgiáznak, s az ötvenes-hatvanas évek (Good Night, and Good Luck, Capote, Nyughatatlan) világát megidéző tényfilmek elengedhetetlen atmoszférateremtő kelléke a cigaretta. A hitelesség mellett, így Rifkind, az elmúlt időszakban rengeteg neo-noir készült, s ezek szereplői ugyancsak elképzelhetetlenek bagó nélkül, a cigaretta teszi őket ugyanis "hitelessé, szexivé és vagánnyá." S hogy mindeközben a moziba járó fiatalok e sok vagányság láttán fütyülnek majd a dohányzás egészségkárosító hatására, az már szinte mellékes is, elvégre az Álomgyár megmutatta a füstölgő szenvedély sötét oldalát is.