Messze a legprovokatívabb film a formabontó kanadai szerző, Bruce LaBruce Raspberry Reich című opusza. Az erotikus részekkel és a Godardtól kölcsönzött szövegkollázzsal tűzdelt cselekmény egy leendő Baader-Meinhof-csoportról szól, akik azt tűzik ki célul, hogy egy homoszexuális intifáda (népfelkelés) révén felszabadítják a tömegeket.
Szintén lenyűgöző, de kevésbé sokkoló a nemileg eléggé zavaros szerelmi háromszög történetét bemutató Die Mommie Die című film, mely ugyancsak szellemes utalásokat tartalmaz korábbi klasszikusokra. A szülei ellen lázadó kamaszról szóló Mambo Italiano humora szintén éles, de ez a humor sokkal kevésbé "meleg".
Q. Allan Brocka Eating out című munkája jóval erotikusabb vonalat követ. Itt is szerelmi háromszögről van szó - egy heteroszexuális fiú, a lány, akibe szerelmes, valamint a lány fiú-lakótársa.
A Goldfish Memory Liz Gill munkája. A Dublinban játszódó, romantikusan balszerencsés történetben senki sem képes tanulni a hibáiból. Még komorabb a hangulat Amal Bedjaoul Un Fils című filmjében, ahol a szigorú arab apa megtudja, hogy a fia homoszexuális és prostituált. Julian Hernandez egyhangú, maratoni című, költői filmje, A Thousand Clouds Of Peace Fence The Sky, Love; Your Being Love Will Never End-ben egy halálosan szerelmes, elhagyott tinédzser idősebb szeretője után ered Mexico Citybe. Ugyancsak tizenéves hőse van a szingapúri kormány által betiltott 15 című filmnek, mely vizuális bravúr a serdülőkor problémáiról.
A dokumentumfilmek között Stephanie Wynne kegyetlenül tisztességes dolgozatot készített egy korábbi tengerészgyalogos nemi átoperálásáról The Cookie Project címmel. A modern Svédországba vezet a Don't Worry, It's Just a Phase című film, melyben őszinte bepillantást kaphatunk a leszbikus felnőtté válás világába.
