Vékes Csaba: Cserekapus
Vékes Csaba az Inkubátor Program reklámarca is lehetne, az ő nevéhez fűződik ugyanis a Filmalap tehetséggondozó kezdeményezésének első, megvalósult nagyjátékfilmje, a tavaly bemutatott Hetedik alabárdos. A 6. Friss Húson szereplő Cserekapus a rendező közvetlenül az Alabárdos után született kisjátékfilmje. Ahogy azt a rendező a Filmhunak korábban elmondta, a nagyjátékfilm után muszáj volt gyorsan forgatnia valamit, hogy még melegében kipróbálhassa a megszerzett tapasztalatokat.
Ennek eredményeként született meg a harmadosztályú focicsapatban védő, illetve a meccseken folyton a kispadot koptató, mégis rendíthetetlen, amatőr hálóőr és családja mikrotörténete, ami a mellett, hogy formailag szépen igazolja Vékes tapasztaltabb filmessé avanzsálását, a tartalmat illetően is értékes darab a szabadságkeresés belénk kódolt vágyáról, és az ettől könnyen megsérülhető összetartozás fontosságának hangsúlyozásáról. (BB)
Bozzay Balázs: Ugrás
A Metropolitan mesterszakán végzett Bozzay Balázs nem az egyetlen a mezőnyben, aki a majdnem, vagy alig huszonéves korosztállyal foglalkozik, ahogy a padlógázas, fék nélküli bulizás sem csak az ő filmjében jelenik meg. Az Ugrás attól válik mégis egyedivé és emlékezetessé, hogy a levegőben lógó történetet elmeséléséhez használt, se eleje, se vége szerkezettel tökéletesen tükrözi vissza a felvillantott szereplők életére jellemző állapotot.
A film indulásából akár egy romantikus este is kibontakozhatna, de ugyanannyi esély van rá, hogy bármikor boruljon az egész. Borul is, hiszen a szereplők életében semmi sincs eltervezve, kizárva meg pláne. Ahogy esik, úgy puffan - ezúttal szó szerint. A spontán házibuli, amibe a két főszereplővel és egyikük haverjaival mi is belecsöppenünk, semmiről nem szól az élvhajhászáson kívül, aki pedig észnél marad, és ha bizonytalanul is, de tervez valamit, az ufóként bolyongva a többiek között, végigszorongja az éjszakát, és a terve is kudarcba fullad. Az Ugrás generációs látleletként és a kívülállás kényelmetlenségének rajzaként is megállja a helyét. (BB)
Vácz Péter: Párnaarc
A Nyuszi és Őzzel nem csak hazai pályán, de a nemzetközi animációs színtéren is nagyot robbantó Vácz Péter neve azoknak is ismerősen csenghet, akiket egyébként hidegen hagy a mozgásba lendített rajzok vagy bábok műfaja. Vácz legújabb munkája sokak meglepetésére egy élőszereplős kisfilm, azt azonban senki ne gondolja, hogy nem kötődik vastag szállal az animációhoz.
A Párnaarc egy enyhén szólva is introvertált férfi szállodai tartózkodását jelöli ki a történet kereteként, amelyen belül egy nem mindennapi kapcsolat létrejöttének lehetünk tanúi: a férfi a szobában lévő másik ágyról elvett párnát nevezi ki képzelt barátjának, akit zokni-végtagokkal, mandzsetta-szemekkel és zsinórszájjal kelt életre. A film főszereplője végzi tehát az animálást, a szobaszervíz viszont a re-animálást, amikor napról napra párnává minősíti vissza a barátjáért egyre jobban aggódó vendég szobatársát. A Párnaarc újabb bizonyíték Vácz kivételes fantáziájára, mellyel a rendező filmen belül, szereplője által alkotja meg másik, animált szereplőjét. (BB)
Kovács István: Ostrom
A Szürke senkik rendezője, Kovács István Ostrom című rövidfilmje a 90-es évek balkáni konfliktusa, a szomszédunkban zajló délszláv háború mindennapi realitását tárja elénk egy nő drámáján keresztül a szerb hadsereg által ostromolt Szarajevóban. A kisfilmben egy magányos özvegyasszony napját követjük végig, akinek már hajmosásra sincs elegendő víz a lakásában. A hosszú ideje egyedűl boldoguló nő férfi vendéget vár, ezért szeretné legalább alapvetően rendbe hoznia magát. Elindul, hogy vizet szerezzen, ám a romos városban ez életveszélyes vállalkozás, ugyanis minden sarkon orvlövészek leselkednek a túlélőkre, a készletek pedig mindenki számára szűkösek. Csak kevesen tehetik meg, hogy lemondjanak a túlélés zálogát jelentő vízről, aki mégis, az megkéri az árát. Ez a kegyetlen élethelyzet számtalan lemondással jár, a főszereplő pedig végül kénytelen elengedi az utolsó, számára fontos, de a túléléshez kevésbé jelentős dolgot is. (HB)
Felvidéki Miklós: Gorgon
A rövid animációs munkákat az élőszereplős kisfilmekkel együtt vetítik, de a fesztivál végén természetesen külön kategóriában díjazzák őket. Az animációk mezőnyében is megvannak a favoritnak számító művek, mellettük viszont olyan alkotásokat is láthatunk, amelyek könnyen felvehetik velül a versenyt. Ilyen lehet például Felvidéki Miklós Gorgon című kisfilmje, melyet a tavalyi KAFF-on történt vetítése után ezt írtuk: a Gorgon „a magyar animációs kánonban alulreprezentált zsánert, a horrort képviseli, méghozzá nem is akárhogy: a narratív szinten egyszerű rabló-pandúr kergetőzésnek induló, dinamikus eseménysor egy elhagyatottnak tűnő, elátkozott bérházba tereli a tetten ért zsebmetszőt és a nyomában kitartóan loholó fakabátot. Innentől egyértelműen az alapos részletességgel kidolgozott, kísérteties ornamentikájú épület válik a főszereplővé, amely számos, nem evilági veszély rejt a zsebtolvaj és a törvény elkötelezett őre számára.” (HB)
Kis Hajni: Last Call
A tömeges elköltözés napjainkban már egy teljesen hétköznapi jelenség, családok ezrei döntenek úgy naponta, hogy az országot elhagyva, külföldön próbálnak szerencsét. Anya, apa és a gyerekek kimennek Londonba, Berlinbe, Párizsba, az itthon maradt nagyik meg skype-on követhetik tovább az életüket. Kis Hajni filmjének főhőse, a 61 éves Anikó (Zsurzs Kati) azonban úgy dönt, hogy ő is hátrahagyja a megszokott életét, és kiköltözik a lánya után, aki külföldön alapított családot. Felmond a kórházi munkahelyén, eladja a lakását, és egy délután alatt búcsút vesz az egész eddigi életétől.
A rendező korábbi, Szép alak című filmjét diák-Oscarra is felterjesztették, egy héttel ezelőtt pedig a 3. Inkubátor egyik győzteseként kapott lehetőséget első nagyjátékfilmjének leforgatására. Ahogy előző kisfilmjében is, itt is különleges érzékkel nyúl hozzá a törékeny emberi lélekhez: Anikó minden kudarc ellenére töretlenül pipálja ki a napi teendőket, visszanéz azokra az évekre és emberekre, akiket hátrahagy, és félve indul neki a jövőjének. Zsurzs Kati fantasztikus az egész nap loholó, angollal küzdő asszony szerepében, és nagy eséllyel indul az idei fesztivál Legjobb színésznői díjáért. (PJ)
Bucsi Réka: Solar Walk
A fentebb említett Vácz Péter mellett Bucsi Réka is a kortárs magyar animáció meghatározó alakja, akinek legújabb alkotása, a Friss Húson is szereplő Solar Walk az idei Berlinalén mutatkozhatott be. Bucsi munkájáról akkor többek között ezt írtuk: „A kozmikus látomásban két szerelmes lény rakétával indul útnak az ismeretlen felé, ahol az elektromosan izzó, folytonosan változó és építkező geometrikus alakzatok vonzásában landolnak egy új világban, miközben egy galaxis keletkezésének kulisszái mögött nyúlszerű alakok rendezgetik a játékosan csilingelő bolygókat és csillagporral megszórva állítják őket pályára. (…) A fantasztikus lények és galaktikus Rubik-kockák váltakozásai, akár egy improvizációs hangsor, hangulatukban és tempójukban is széles skálán mozognak, ahogy a különböző technikai megoldások is gyakran váltogatják egymást. A bolygóként lebegő alakzatok a 20-as évek szürrealista animációja, azon belül is Hans Richter és Viking Eggeling absztrakt munkái (és a 2001: Űrodüsszeia avantgárd epizódja) előtt tisztelegnek”. (PJ)
Márton Dániel: Rossz színész
Marcit (Nagy Norbert) kidobja a csaja, ezért bánatában elvállalja egy főiskolás vizsgafilm főszerepét, anélkül, hogy tudná miről szól. Már nagyban zajlik a forgatás, de még mindig nem tiszta, mi is az ő szerepe. Forgatókönyvet nem kap, helyette rengeteg szerelmi jelenetet kell rögtönöznie Wandával (Döbrösi Laura), miközben a lelkes író/rendező/producer (Jászberényi Gábor) a háttérből instruál.
Márton Dániel zseniális gegekkel parodizálja ki a főiskolás vizsgafilmforgatások hangulatát, technikai megoldásait és szereplőit - olyan alakokat mutat be, akiket bizonyosan a saját főiskolás évei alatt szedett össze. A művészi kiteljesedésben stresszelő rendező, az egymást váltogató, bamba hangmérnökök, a lassú vágó, a panaszos operatőr és persze a rossz színész zseniális darabjai ennek a kirakósnak. Döbrösi Laura nagyszerű kiszámíthatatlan primadonnaként, ugyanígy Nagy Norbert, ahogy tengődik a jelenetek között, forgatókönyv után kutatva. A film technikai bravúrja, hogy bár egy ‘gagyi’ forgatáson játszódik, bravúros hosszú snittek, látványos bulijelenetek és szépen megkomponált képek sorozatában tárja fel ezt az abszurd világot. (PJ)
Vermes Dorka: Anyák napja
Magyar rövidfilmek ritkán foglalkoznak azonos neműek élettársi kapcsolatával, Vermes Dorka Anyák napja című munkája pedig éppen ezt az űrt tölti be a Friss Hús idei felhozatalában. (A fesztivál idén egy külön LMBTQ-filmes szekcióval is szeretné elindítani a párbeszédet). A történet hősei, Juli (Lakos Fanni) és Réka (Borsos Luca) nagy lépésre szánták el magukat, amit éppen most akarnak elmondani Juli anyjának (Für Anikó). A középkorú nő szereti a lányát, de sosem tudta igazán elfogadni, hogy egy másik nővel osztja meg az életét. A hármasuk közti feszültség az ebédlőasztal felett robban ki. Az ELTE filmszakán diplomázó rendező biztos kézzel vezeti mindhárom színészét, az anyában előbukkanó hétköznapi előítélet finom adagokban zúdul rá mindkét lányra, akik minden bizonnyal napi szinten tapasztalják meg ugyanezt, az életük többi területén is. (PJ)
Tóth Barnabás: Susotázs
Az Újratervezés és a Van egy határ rendezője új kisfilmmel tér vissza a fesztiválra: a titokzatos című Susotázs (jelentése: fülbesúgás) főhőse két szinkrontolmács (Göttinger Pál és Takács Géza), akik egy száraz technikai konferenciára készülődnek. Helyet foglalnak a kis dobozukban, bekapcsolják a mikrofont, és miközben a hűtőgépek működéséről darálják a hallott szöveget, a maguk szórakoztatására játékba kezdenek: vajon ki lehet az az egy szem ember, aki éppen most őket hallgatja? Tóth Barnabás (akit nemrég a Fiú a vonaton című film főszerepében lehetett látni) mostanra már tökéletes magabiztossággal mozog a rövidfilmes univerzumban: bő 10 percben többet mond el a hőseiről, mint mások mások másfél órában próbálnak. Főhősei humoros, kicsit megkeseredett, hús-vér karakterek, az első perctől, egészen az utolsóig.
