Egy iskolában készül egy hitleres mém, amely viccet csinál a tanári karból. Ez a diákcsíny egy lavinát indít el a közösségben. Az igazgatónő, akit a mém magával a Führerrel hasonlít össze, önvizsgálat helyett túlkapással reagál és egészen a bíróságig viszi az ügyet.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Egy újságcikk inspirálta a forgatókönyvet. Azért fogott meg ez a történet, mert eredetileg tanárnak készültem – magyar-német szakos voltam az ELTÉ-n. Emiatt mindig is különös figyelemmel kísértem az oktatással kapcsolatos híreket. Az iskolapadban töltött évek döntő szerepet játszanak a szocializációban, hiszen ekkor szilárdul meg az ember karaktere. Viszont mivel ekkor még nincsenek meg stabilan a védekező mechanizmusok, jelentősen károsodhat is az egyén ebben az érzékeny folyamatban. Ezért tartom elengedhetetlennek a diskurzust az iskolarendszerről.
Nagy Borbála
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A film dráma és szatíra keveréke, realista stílusban elmesélve. Nincsenek túlrajzolt karakterek vagy helyzetek, kizárólag abból a valóságból dolgozom, amit ismerek, és ami számomra épp elég abszurd ahhoz, hogy mindenféle változtatás nélkül szatirikus hangon szólaljon meg. A formának a történet magját kell kifejeznie, de ennek a kibogozásáig egy hosszú út vezet, amin Moritz Friese operatőrrel fogunk együtt végigmenni. A képi világ hasonló lesz, mint a Pannónia dicséreténél – kivéve, hogy most szeretnék azért a jeleneteken belül vágni, még ha nem is sokat. Egyébként nem vonzanak a vizuális konvenciók, mindig is a kísérletezés, az új keresése izgatott a filmkészítésben.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Számomra a fejlesztés a picture lockig tart. Ennek a folyamatnak csupán egyharmada a forgatókönyírás, jóllehet a lehosszabb harmada, ami az erre épülő szakaszokat döntően befolyásolja. A forgatókönyv alapvetően egy iránytű, egy kotta, ami segít a forgatás megszervezésében, illetve megalapozza a kommunikációt a stábtagokkal. Később, a forgatás közben kell életre kelnie a jeleneknek. Ebben óriási szerepe lesz a színészi játéknak, hiszen az egyik legfontosabb cél, hogy a karakterek hitelesen szólaljanak meg. Ahogy már a Pannónia dicséretében is, itt is szeretném improvizációval kombinálni a megírt sorokat – a színészeknek ugyanis néha sokkal jobb mondatok jutnak eszükbe, mint nekem. Az ember persze amennyire lehet, felkészül a forgatásra, de mindig számolni kell azzal, hogy váratlan meglepetések érnek. Fontos, hogy legyen időnk jól reagálni ezekre a helyzetekre. A forgatás viszont semmiképp sem lehet valaminek a reprodukciója, amit előzetesen 100%-ig kitaláltunk, megírtunk, lepróbáltunk és felrajzoltunk. Mindenképp kell teret hagyni annak, hogy valóban megtörténhessenek a dolgok a kamera előtt.
Az elmúlt egy-másfél év eseményei hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
Szerettem volna kutatni Magyarországon, ami nem jött össze, mivel Berlinben élek és nem tudtam megoldani az utazást. Így Skype-on és telefonon voltam kénytelen emberekkel beszélgetni. De ez is nagyon inspiráló volt. A motívumgyűjtés viszont még hátra van, de mostmár talán könnyebben lehet majd mozogni országok között. Egyébként borzasztó szerencsésnek érzem magam, hogy épp forgatókönyv-fejlesztés alatt kapott el a vírus-helyzet, hiszen ez egy olyan tevékenység, amit tulajdonképpen nem befolyásol a lockdown.
Pannónia dicsérete
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
A Pannónia dicsérete nemcsak tematikusan, hanem vizuálisan is már azt az utat jelöli, amelyen szeretnék továbbmenni. A két film ugyanabban a fikciós világban játszódik: egy olyan rendszerben, ahol a minden réteget átszövő hatalmi játszmáktól és az intézmények működési zavarától megfáradt emberek már csak közönnyel tudnak reagálni egymásra.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Az ELF Pictures viszi a projektet, Horváth-Szabó Ágnes producer kísér a kezdetek óta. Célunk, hogy magyar-német koprodukcióban valósítsuk meg a filmet, ezért a Zeitgeist Filmproduktionnal tárgyalunk a lehetőségekről. A legfontosabb kreatív munkatársak is körvonalazódnak. Moritz Friese operatőrrel például már évek óta beszélgetünk erről a történetről – ő vette föl egyébként a Pannónia dicséretét is. De Dunai László vágó és Bohács Tamás hangmester is biztosnak látszanak – velük is évek óta együtt dolgozom. Szinte elképzelhetetlen számomra ezek nélkül az emberek nélkül filmet készíteni.
Nagy Borbála Berlinben él, a Német Film-és Televíziós Akadémia (DFFB) hallgatója. Pannónia dicsérete című munkája elnyerte a legfontosabb díjat, amit egy német kisfilm kaphat, jelenleg a 9. Friss Hús műsorán látható. A díj elnyerése után egy hosszabb interjút is készítettünk a rendezővel, ami itt olvasható.
Az Inkubátoros rendezőket bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Breier Ádám: Lefkovicsék gyászolnak
Hevér Dániel: Valami madarak
Podhradská Lea: Apám lánya
