Miről szól a filmterved?
Az Apám lánya egy kreatív dokumentumfilm egy nyomtalanul eltűnt fiatal lányról, akitől évtizedekkel később egy levél érkezik.
A téma érzékenységére és a filmben szereplők személyiségi jogaira hivatkozva egyenlőre nem oszthatok meg többet a filmről.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
A filmet kisebb-nagyobb szünetekkel közel három éve fejlesztjük Meggyes Krisztina és Lévai Balázs producerekkel. A filmtervvel volt szerencsénk számos nemzetközi workshopon szerepelni, így például megkapta a European Social Documentary hat hónapos fejlesztési ösztöndíját, beválogatták a Thessaloniki Documentary Festival workshopjára, a spanyol Docs Barcelona-ra, a szlovák Dox in Vitro-ra, illetve a When East Meets West koprodukciós fórumán is szerepelt.
Számos oka van annak, hogy miért foglalkoztat a téma. A fejlesztés során rengeteg kérdés felmerült, a legfontosabb talán mégis az, hogy megértsem és elfogadjam a filmben szereplők döntését azzal kapcsolatban, hogy miért nem kereste a lányt soha senki.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A film egy kreatív dokumentumfilm. A klasszikus megfigyelői módszer mellett a téma érzékenysége miatt vannak szituációk, amikor csupán hangfelvételek vagy épp házi videó jellegű felvételek készülnek. Ennek oka, hogy adott helyzetekben szeretném, ha megmaradna az a fajta intimitás, amit még egy kis stábos megoldás sem tud megteremteni. A filmben az eltűnt lány húgának visszaemlékezései is megjelennek, aki még nagyon pici volt, amikor a nővére egy napon végül nem jött haza. Különféle gyerekes történeteket kreált róla, amelyek azt a fajta űrt voltak hivatottak betölteni, amit a testvére hiánya okozhatott. Ezek a történetek mozaikszerűen jelennek meg a filmben, fotókból készült kollázs animáció formájában.
Podhradská Lea
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Dokumentumfilm lévén bármi előfordulhat, kiváltképp az esetünkben. Az elmúlt öt hónap alatt számos verziója született a forgatókönyvnek. Ennek egyik fő oka, hogy minél többet kutattunk, annál több információ jutott a birtokunkba. Fenntartom tehát annak a lehetőségét, hogy az alaptörténethez igazodva új szereplők, új dramaturgiai ív kerüljön a filmbe. Erre kiváló példa akár a forgatókönyv/treatment leadása előtti egy hét, amikor is akkora csavar történt a sztoriban, hogy a könyv nagy részét át kellett írnom.
Az elmúlt egy-másfél év eseményei hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
Olyannyira voltak hatással, hogy szerettünk volna a lánnyal már januárban találkozni, ám az utazás sajnos nem volt opció. Ezt úgy oldottuk meg, hogy elkezdtünk levelezni, majd telefonon beszélgetni, ami így utólag a lehető legjobb döntés volt részünkről.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Zurbó Dorottya, filmrendező mondta egyszer, hogy a film világa picit olyan, mint az SZFE-s diplomafilmem. (Ajtótól ajtóig) Sokat gondolkodtam rajta. A kettő talán abban hasonlít leginkább, hogy nem szeretem (vagy nem tudom?) a tragédiát csak tragédiaként ábrázolni.
Milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Az Inkubátorra Meggyes Krisztina producerrel jelentkeztünk. A vizuális anyag elkészítésében Rudas Mariann (vágó), Ollári Krisztián (operatőr), Matrka Simon (animátor) és Bohács Tamás (hangmester) voltak segítségünkre. A fejlesztési periódust ugyanakkor Szőke Dániel (operatőr) és Laura Taillefer (kutató) ugyanúgy végig követték. A forgatókönyvet Nagy V. Gergő mentorálta, akinek gondos odafigyelését innen is köszönjük.
Podhradská Lea 2016-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező osztályában, Kékesi Attila és Almási Tamás vezetése alatt. Ajtótól ajtóig című személyes hangvételű diplomamunkája egy Londonba emigráló rendezőnőt követ, aki idős embereket ápol. 2019-ben Drága Marikám! című filmtervével versenyzett az Inkubátor Programban.
Az Inkubátoros rendezőket bemutató sorozatunk folytatódik, az első interjú itt olvasható:
Breier Ádám: Lefkovicsék gyászolnak
