Valahogy így (r.: Sipos Bence)

Egy ideges fiú a kocsma közepén letérdel a barátnője elé. Kiemelkedő munkájáért oklevelet adnak át a buszsofőrnek. A lány állásinterjúja váratlan fordulatot vesz. A pizzafutár nem tud visszaadni a magas címletből. Ismerős és ismeretlen, megoldásra váró szituációk és megannyi rossz döntés. A Valahogy így-ben mélyen gyökerezik a kelet-európaiság, de nem csak fojtogat, fájdalmas humorával és lappangó feszültségével a végsőkig a székhez szögez. 

Sipos Bence kisfilmjének nincsen egységes története, ehelyett töredezett és sajátos szabályok szerint épül fel. A szereplők ki-be sétálnak egymás életéből, a játékos vágásnak köszönhetően – néha egy ásítás vagy egy felcsendülő sláger köti össze a jeleneteket – sose tudhatjuk kinek a világába fogunk éppen belecsöppenni. 

A szereplők életének csak egy-egy elkapott pillanatát látjuk, ami éppen elég arra, hogy a hétköznapjaik abszurditását, a kicsi örömöket és a bennük támadó kételyt átérezzük. Mintha csak Roy Andersson egy kisfilm erejéig levetkőzte volna a rá jellemző fehérre mázolt teátrális körítést, és elkalandozott volna a magyar kórházi folyosón, az éjszakai zöldségesnél vagy a neontól izzó szexshopban. (PJ)

Magyar versenyfilmek II. VÁLASZÚTON

  • május 28. péntek, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 28. péntek, 20:00, Toldi kisterem
  • május 28. péntek, 20:30, Városháza udvara
  • június 01. kedd, 16:00, Toldi kisterem

 

Jövetel (r.: Szabó Mátyás)

Melyik a nehezebb, ufót látni vagy őszinte és mély kapcsolatot létesíteni egy másik emberrel? Aki rávágja, hogy az elsőre a kisebb esély, az gondolkozzon el ezen még egyszer, üzeni Szabó Mátyás író-rendező.

A Jövetel a szelíd beletörődéssel viselt magány filmje, melyben kozmikus távlatot kap egy gyári munkás bátortalan vonzódása kolléganőjéhez. Ugyanakkor a rendkívül finom, szinte tudat alatt ható humor, a karakteres, egy Tarr-filmbe is beleillő arcok, és persze a kinyúlt, mintás pulóverek valamint a hosszasan mutatott lencsefőzelék tapintható közelségbe hozzák a Jövetel tetszetős fekete-fehér képeken kibontakozó világát.

Szabó a Harmadik típusú találkozások minimalista, faluszéli verzióját alkotta meg, melyben grandiózus színes fények helyett feszült erdei sétákat, nagy találkozások helyett félszeg ígéretet kapunk. Elviseltem volna egy fokkal drámaibb befejezést, de a hatás így sem marad, egy jól eső érintéssel, finom simogatással ér fel a Jövetel, amely arra ösztönöz, keresgéljünk az erdőben, hátha megtaláljuk, amire vágyunk. Mostantól még jobban várjuk Szabó bemutatkozó nagyjátékfilmjét, a Vándorló levelek című szerelmes fantasyt. (VD)

Magyar versenyfilmek V. FURA HELYEK

  • május 31. hétfő, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 31. hétfő, 20:00 Toldi kisterem
  • május 31. hétfő, 20:30 Városháza udvar
  • június 02. szerda, 16:00 Toldi kisterem

 

Calliope (r.: Csánki Zsófia)



Néha mind vágyunk arra, hogy kiszakadjuk a mindennapok mókuskerekéből, és talán ilyenkor a legkönnyebb meggondolatlanul fejest ugrani valamibe, ami a megszokottól eltérő élmények ígéretével ingerli az ember fantáziáját. A furcsasággal és veszéllyel kecsegető lehetőségek tárházát jelen esetben egy másvilági night club jelenti, ahonnan viszont nehéz meglelni a kiutat. 

Csánki Zsófia animációs horrorfilmje akár Felvidéki Miklós 2017-es alkotása, a Gorgon párdarabja is lehetne: a közös zsáner mellett szintén a görög mitológiából merít, és középpontjában egy titokzatos, természetfeletti helyszín áll, amely az ide véletlenül betévedő főhőst végleges maradással fenyegeti. De még sem teljesen azonos vele. 

A Calliope szürreális és BDSM-elemekben tobzódó látványvilággal különbözteti meg magát a kortárs animációktól. Vegyes technikája szokatlan kombinációt eredményez, egyszerre idéz egy régi bábfilmet és a Hellraiser-sorozatot: kétdimenziós, vázlatosan felskiccelt szereplői, a fiatal srác, és a bárt benépesítő bizarr kreatúrák egy valódi, aprólékosan kidolgozott makettben mozognak.

A labirintusszerű, és talán csak a főhős lelkének mélyén létező bár minden szobája újabb meglepetést tartogat, az elfojtott vágyak hegyes karmú kezek, vérző képkeretek vagy épp egy kannibál táncosnő formájában öltenek formát. Kreatív és szokatlan, de biztos vagyok benne, hogy a főhőshöz hasonlóan sokunkat vissza fogja még rántani, mert borzongatóan kellemes elveszni groteszk részleteiben. (HB)

Magyar versenyfilmek V. FURA HELYEK

  • május 31. hétfő, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 31. hétfő, 20:00 Toldi kisterem
  • május 31. hétfő, 20:30 Városháza udvar
  • június 02. szerda, 16:00 Toldi kisterem


Őzek
(r.: Hevesi István)

Vannak nagyszerű kisfilmek, amikhez újból és újból érdemes visszatérni. Ilyenekkel raktuk tele az elmúlt évtized legjobbjait összesítő toplistánkat. És vannak az egy ötletre kifutó rövidek, amiket a rejtély és a hozzá kapcsolódó nézői kíváncsiság visz előre, így egyszer érdemes megnézni őket. Ebbe a kategóriába tartozik az Őzek is, na de olyan klasszul van összerakva technikailag, illetve dramaturgiailag is, hogy egyszer mindenképpen érdemes leülni elé.

A lehető leghétköznapibb módon indul Hevesi István kisfilmje, férj és feleség a nap végén beül a kocsiba, és az úton megbeszélik, mi történt velük, illetve a gyerekükkel. Mindez egy vágás nélküli egyetlen hosszú snittben történik, ami miatt hamarosan a hátsó ülésen elhelyezkedő potyautasként érezhetjük magunkat, aki egyrészt értékeli a helyzet megkapó valószerűségét, másrészt figyel minden apróságra, mert érzi, hogy a hétköznapit valami váratlan fogja felváltani.

Az Őzek fordulata, amellett, hogy izgalmat fecskendez a hazaútba, még arra is felhívja a figyelmet, dumálhatunk össze-vissza a biztonságos(nak hitt) terekben, itt konkrétan a kocsiban, de előbb-utóbb ki kell lépnünk belőle, és akkor már tettekkel is igazolnunk kell a szavaink. Ennél már hiba lenne többet elárulni a kisfilmről, amely valami alapvető dolgot fogalmaz meg az emberi természetről. (VD)

Magyar versenyfilmek IV. HÉTKÖZNAPI ROBBANÁSOK

  • május 30. vasárnap, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 30. vasárnap, 20:00, Toldi kisterem
  • május 30. vasárnap, 20:30, Városháza udvara
  • június 02. szerda, 14:00, Toldi kisterem

 

Bagatelle (r.: Csáki László)

Ha van magyar filmes, akinek a munkássága megbízhatóan jó darabokat tartalmaz, az Csáki László. Csináljon animációs (My Name is Boffer Bings) vagy élőszereplős (Fluxus hajfény) kisfilmet, könyvtrailert vagy videóklipet (Délelőttök a kádba), mindegyik minimum jó, de legtöbbször inkább zseniális. Az benne a legjobb, hogy meri feszegetni a médium határait, sosem köti gúzsba magát filmkészítés közben, amit a sztori megkíván, ahhoz a technikához nyúl.

Legújabb kisfilmje, a Bagatelle valójában csak egy ürügy arra, hogy kísérletezzen. Csáki tanít a Budapesti Metropolitan Egyetemen, ahol visszatérő feladat a versadaptáció. A diákjaival együtt ő is kiválasztott egy Petri György-verset, méghozzá az orrfújás viszontagságairól, amihez egy kevert technikájú, hagyományos 2D animációs és szuper 8-as kamerával készült felvételeket is tartalmazó kétperces etűdöt kreált. A kép és a Csoma Judit által mondott szöveg nem mindig korrelál, sokkal inkább megyünk az izgalmas vizuális játékkal.

Mint a korábbi sajtóhírből kiderült, Csáki a Bagatelle-lel kísérletezte ki azt a hibrid technikát, amit a most készülő Kék Pelikan című animációs dokumentumfilmben is tervez használni. A Bagatelle alapján pedig úgy tűnik, szuperül erősítik egymást az animációs és a szuper 8-as felvételek, úgyhogy mindenképp hasznos ujjgyakorlat volt. (HZs)

Magyar versenyfilmek II. VÁLASZÚTON

  • május 28. péntek, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 28. péntek, 20:00, Toldi kisterem
  • május 28. péntek, 20:30, Városháza udvara
  • június 01. kedd, 16:00, Toldi kisterem

 

Csönded (r.: Tóth Gergely)

A romantikus filmek egyik elmaradhatatlan jelenete a “meet-cute”, azaz a véletlen, általában kicsit kínos helyzetből adódó találkozás fiú és lány között, aminek aztán nagy szerelem lesz a vége. A Csönded szavak nélkül, a kocsmában összetévedő tekintetre, egy kedves mosolyra és egy leejtett borospalackra bízza ezt a feladatot. 

Ha romkomra számítasz, természetesen már el is könyvelted magadban, merre vezet a főszereplők, egy osztálytalálkozóról menekülő srác (Hencz András) és a pasijára hiába váró, siket lány (Tóth Zsófia) spontán randija a téli esetében. Tóth Gergely filmje viszont nem akar megfelelni a belénk kondicionált elvárásoknak, ettől lesz elgondolkodtató és keserédes sztori. 

Nem némafilm, mégis a hallgatáson van benne a hangsúly, ezzel a koncepcióval pedig élvezetesen eljátszik. Két ismeretlen közötti csendről beszél, amibe bele lehet képzelni egy menő gitárszólót, egy bimbózó románcot vagy egy teljesen máshogy alakuló éjszakát. (HB)

Magyar versenyfilmek II. VÁLASZÚTON

  • május 28. péntek, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 28. péntek, 20:00, Toldi kisterem
  • május 28. péntek, 20:30, Városháza udvara
  • június 01. kedd, 16:00, Toldi kisterem

 

Mama büszkesége (r.: Tóth Lili Laura)

Bár a gyerekekben az egyház ébresztette bűntudat szinte klisévé vált, Tóth Lili Laura filmje személyes utat választ a téma megközelítéséhez. Nem a bűntudatot keltő felelősök után kutat, inkább a bűntudatot megélő kisfiú vágyainak és félelmeinek bemutatására koncentrál.

Az elsőáldozás előtt álló Jancsi komoly fiú. Valódi tartalommal éli és tölti meg a vallást; amikor végiggondolja az átváltoztatás lényegét, értetlenül áll a szájában testté változó ostya gondolata előtt. Ennél súlyosabb teher, hogy nem tud szabadulni a bűnhődés gondolatától, ez az érzés végül teljesen eluralkodik rajta. Az, hogy a történet vizuális világa erre semmilyen szinten nem reflektál, önmagában még nem is lenne feltétlenül baj, a hanyag világítás és kompozíciók viszont helyenként élvezhetetlenné teszik a filmet. 

A Mama büszkesége végül mégis összeáll; a nagymamát alakító Zsurzs Kati pontos játéka, az anya hiánya és Jancsi apjával való, csak töredékesen megmutatott kapcsolata szépen részletezik a történetet. (BA)

Magyar versenyfilmek III. FELNÖVÉSDI

  • május 29. szombat, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 29. szombat, 20:00, Toldi kisterem
  • május 29. szombat, 20:30, Városháza udvara
  • június 02. szerda, 12:00, Toldi kisterem

 

Pannónia dicsérete (r.: Nagy Borbála)

A Pannónia dicsérete egy gimiben játszódik, ahol az egész suli a miniszterelnök érkezésére készülődik. A főszereplő Márti (Angelus Hanna) a betegség miatt kiesett versszónok helyét veszi át, még ha nincs is hozzá kedve, az ünnepséget koordináló titkárnő (Rainer-Micsinyei Nóra) pedig sürög-forog, hogy minden a lehető legtökéletesebbnek tűnjön ebben lepukkant suliban. Közben pedig egy Nagy-Magyarország formájú tortát is tárolni kellene valahol.

Ebből a nem túl izgalmas alapszituációból kanyarít Nagy Borbála rendező egy nagyon szórakoztató filmet, amiben rendkívül jól van időzítve minden poén, az összes szereplő és minden bénázás csodálatosan valódi, a végén pedig még egy ütős csattanót is kapunk, amibe nem nehéz belelátni némi aktuálpolitikai értelmezést sem.

Nagy Borbála nemcsak nagyon reálisan mutatja be a gimis életet, hanem együttérzően ironikus színezetet is csempész bele. A felelőnek súgó diákok, a tesi öltözőben stikában megivott alkohol, a politikai okok miatt kibújó tanárnő, a konyhás nénik rosszalló megregulázása, a fontoskodó titkárnő pattogása, a befőttes gumival kaszkadőrködő igazgató, a papírmaséból készült ünnepi díszek, az elveszett zászló, az álcázhatatlanul rossz állapotban lévő termek, amiket mégis megpróbálnak csinosítani pogácsával, mind-mind felidézi a néző saját gimis élményeit: mekkora hűhót csapott a suli minden egyes ünnepen, amin mi, diákok kötelező jelleggel, magunkat halálra unva vettünk részt. Egy biztos, a Pannónia dicsérete nagyon jó élmény lesz. (HZs)

Interjúnk a rendezővel itt olvasható.

Magyar versenyfilmek V. FURA HELYEK

  • május 31. hétfő, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 31. hétfő, 20:00 Toldi kisterem
  • május 31. hétfő, 20:30 Városháza udvar
  • június 02. szerda, 16:00 Toldi kisterem

 

Amikor a Hold a Kos jegyében jár (r.: Ladányi Jancsó Jakob)

Az utóbbi évben unásig nézhettük azokat a karanténidőszakra reflektáló filmeket, amik a Skype, GoogleMaps és egyéb internetes alkalmazások felületét formanyelvük részévé tették. Valódi történet híján ezek a filmek gyakran érdektelenségbe fulladtak, Ladányi Jancsó Jakob viszont ebben a formában hozta el a fesztivál egyik legérdekesebb karakterét.

A kényszerbetegségtől szenvedő, enyhén hipochonder Krisztián (Csákvári Krisztián) igazi kihívást jelent a néző számára. A fiú jógaoktatással tölti mindennapjait; a test felszabadításának művészete és a fiú merevsége már önmagában izgalmas disszonanciát teremtenek. A bezártság által előidézett vagy felerősített beteges kényszeresség eluralkodik a fiatal fiún és rideg, távolságtartó modora szinte teljesen elidegeníti a barátnőjétől, Dóritól (Mari Dorottya). A járvány alatt az online térre korlátozott kapcsolatot tovább terheli Krisztián görcsös szexuális magatartása. Megalázó stílusánál talán csak a film csúcsjelenete kellemetlenebb; perverz leskelődése egyenesen ijesztővé teszi. (BA)

Magyar versenyfilmek I. KARANTÉMÁK

  • május 27. csütörtök, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 27. csütörtök, 20:00 Toldi kisterem
  • május 27. csütörtök, 20:30 Városháza udvara
  • június 01. kedd, 14:00, Toldi kisterem

 

Branka (r.: K. Kovács Ákos)

A délszláv háború végeérhetetlennek tűnő pusztításában is reményteljes Branka (Dina Mušanović) ápolóként egy szülészetre kerül. Az új közösségben felfigyel a kollégák aggasztó titokzatoskodására, és hamarosan szembesül a borzongató kórházi gyakorlattal: a főorvos halottnak hazudja a csecsemőket és arra utasítja a nővéreket, hogy vigyék a gyerekeket a kórház előtt várakozó autóba. 

A valós történetet feldolgozó forgatókönyvírók, K. Kovács Ákos és Oláh Tamás magabiztos dramaturgiai fogásokkal vezetnek be minket a történet lebilincselő világába, amit Branka mellett a mellékszereplők tesznek igazán érdekessé. A film zavarbaejtő kérdéseit a mindenható szerepében tetszelgő főorvos (Nenad Pećinar) teszi fel, de különleges barátság alakul ki Branka és az egyik terhes nő (Antóci Dorottya) között is. 

Az, hogy végül nem derül ki, a Branka pontosan milyen választ ad a súlyos morális dilemmára, a főszereplő komoly drámájának elmismásolása és egyben biztos jele annak is, hogy ez a történet hosszabb játékidőt kíván. (BA)

Magyar versenyfilmek II. VÁLASZÚTON

  • május 28. péntek, 19:00, Toldi nagyterem
  • május 28. péntek, 20:00, Toldi kisterem
  • május 28. péntek, 20:30, Városháza udvara
  • június 01. kedd, 16:00, Toldi kisterem
Címlapfotó: Valahogy így