Panahi hétfőn ment be a szintén Arany Medve-díjas Rasoulofot vádló ügyészhez, hogy tájékozódjon pályatársa és más politikai elítéltek helyzetéről, azonban őt is letartóztatták.
Panahi ellehetetlenítésével már korábban is próbálkozott az ultrakonzervatív kormány. 2010-ben először megtagadták, hogy elutazhasson a Berlinaléra, majd azzal indokkal tartóztatták le, ítélték hat év börtönbüntetésre és húsz év filmezéstől való eltiltásra, hogy Panahi dokumentumfilmet tervezett csinálni Mahmud Ahmadinezsád vitatott elnöki megválasztásáról. Ahogy most is, a nyugati világ és a vezető filmfesztiválok egyhangúlag ítélték el Panahi letartóztatását, és követelték azonnali szabadon engedését. A börtönt a tiltakozások hatására házi őrizetre enyhítették, később pedig a városon belüli mozgást engedélyezték neki, a filmkészítéstől és utazástól azonban továbbra is el van tiltva a rendező.
.jpg)
Ez nem egy film
A filmrendező a nehéz helyzetekben sem adta fel a filmezést, a Taxi Teherán című filmjét a házi őrizetből meglógva, egy autóban ülve, taxisként forgatta, Ez nem egy film című munkája pedig otthonában játszódik - elmesél egy történetet, amelyet megfilmesítene, megpróbálja átalakítani a lakása tereit a film díszleteivé, de belátja a próbálkozás hiábavalóságát, így inkább dokumentálja lelkiállapotát, gondolatait, szomszédaival, barátaival való beszélgetését, és egy hatalmas leguán bébiszittelését.
Panahi maradandó filmművészeti teljesítménye, hogy beépíti filmjeibe a korlátozott alkotás folyamatát, nem fedi el más, fikciós történettel, hanem a történet részévé teszi azt és reflektál rá, ezzel felhívva a nemzetközi fesztiválvilág figyelmét az iráni filmesek helyzetére, és tovább vizsgálva a film és valóság közti viszonyrendszert.
