Azért fontos ezekkel a filmekkel foglalkozni, s újra kontextusba helyezni őket, mert évtizedek múltán is kisugárzásuk van - hangsúlyozta Kisfaludy András, a MADE elnöke. Az egy éve szerveződő fesztivál témája érdekes azért is, mert a műfaj ezzel demonstrálhatja, hogy tevékenyen részt vett a rendszerváltás előkészítésében, egyáltalán a változást megelőzően a társadalmi tudat megváltoztatásában. S mivel ezt a történelmi jelentőségű eseményt még nem sikerült teljes mértékben feldolgozni, a fesztivál ehhez is hozzájárulhat. A fesztivál igazgatója beszélt az archiválási problémákról is. Kiemelte: amennyiben nem kezdődik el ezeknek a munkáknak a digitális formába való átmentése, elveszhetnek az utókor számára, mivel a Beta-technikával rögzítésre kerülő nem fikciósok mindössze tíz évet bírnak ki. A két éve rendezett Rejtőzködő történelem fesztivál filmjeit már átmásolták DVD-re, a rendszerváltozás dokumentumfilmjeire ugyanez vár, ám még így is csak összesen alig 200 megmentett alkotásról van szó.

A fesztivált megelőző sajtótájékoztatón megjelent rendezők között spontán szakmai párbeszéd alakult ki a dokumentumfilm helyzetéről. Magyar N. Attila szerint a filmeseknek, az alkotóműhelyeknek kellene megkeresniük a televíziókat, hiszen egyelőre jó, ha a Szemle díjnyertesei sugárzásra kerülnek, noha a műfaj valódi közege a tévé lenne. Persze ehhez az kellene, hogy a tévék munkatársai ismerjék a hazai dokumentumfilmesek munkáit, s legalább a fesztiválokon beüljenek egy-egy nem fikciósra. Almási Tamás egy adatbank létrehozását sürgette, mert mint mondta, pillanatnyilag szinte lehetetlen hozzájutni a hazai dokukhoz, így mindenki a rendezőkhöz fordul kazettákért, ez azonban egy idő után anyagi csődhöz vezethet. Tarthatatlannak nevezte továbbá, hogy a filmelmélet szakokon nem oktatnak dokumentumfilmeket. Ugyanezt kifogásolta Szilágyi Zsóka is, hozzátéve, hogy nemcsak a filmelmélet, de a történelem és a szociológia tanításához is hozzátartoznának ezek a filmek. Szobolits Béla szerint az egyetemekkel, főiskolákkal összefogva, pályázatok útján lehetne könnyíteni a helyzeten. Gyarmathy Lívia elképesztőnek minősítette azt a jogi káoszt, ami az alkotások jogtulajdona körül kialakult. Elmondta, nem a filmtörvényre kellene várni, hanem bizonyosa anyagi áldozatok árán, egy ügyes jogászcsapat segítségével, maga a szakma orvosolhatná a problémát.

A rendszerváltozást és az első demokratikus választásokat követő gazdasági és társadalmi változásokat dokumentáló 600 film közül egy négytagú zsűri választotta ki azt a 84 alkotást, amely a fesztiválon vetítésre kerül. Szilágyi Zsóka, Zalán Vince, Bori Ezsébet és Petrovszki Zoltán a válogatás során az egyik legfontosabb kérdésnek azt tartotta, hogy a szomszédos országokban lezajlott eseményekről szóló filmeket is beválogassanak-e a vetített alkotások közé. Végül úgy döntöttek, hogy a gazdag anyagból kitelik egy újabb fesztivál programja, így ha sikerül megfelelő mértékű támogatást szerezni, jövőre nemzetközivé bővülhet a program.

Nem csak dokumentumfilmek kerülnek vetítésre az Odeon és a Szindbád moziban, hanem Sas István 101 reklámfilmje is a 70-es, 80-as évekből. Kiegészítésképpen Benkő Imre témaválasztásukat tekintve dokumentumfilmes-szemléletű fotóit tekinthetik meg a fesztivál látogatói, magáról a renszerváltásról, mint jelenségről pedig a téma avatott szakértői, politológusok, történészek és szociológusok ülnek majd kerekasztalhoz. A fesztivált Gyarmathy Lívia 1995-ös filmje, A lépcső nyitja október 29-én hét órakor, de folyamatosan látható lesz a rendezőnő 50 másodperces felvezetőfilmje is, amelyet a fesztiválon szereplő alkotásokból vágott össze. Hamarosan megjelenik a fesztivál, illetve a beszélgetések anyagát, valamint további tanulmányokat és kritikákat tartalmazó kötet, november végére pedig napvilágot láthat a két hónapja lezajlott dokumentumfilmes konferencia anyagát feldolgozó kiadvány is.