Az utolsó vonatrablás egy groteszk, több szálon futó sötét vígjáték, amely egy titokzatos vonatrablás eseményein keresztül tárja fel egy nő saját erejének és függetlenségének felfedezését. Paula, a főhősünk olyan kalandba keveredik, ahol nemcsak veszélyekkel, hanem félelmeivel és a társadalmi elnyomással is szembe kell néznie. A történet komikus, ugyanakkor elgondolkodtató módon ábrázolja, hogy milyen szerepet játszanak az ember életében az álmok és ambíciók, miközben egy könnyen befogadható, humoros, ironikus, szórakoztató filmet néz a közönség. A cselekmény hátteréül az 1868-ban történt Puszta-Péteri vonatállomás közelében történt vonatrablási kísérlet szolgál, de a filmnek nem célja, hogy az eseményt történelmileg hűen rekonstruálja.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Mindig is érdekelt a szabadság, valamint az élet nagy és súlyos kérdéseit tematizáló film szórakoztató módon történő feldolgozása. Már gyerekként rajongtam a spagetti westernekért és úgy gondolom, hogy nálunk, a magyar környezetbe elhelyezett vadnyugathoz legközelebb a betyárvilágunk áll. Régi álmom egy úgynevezett eastern környezetbe helyezett film létrehozása.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Filmvígjátékban, ami egy sötét tónusú, groteszk elemekkel fűszerezett történet is egyben. Vizuálisan szeretném a klasszikus western és a magyar népi elemeket ötvözni steampunk hatásokkal, a karácsonyi ünnep hangulatával átitatott környezettel, amitől a mozi egyszerre lesz vad és meghitt.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Egyszerre vannak konkrét képeim és elképzeléseim a jelenetekről, ugyanakkor nyitott vagyok az alkotói folyamat közbeni felfedezésekre is. Az előkészületek alatt sok részletet pontosítunk majd, de a gyárthatóság szempontjából vagy a felmerülő körülmények miatt mindig rugalmasnak kell maradni, ha valami változtatásra szorul, ám szándékosan hagyok teret a színészek és a csapat kreativitásának is.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Igen, a rövidfilmjeimben eddig is előszeretettel építettem fel erős egyéniségeket és szatirikus látásmóddal rendelkező karaktereket. A Kis Hatalmasok és a LESEN világának humora ebben a filmben is visszaköszönne, csak itt a történet nagyobb szabású és történelmi kontextusba van ágyazva.
Karácsony Péter
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Az utóbbi hónapokban kiderült, hogy csak olyan gyártócéggel vagyunk képesek egy ilyen nagyszabású filmet létrehozni, ahol már van tapasztalatuk kosztümös filmek gyártásában. Így került végül a projekt a Megafilmhez, akiknek nagyon is tetszett a forgatókönyv.
A forgatásra egy lelkes, összeszokott csapattal vágnék bele, akikkel korábban már dolgoztam együtt. Fontos számomra, hogy olyan alkotótársakkal vegyem magam körül, akiknek bízok a szakértelmében, szintén hisznek a projektben és tudják azt is, hogy én mit szeretnék. Olyan színészekről és stábtagokról van szó, akik a korábbi munkáimban is oszlopos tagok voltak.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Miközben igyekszem minden energiámat erre a projektre fordítani, hogy minél részletgazdagabban és a lehető legautentikusabb módon tudjam bemutatni a pitch során, egy újabb nagyjátékfilm forgatókönyvön is dolgozom párhuzamosan. De ez már csak ilyen..
Karácsony Péter 2023-ban szerzett filmrendezői mesterdiplomát a bécsi filmakadémián, előtte pedig Magyarországon dolgozott filmes produkciókban filmrendező asszisztensként, ahol közvetlen közelről figyelhette nagy rendezők és színészek munkáját. Saját filmjei – többek között a Gyros (2019), LESEN (2022), Vasárnapi emberrablás (2022) és A Kis Hatalmasok (2023) –hazai és nemzetközi fesztiválokon nyertek elismerést.
A sorozat korábbi részei:
Inkubátor 9.0 – Schnabel Annabella: Ennyit jelent, ha az ember felnőtt?
Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!
