„Mit lát egy kamera? Vajon képes belém látni? Belénk látni? Tisztán vagy homályosan?”(Philip K. Dick). A nem is olyan távoli jövő Amerikájában a drogok elleni háború ugyanolyan erőteljessé és elfogadottá válik, mint a jelenkor terrorizmus elleni harca. Ennek kiváltó oka az egyszerűen csak a „D” névre hallgató drog, amelynek használata függőséget és komoly agykárosodást okozhat. Hősünk, Bob Arctor kettős életet él. Hivatalosan beépített rendőrként dolgozik a drogüzletben, rendszeresen jelent üzletfeleiről és barátairól feletteseinek, de közben maga is drogfüggő, aki már nyakig elmerült ebben a bizarr szubkultúrában. Az életében kialakult skizofrén állapot, a drogok tudatmódosító hatása, és a sok stressz miatt élete egy paranoiás kalanddá alakul át, ahol még a legbiztosabb dolgok is könnyen bizonytalanná válhatnak.

"Mit lát egy kamera? Vajon képes belém látni?"

A könyvespolctól a filmvászonig

Philip K. Dick az elmúlt évtizedekben szép lassan kulturális ikonná nőtte ki magát. Sci-fi írói pályája még 1955-ben indult és az elkövetkező évtizedekben rendkívüli írói fantáziáról és termékenységről tett tanúbizonyságot. Írásait több mint 25 nyelvre fordították le, és több mint 20 millió példányt adtak el belőlük világszerte. Közismerten számos művét drogok befolyása alatt írta. Egyik legismertebb és legnépszerűbb alkotása a Kamera által homályosan, ami témájában is a drogvilágot mutatja be az író saját tapasztalatai alapján. Sokan sokáig megfilmesíthetetlennek tartották (a kilencvenes évek elején Terry Gilliam bicskája is beletörött), de az azóta elkészült K. Dick filmes adaptációk (pl. Szárnyas fejvadász, Total Recall – Az emlékmás, Különvélemény, A felejtés bére…) sikere zöld utat nyitott az alkotók előtt. Richard Linklater rendezőben a filmterv ötlete már a 2001-es Az élet nyomában (a filmet Magyarországon sajnos csak a Titanic filmfesztivál keretein belül lehetett látni pár évvel ezelőtt) forgatása során felmerült, mivel az ott kidolgozott animációs technika kiválóan illett K. Dick regényének egyedi hangulatához.

A speciális rajztechnikáról

Philip K. Dick
(1928-1982)
Richard Linklater már 2001-ben is egy álomszerű utazásra hívott bennünket Az élet nyomában című filozofikus fantasy animációjában, ahol a kívánt, realitástól elemelt hatást azzal érte el, hogy a hagyományos stábbal leforgatott filmet egy csapatnyi grafikussal karöltve átrajzoltatta. A film minden egyes képkockáját valódi szereplőkkel vette fel, hogy aztán később a hosszadalmas utómunkálatok (15 hónapig tartott) során átalakítsák a kívánt animációs filmmé. Nála a nagy sztárok tehát nem csak szinkronhangok, vagy digitális lények létrehozását elősegítő testmodellek, hanem valóban mindent eljátszottak, ami a műben látható. „Erre a technikára azért volt szükségem, hogy minél hűségesebb maradhassak a könyvhöz. Mozgóképen jóval nehezebb visszaadni azt a tragikum, komikum és szarkazmus adta egységet, amit K. Dick regénye képvisel. Amennyiben hagyományos módon forgatom le, attól félek a tragikum agyonnyomja a filmem, de nem engedhettem meg magamnak, hogy az író egyéni és túláradó humora elvesszen az adaptációmban. Az átrajzolt szereplők átemelik a filmet egy másik síkra, melyen a nézők is sokkal nyitottabbá válnak. Ráadásul ez nem egy cselekmény-orientált darab, hanem inkább a karakterek dominálnak, és ilyen esetekben nem szokás rajzolt technikát alkalmazni a filmművészetben. Ez külön kihívást jelentett” – nyilatkozta a rendező. Ám voltak más, egészen praktikus előnyei is a rajzos technológiának. Robert Downey Jr. például az egész forgatás alatt nem volt hajlandó megtanulni a szövegeit, hanem minden létező helyet teleakasztott a cetlijeivel, mivel tudta, hogy a grafikai utómunkák során úgyis könnyedén eltüntetik majd ezeket.

Független filmes sztárparádé

A Kamera által homályosan lenyűgöző látványvilága ellenére mindössze nyolc és fél millió dollárból készült, és joggal kérdezhetjük, hogyan fért bele egy ilyen kis büdzsébe olyan elfoglalt sztárok gázsija, mint az éppen egy természetfilm (The Great Warming) narrációját készítő Keanu Reeves (Mátrix, Féktelenül, Ház a tónál), Robert Downey Jr. (Durr, durr és csók, Gothica, Született gyilkosok, és az USA-ban most debütáló Fur), Woody Harrelson (Az utolsó gyémántrablás, Az őrület határán) vagy Winona Ryder (Nyakunkon az élet, Az ártatlanság kora). A titok az eredeti forgatókönyvben rejlik, melyet még Philip K. Dick gyermekei is lenyűgözőnek, és a könyv szellemiségéhez abszolút hűnek találtak. A jó szereplehetőség vonzotta a sztárokat, akik minimális fizetésért vettek részt a produkcióban. Reeves-t, aki már a Mátrix-trilógiával is bizonyította vonzalmát a sci-fi műfajhoz, figurája komplex karaktere fogta meg. „Egy kettős személyiség eljátszása mindig hálás színészi feladat, bár nehéz vele megbirkózni. Robert Downey Jr. élete legfurcsább forgatókönyvének nevezte Linklater szkriptjét. „A legtöbb figurának fogalma sincs a valóságról. Az egész annyira bizarr, de mivel Keanu és Richard is benne volt, egyszerűen nem mondhattam nemet” – nyilatkozta a színész. Winona Ryder így vélekedett a filmről: „A történetben annyira keveredik a képzelet és a valóság, hogy szinte képtelenség elmesélni. Leginkább a személyazonosságunkról szól, illetve annak elvesztéséről és kereséséről. Minden szereplő a saját démonaival kénytelen szembenézni”. Pár éve még Philip K. Dick világa talán túlzottan paranoiásnak számított volna az állandó megfigyeltség érzete miatt, de a 9/11 utáni Amerikában az alkotók szerint mindez már az átlagember életének részévé vált.

Titkosügynökök helyett orvosok

Linklater idén készített második filmje a Fast Food Nation, egy realisztikusabb témával foglalkozik: az élelmiszerek ipari termelését és a gyorséttermek világát veszi górcső alá. A filmet, amely fikció sok-sok dokumentarista elemmel, éppen most mutatják be az amerikai mozik.

A Kamera által homályosan december 5-től DVD-n érhető el.