A rekordmennyiségű pályázatot a szervezők 13 tematikus csoportba sorolták a néhány másodperces promóktól a több órás színházi közvetítésekig. A beválogatott művek közé néhány olyan határeset is becsúszott, mint az elsősorban mozifilmnek nevezhető Csak szex és más semmi. A mozi és a tévé összetett, ellentmondásos kapcsolatáról hosszan lehetne regélni, a fesztiválon mindenesetre azok is megtalálhatják a kedvükre való programot, akik irtóznak a hagyományos tévéműsoroktól.
Az első nap olyan volt, mint az első napok általában (lásd táborozás: „megérkezés, ünnepélyes megnyitó, szabad foglalkozás, vacsora, takarodó”). A programok délután kezdődtek és részben a vendéglátó várossal foglalkoztak. A helyi tévéműsorokból készült összeállítás nosztalgiavonalon nagyon erősre sikerült, némi kulturális érdeklődés és/vagy helyi kötődés esetén még akár érdekesnek is mondható (ezt igazolja a szerény, de egyre gyarapodó nézőtábor – kár, hogy a Művészetek Házában még helyi lakosként sem könnyű eligazodni).
Az Uránia Moziban estefelé kezdődő Álomturné-ról lemaradtam, de a Nemadomfel zenekar „kiskoncertjét” még elkaptam. Két iróniamentes megállapítás: a tingli-tangli táncdalok – az értelmi fogyatékos előadóknak köszönhetően – még sohasem kerültek ennyire közel a katarzishoz; a Smokie Alice-ére írt nóta elég ügyesen sikerült. A szerencsésen rövid megnyitóbeszédek után került sor Márton István Buhera Mátrix-ának díszbemutatójára. Az inkább vicces, mint jó produkció erőltetett, kiszámítható és csak papíron működő poénok mellett kínál néhány igazán jó gaget is (különösen a képi humor terén brillíroztak az alkotók).
 |
| Különösen a képi humor terén brillíroztak az alkotók - Buhera Mátrix |
A második napon már vetítettek versenyműveket, illetve az újabb díszbemutatók (56 csepp vér, Tavasz, nyár, ősz) mellett rendeztek szakmai programokat is. A Legbelső szoba című film kicsit olyan, mint a szegény magyar ember 21 gramm-ja, viszont – a Buherá-val ellentétben –működik. A néhol nem túl hiteles alakítások és párbeszédek, valamint elnézhető dramaturgiai bakik ellenére Szekeres Csaba műve tisztességes munka – válaszokat nem feltétlenül ad, viszont jó kérdéseket tesz fel.
A filmet követő beszélgetés az esélyegyenlőségre koncentrált, ami nem is csoda, hiszen a történetben a fogyatékkal élők, a homoszexuálisok és a romák egyedi/mindennapi problémái kerülnek elő (2007 az esélyegyenlőség éve Európában). A résztvevők a szemléletváltást sürgették, hogy az elvont jogi kategóriák végre közelebb kerüljenek a valósághoz. Ahogy egy hozzászóló megjegyezte, a helyzet ezúttal is maga szolgáltatta az iróniát: kerekesszékkel nem lehet megközelíteni a programnak helyet adó, második emeleti termet.
Közben a Művészetek Háza Galériájában szakmai programok kezdődtek. Először a dokumentum kategória előzsűrijének két tagja, Pesty László rendező és Stőhr Lóránt kritikus beszélgetett a benevezett művekről. A felvetett kérdések között szerepelt az ismeretterjesztés és a dokumentum viszonya, illetve a politika és a „forma” okozta problémák (Pesty hiányolta a „következtetést levonó”, merész stílusú nonfiction műveket). A zsűritagok több művet és témát kiemeltek, és jelezték, hogy a hat jelölés mellett javasolt három különdíj is mutatja, erős volt a mezőny.
Több televízió és az MMKA képviselői vettek részt azon a beszélgetésen, amely a dokumentumfilmek televíziós jelenlétével és nézettségével foglalkozott. Abban mindenki egyetértett, hogy sok minőségi doku készül, de ezek szerepével és helyzetével kapcsolatban már eltértek a vélemények. Ungváry Rudolf szerint a dokumentumfilmek lényege nem a jelenben, hanem a jövőben keresendő: „örökségként” működnek. A kereskedelmi tévék képviselői a profitorientált működés és a szórakoztatás követelményének problémáját vetették fel.
Ragályi Elemér zsűrielnök sajnos nem tudott tippet adni a lehetséges nyertesekre (még ő is csak ismerkedik a mezőnnyel), viszont a szombati napra sűrű és érdekes programmal készültek a fesztivál szervezői.
