Karlovy Vary városa egy gyönyörű erdőkkel és hegyekkel körbevett völgyben fekszik. Az év nagy részében, főként idős emberek kedvelt turisztikai pontja, az itt eredő számtalan gyógyvízes forrásnak, és végtelen wellness szolgáltatásoknak köszönhetően. Július elején, vagyis ezekben a napokban azonban megtriplázódik a város látogatóinak száma: az egyik kezükben szelfi-botokat, a másikban csőrös porcelánpoharakat szorongató turisták és nyugdíjas házaspárok mellett, az európai filmipar képviselői, újságírói és rajongói elözönlik a békés, csatorna mentén elfekvő utcákat.

Fotó: Pozsonyi Janka (Még több fénykép a fesztiválról, itt!)

Karlovy Vary – Berlinhez hasonlóan és Cannes-tól eltérően – egy nyílt filmfesztivál, vagyis akkreditáció nélkül, sima mozijeggyel is be lehet ülni a filmek legtöbbségére, de ajánlott egyszerre többet is kikérni, mert egy-egy vetítésre néhány óra alatt elfogynak a helyek. A mindenre elszánt közönségnek ezért a szervezők mindig fenntartanak egy különleges opciót: a vetítés előtt pár perccel, érkezési sorrendben beengedik a jegy nélkülieket a még szabadon lévő helyekre, nagy tömeg esetén még a lépcsőkre is le lehet ülni.

A Velký sál, a fesztivál legnagyobb díszterme, a Hotel Thermal-ban

A fesztiválra több mint 150 filmet válogattak be idén: a hivatalos versenyfilmek, az East of the West és a dokumentumfilmek mellett a versenyen kívüli szekciók, a Horizons, az Another View, az Imagina és a különböző retrospektív válogatások is nagyon izgalmasak. A vetítések 11 helyszínen zajlanak egyszerre, a fesztivál központja azonban a magasra nőtt Hotel Thermal, amely nem csak kívülről, de belülről is sokban idézi a szocializmus kocka-épületeinek stílusát, teljesen elütve a körülötte lévő meseváros-hangulattól. A filmek mellett az időjárás minősége is teljesen kiszámíthatatlan: az egyik pillanatban tűz a nap, a másikban beborul, majd leszakad az ég, hogy aztán újra kisüssön. A sajtó-akkreditációval napi háromra korlátozzák a kikérhető jegyek számát, ami éppen elég is egy napra – hiába a korlátlan mennyiségű film, egy bizonyos mennyiség után a legedzettebb fesztiválozó sem tud ennél többet feldolgozni.

Az idei fesztivál témája, a paparazzik elől menekülő, arcukat eltakaró sztárok

Péntek reggel rögtön egy régen várt, izgalmas amerikai filmre szólt a jegyünk: a The Fits, az elsőfilmes Anna Rose Holmer alkotása, főhőse egy 11 éves bokszoló kislány, akit a bátyja edz, egy közösségi centerben. A fiús lány edzés közben fél szemmel mindig a szomszéd teremben zajló táncórákat figyeli, majd be is áll a vagány lányok közé, hogy betanulja a bonyolult mozdulatsorokat. Miközben egyre közelebb kerülnek a nagy versenyhez, egy különös, megmagyarázhatatlan betegségnek köszönhetően, egyre több lány esik össze ájultan az épület környékén. A főhőst játszó (szintén első filmszerepét játsszó) Royalty Hightower jelenlétével uralja a vásznat: tomboy vonásat, erős pillantását és lendületes mozgását öröm nézni, ehhez érkeznek az izgalmas és vészjósló hanghatások, amik a legváratlanabb pillanatokban csapnak le, és tetejébe ott van a minden apró zökkenőt jóvá tevő, katartikus finálé is. 


A cannes-i filmfesztiválról a zsűri nagydíjával távozott idén Xavier Dolan It’s Only the End of the World című filmje, amit itt és most végre sikerült bepótolnunk. Louis (Gaspard Ulliel) 12 év után tér vissza a szülői házba, hogy közelgő halálhírét megossza a családjával. Odahaza túlbuzgó anyja (Nathalie Baye), lázadó húga (Lea Seydoux), agresszív bátyja (Vincent Cassel), és még sosem látott, félénk sógornője (Marion Cotillard) várja. Mindenki másképp viszonyul a tékozló fiú hazatéréséhez, és a kitörő indulatok és elfojtott gondolatok közt vergődő Louis csak a megfelelő pillanatra vár, hogy bejelentse a sorsdöntő hírt. Jean-Luc Lagarce színdarabjának adaptációját készítette el a 27 éves rendező, aki le sem tagadhatná a színházi gyökereket: az egy helyszínen játszódó történet, különösebb mozgás nélkül, szinte kizárólag a párbeszédekre épít, a karakterek pedig minden gesztusukkal, minden mozdulatukkal színpadiasak és túlzóak. Ez persze nem feltétlenül megy a film rovására, a színészek láthatóan élvezettel vetik bele magukat az elnagyolt karakterek megformálásába, talán csak Vincent Cassel esik át néha a ló túloldalára. Saját életére való filmes reflektálást mindig is nyíltan vállalta a fiatal rendező, Louis búcsúja sokak szerint a rendező búcsúját jelenti a francia nyelvű filmektől, következő projektje ugyanis már angol nyelven fog elkészülni.

Xavier Dolan: It's Only the End of the World / Forrás: Cannes Filmfesztivál

Szombat este tartották Till Attila filmjének, a Tiszta szívvel első nemzetközi vetítését is. A hazai premier óta számos alkalommal írtunk róla: beszélgettünk a rendezővel, és Stalter Judit producerrel is, és egy kritikaíró pályázatot is meghirdettünk. Külföldi közönség előtt most először volt látható a gengszterré előlépő kerekesszékes banda története, az első- és második nagyjátékfilmeket prezentáló East of the West nyitófilmjeként, emellett pedig versenyen kívül, egy másik szekcióban is levetítik – a People Next Door válogatásban, minden évben különböző fogyatékkal élő emberekkel foglalkozó filmeket válogatnak össze, idén a kerekesszék lett a téma.

A Tiszta szívvel stábja, a vetítés előtt / Forrás: Karlovy Vary 

A vetítést az East of the West vezetője konferálta fel, aki elmondása szerint rögtön tudta, hogy a Tiszta szívvel tökéletes nyitófilmje lesz a szekciónak, a film humora és izgalmas témája miatt biztos volt a döntésében. Ezután az egész jelenlévő stábot, név szerint kihívta a színpadra, majd Tilla néhány szóban megköszönte a lehetőséget, hogy egy ilyen kaliberű fesztiválon mutathatja be a filmet. A hagyományos fényképért hátat fordítottak a közönségnek - sok magyar állt már ugyanezen a színpadon: két éve Zomborácz Virág is az Utóélettel, és a tavalyi fesztiválról két díjjal távozó Szerdai gyerek is, Horváth Lili rendezésében. 

Thuróczy Szabolcs és Till Attila a premier után

A film elsöprő sikert aratott: nagyjából 20 perc kellett ahhoz, hogy a közönség felvegye a gyors ritmust és megismerje a karaktereket, de onnantól kezdve kitörő nevetéssel fogadták Thuróczy Szabolcs, Fenyvesi Zoli és Fekete Ádám egy-egy megszólalását. A stáblista első pár percét tapsviharban néztük végig, majd az előtérbe kivonulva következtek a gratulációk és a rövid interjúk. Hajdu Szabolcs filmjének csütörtöki bemutatóját már itthonról fogjuk követni, de nagyon bízunk benne, hogy legalább ilyen melegséggel fogadják majd Ernelláékat is.