Az első workshop még meghívásos alapon működött, s a Madzag Filmnapok keretén belül került megrendezésre. Erdélyi Dániel, a Katapult Film részéről elmondta, akkor az az igény hívta életre a kezdeményezést, hogy a főiskoláról kikerülő fiatal rendezőknek legyen miből dolgozniuk, mivel forgatókönyvírót nem sokat találtak az országban. Később kiderült, hogy a probléma túlmegy az ország határain, így amikor Magyarország belépett az EU-ba, a workshop is átlépett az Európai Médiaprogram által támogatott rendezvények sorába. Azóta többek között finn, svéd, angol, ír, olasz és spanyol alkotók dolgoztak együtt a hazai filmesekkel. A kétszer ötnapos angol nyelven folyó műhelymunkát nemzetközi szaktekintélyek koordinálják, s az ő feladatuk az átlagban 30-40 beküldött projectből azt a 15-öt kiválasztani, ami továbbgondolásra érdemes. A filmtervekkel érkező egy vagy két alkotó végül ötfős csoportokba rendeződve, közösen, folyamatos kommunikáció során jut el egy kész forgatókönyvig. A workshop három fázisa egy tavaszi egyhetes treatment-továbbgondolás, egy őszi online forduló, illetve egy szintén egyhetes téli együttműködés. Erdélyi Dániel hozzátette, a módszer nem új, már a legendás Simó-osztályban is bevált ez a beszélgetéseken és visszacsatolásokon alapuló csoportmunka. Hogy ez a másik 10 európai kiscsoportos workshopnál pontosan hogy működik, abba a szervezőknek egyelőre nincs betekintése, de az Előre! rendezője szerint valószínűleg ahány iskola, annyi módszer.

Ötfős csoportokba rendeződve, folyamatos kommunikáció során jutnak el egy kész forgatókönyvig

Erdélyi Dániel azt is elárulta, hogy a 10 műhely között ugyan zajlik egyfajta egészséges vetélkedés, jelen van az együttműködés is, hiszen, mint azt a Berlini Filmfesztiválon leszögezték, együttesen kívánnak lépni a nagy pénzosztó szervezetek felé. Erdélyi szerint Európában nem működik még ez olyan olajozottan, mint Amerikában, a filmesek tanulják csak a kapcsolatépítést. Ennek jegyében idén először mini-pitching során lehetőség nyílik a projectek számára, hogy továbblépjenek a forgatókönyv-fázisból a moziba kerülés felé. Az elmúlt években ugyanis, bár néhány terv elindult a megvalósulás útján, egyetlen forgatókönyvből sem lett film, mivel az alkotók nem találták meg a megfelelő csatornákat. Erdélyi kiemelte, maguk a producerek is nyitottak a találkozásra, hiszen vadászni kell a jó forgatókönyvekre. Könnyen meglehet, hogy olyan külföldi produkciók találnak majd egymásra, melyeknek odakint esélyük sem lenne a találkozásra. Hozzátette, Magyarország ebből a szempontból szerencsésnek mondható, hiszen itthon nagyon kicsi a filmes világ. A fejlődés irányába mutat az is, hogy Románia belépésével végre az erdélyi filmesek is európai alkotóknak számítanak, így bővülhet a projectben résztvevők köre. Az azonban nem cél, hogy növekedjék a projectek száma. A szervezők szeretnék megőrizni a 15-ös keretet, mert így személyesebb és barátibb a hangulat, ezen kívül egy-egy projectre is sokkal több idő jut.