A kanadai-francia koprodukcióban készült filmet négy kategóriában jelölték César-ra, melyből hármat tudhat immár magáénak. Ugyanakkor a 11 jelöléssel induló 2. világháborús vígjáték, a Bon Voyage Gérard Depardieu-vel és Isabelle Adjani-val is csupán három kategóriában találtatott a legjobbnak: a legígéretesebb pályakezdő férfiszínész mellett a fényképezés és a látvány díját kapta meg. A másik nagy esélyesnek tartott film, a 81 éves Alain Resnais Pas Sur la Bouche című musical-je a 9 jelölésből szintén három kategóriában végzett az első helyen (mellékszereplő, hang és jelmez).

Az idei César-osztás politikai törekvésektől sem volt mentes: az ünnepségnek helyet adó épület előtt 100 művész tüntetett a francia kormány azon elhatározása ellen, hogy megkurtítják a show-businessben dolgozó munkanélküliek juttatását. Odabent elismert művészek egy csoportja nyilvánosan támogatásáról biztosította a tüntetőket. Agnès Jaoui színész és rendező az eseményen szintén jelenlévő kulturális minisztert azzal vádolta, hogy "meggyilkolja az alternatív francia kultúrát". Később egy szakmai egyesület képviselője két további demonstrációt jelentett be a következő hónapra.

Csalódást okozott az este a brit reményeknek: a színésznői díj várományosa, Charlotte Rampling éppúgy üres kézzel távozott, mint a legjobb külföldi filmre jelölt Stephen Daldry Az órákkal, valamint Peter Mullan, akinek A Magdalena-nővérek című munkája sem lett a legjobb európai film.

A többi kategória díjai:
Legjobb színész: Omar Sharif (Monsieur Ibrahim et les Fleurs du Coran)
Legjobb színésznő: Sylvie Testud (Stupeur et Tremblements)
Legjobb pálykezdő színésznő, női mellékszereplő (2 díj): Julie Depardieu (Gerard lánya)
Legjobb külföldi film: Mystic River (r.: Clint Eastwood)
Legjobb európai film: Good Bye, Lenin!