A többórás eszmecserén a magyar kulturális élet vezető szakemberei vettek részt, és hatperces felszólalásokban mondták el véleményüket a magyar kulturális élet helyzetéről, lehetőségeiről, problémáiról. Az eseményt Tarr Béla és a Magyar filmművészek Szövetségének felkérésére rendezték meg.
A felszólalók egyetértettek abban, hogy ma Magyarországon nincs egységes kultúrpolitika, amelyre pedig nagy szükség lenne. Ennek tudható be, hogy a kultúra minden ágazata - filmművészet, irodalom, képzőművészet, komoly- és könnyű zene, színház - bajban van - hangzott el. Rámutattak a finanszírozás problémáira, valamint arra, hogy a legtöbb szervezet képtelen az önfenntartásra, noha rá van kényszerülve. Egyetértettek továbbá abban, hogy a művészetet nem lehet határok közé szorítani, nem lehet semmilyen politikai irányzatnak alávetni. Meg kell hagyni a művészek szabadságát, és teret kell engedni kritikai észrevételeiknek.
Tarr Béla a konferenciát megnyitva hangsúlyozta, fontos, hogy a kultúra különböző területén tevékenykedő művészek összeüljenek és figyeljenek egymásra, segítsék egymás munkáját. Ezzel a felszólalók közül többen egyetértettek. A filmrendező emlékeztetett arra, hogy szombaton 10 eurós jelképes alaptőkével megalakult a Magyar Film Függetlensége Védelmében Alapítvány, amely a magyar filmek elkészítését akarja támogatni.
Eötvös Péter karmester nyugati példákra hivatkozva a legnagyobb problémaként a kortárs művészek bemutatkozásának hiányát emelte ki, valamint azt, hogy Magyarországon a mű szolgálja ki a művészeket, pedig ennek épp fordítva kellene lennie.
Zsámbéki Gábor rendező a színházvezetők kiválasztásáról azt mondta, hogy annak kizárólag művészi értékeket szabadna szolgálnia, nem pedig politikaiakat.
Mezey Katalin író a mecenatúra fontosságára hívta fel a figyelmet, Grecsó Krisztián író pedig rámutatott, hogy csak a politikától független szponzorációs megoldásokkal őrizhető meg "a kultúra független hangja".
Esterházy Péter író úgy fogalmazott, hogy a politika nem hagyhatja figyelmen kívül a művészeket és a művészek hangját. Felhívta a figyelmet a párbeszéd fontosságára.
Fekete Péter a vidéki színházak képviseletében az elöregedő színházi közönséget tartotta problémának, mint mondta, innovációs színházi eszközökkel próbálja meg megszólítani a fiatalabb korosztályokat.
Kovalik Balázs rendező az operákkal kapcsolatban szintén a politikai érdekek és a művészeti értékek különválasztásáról beszélt, Pintér Béla ugyanezt erősítette meg a független társulatok vonatkozásában.
Román Sándor koreográfus a művészek és a művészeti ágak közötti összefogást sürgette Gergye Krisztián táncművésszel együtt, aki szintén a művészi ágak elhatárolásának felszámolását és az alkotói, művészi szabadság fontosságát emelte ki.
Felszólalt Nemcsák Károly színházigazgató, aki a szűkös anyagi forrásokat említette problémaként, ami miatt az általa vezetett teátrum, a József Attlila Színház kénytelen befogadó színházként is működni, hiszen önálló produkciók finanszírozására nincs lehetősége.
Erős Balázs a MU Színház vezetőjeként a civil összefogásban és a színházak alternatív funkcióinak kialakításában látja a megoldást a finanszírozási problémára, amellyel az ő színháza is szembesül.
Miskolczi Péter producer, a Magyar Nemzeti Filmalap képviseletében elmondta, hogy idén 7,5 milliárd forint jutott a magyar filmek támogatására. Kiemelte, hogy minőségi filmek versenyeznek ma Magyarországon a támogatásért.
Petrányi Viktória producer a kultúrpolitika mögötti koncepciót hiányolta, valamint úgy vélte, a filmnek nem a szolgáltatói igényeket kell kielégítenie.
Gulyás Gábor a Műcsarnok vezetője arról beszélt, hogy kevés a lehetőség magyar művészek külföldi bemutatására, valamint hogy a külföldi kortárs művészek itthon szinte ismeretlenek. Ennek megoldását egy külföldön működő, magyar galériahálózat létrehozásában látja.
Szoboszlai János művészettörténész a vidéki galériák finanszírozási nehézségeiről és a teljesen bizonytalan anyagi helyzetről beszélt.
Rácz Zoltán, az Amadinda együttes művészeti vezetője ugyanezt emelte ki a művészeti együttesek, Gerendai Károly pedig a Sziget Fesztivál vonatkozásában.
Pándi Balázs koncertszervező a tehetséggondozás fontosságára mutatott rá, valamint a magyar könnyűzenei irányzatokat befogadó központok átszervezésekor felmerülő problémákról beszélt.
Hartyándi Jenő a Mediawave fesztivál szervezője szintén a politikamentes kultúra és művészet jelentőségét hangsúlyozta.
Szőcs Géza, a kultúráért felelős államtitkár kiemelte, hogy hisz a kultúra és a politikai kommunikáció megerősítésének lehetőségében, és beszélt azoknak a filmeknek a sikeréről, amelyeket a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásban részesített.
Geszti Péter a "kultúracsinálók" összefogásában lát lehetőséget, és úgy gondolja, hogy abba kell hagyni a féltékenykedést és a művészeti szakmák közötti irigykedést. Sürgette a minőségi szakemberképzést.
Schilling Árpád a kultúra résztvevői közötti párbeszéd fontosságát emelte ki, valamint elmondta, hogy egy független innovációs központ létrehozására 1000 eurót helyezett el egy bankszámlán, és kérte a hozzá hasonlóan gondolkodókat, hogy csatlakozzanak a programhoz.
