Sabra és Shatila palesztin menekülttáborok Bejrútban, ahova 1982. szeptember 17-én konzervatív libanoni milicisták törtek be és vérfürdőt rendeztek, vezetőjük, Bashir Gemayel négy nappal korábbi meggyilkolásáért. Az áldozatok száma óvatos becslések szerint is több százra tehető. A történelembe „sabrai és shatilai mészárlás”-ként bevonult eset Izrael történelmi emlékezetében is kényes pont, ugyanis a nyugat-bejrúti terület akkor izraeli megszállás alatt állt és a táborok közvetlen környékét felügyelő izraeli csapatok tétlenül nézték végig a kegyetlen akciókat. Egy évre rá Ariel Sharon izraeli külügyminiszternek le kellett mondania posztjáról, miután egy bírósági vizsgálat megerősítette, hogy elmulasztotta megakadályozni a tömegmészárlást.

A morális határokat próbálja érzékelhetővé tenni

A Waltz With Bashir rajzanimációi Folman videóra rögzített beszélgetései nyomán készültek, melyeket a vele együtt szolgáló katonatársaival és túlélőkkel készített egy negyedszázad távlatából. Az Orson Welles Aranypolgárának narrációs technikáját idéző elbeszélés kerettörténetét Folman oknyomzó útja adja, de az animált jelenetek nem csak az egyes interjúkat, hanem az 1982-es Libanoni háborúhoz fűződő visszaemlékezések tartalmát is megelevenítik. A történet lineárisan, lépésről lépésre viszi a nézőt közelebb Sabra és Shatila tragédiájához, melyet a végén valódi archív felvételek is bemutatnak. Folman beszélgetései nem pusztán a történelmi események tényszerű  felidézésére irányulnak, hanem ugyanolyan fontos szerepet kap bennük a háború szubjektív élményének megfogalmazása is.

A Variety ismertetése szerint a nyitóképsorokon egy vicsorgó kutyafalka jelenik meg, melyről kiderül, hogy Folman egyik korábbi bajtársát kísérti egy visszatérő álmában. A neve elhallgatását kérő veterán ugyanis saját kezűleg pusztította el  26 állatot a katonai manőverek során. Folmant  ez a vallomás indította el korábban afelé, hogy maga is újra szembenézzen elfojtott emlékeivel és másokat is megpróbáljon szembesíteni a múlt bűneivel.


Waltz with Bashir - International Trailer

Az egyik megszólaltatott, Shumel Frenkel azt idézi vissza, hogy egyszer egy kamaszkorú fiút terített le gépfegyverrel, miután az egy gránátvetővel lőtt rájuk. Az eseményekben haditudósítóként résztvevő Ron Ben Yisahi azt is felidézi Frenkelről, ahogy az Bejrút utcáin egy összetűzésben keringőlépésekre emlékeztető mozdulatokkal minden létező irányba sorozatokat ad le fegyverével, és eközben a házfalakról Bashir Gemayel óriási arcképei néznek vissza rá – a film címe is erre a jelenetre utal. A háború borzalmainak naturalista ábrázolása mellett az animációban később is megjelennek a nyitójelenethez hasonló szürreális képek. Ilyen például az egyik volt katonának a behajózást követő álma, melyben elragadja őt egy gyönyörű óriásnő és magával viszi a tengerbe.

A Cannes-i fesztivál egyik legnagyobb sikere lehet
 

A Screen Daily kritikája az hangsúlyozza, hogy a rendező számára nem annyira a közel-keleti konfliktus történelmi kontextualizálása a fontos – a történet nem részletezi, hogy Izrael miért támadta meg Libanont –, hanem személyes állásfoglalásának kifejtése a háború kapcsán. A lap publicistája, Dan Fainaru szerint Folman műve mindenek előtt azokat a morális határokat próbálja érzékelhetővé tenni, amelyeket még egy háború érzéketlenné vált valóságában is tiszteletben kellene tartani. Fainaru úgy véli, hogy a Waltz With Bashir lehet az idei Cannes-i fesztivál egyik legnagyobb sikere és nem csak ott jósol neki díjat, hanem egy Oscar-jelölésre is esélyesnek tartja.