Anna Böger és Lengyel Balázs / Fotó: Sághy Tímea
Utóbbi kulcsfontosságú a film történetében, hiszen ahogy azt a rendezőtől korábban megtudtuk, a gyerekkorában házi készítésű rakétákkal kísérletezgető Lajkó egy ilyen budit indít földkörüli pályára. A családi latrina elvesztése még nem akkora tragédia, az már sokkal inkább, hogy a véletlen kilövés pillanatában épp Lajkó édesanyja ücsörög meghitten az emésztőgödör fölött. A fiú a baleset után határozza el: bárhogy is, de feljut a világűrbe, hogy megkeresse anyját és bocsánatot kérjen tőle.
A vetítés utáni beszélgetésen a forgatókönyvet Lovas Balázs társíróval közösen jegyző rendező elmondta, hogy egy öt éve megfogalmazódott terv valósult meg a Lajkó elkészítésével, amelynek műfajaként ő is a szatírát jelölte meg. Lehetséges stiláris előképként Bacsó Péter klasszikusa, A tanú említése mellett Menzel és Kusturica filmjeinek világát hozta fel, hangsúlyozva, hogy a főszereplő roma karakter ábrázolásában viszont teljesen szembe akartak menni a kusturicai vonalra jellemző, harsány megközelítéssel. Ehhez tökéletes választásnak bizonyult a figurát megjelenítő Keresztes Tamás.
Pusztai Ferenc / Fotó: Sághy Tímea
A korábbi nyilatkozatokból azt is tudhattuk, hogy Lajkó a film során eljut Bajkonurba. Mint az most Lengyel és Pusztai elmondásából kiderült, a szovjet űrkutatás mekkájának megjelenítéséhez egy csepeli létesítmény, az Oroszlányi Erőmű, valamint a várpalotai hőerőmű és annak kultúrháza adott hátteret. A felhasznált archív felvételeket a Getty Images filmtárából sikerült megszerezni, a szovjet karakterek jelentős részét (többek közt Leonyid Iljics Brezsnyevet) pedig ukrán színészek töltik meg élettel. Hogy hogyan értékeljük a látott végeredményt, az csütörtöki kritikánkból kiderül.
Címlapon: Gyabronka József és Keresztes Tamás / Forrás: Vertigo Média
