A LUX-díj idei jelöltjei, középen a francia nyertes
A filmes szakértők által június folyamán Brüsszelben gondosan válogatott tizes listát minden évben a Karlovy Vary nemzetközi filmfesztiválon jelentik be július elején, amelyet később három filmre szűkítenek: a végső díjazottat az Európa Parlament képviselői szavazzák meg. (Számukra vetítéseken, DVD-n és VOD-on is egyaránt elérhetővé teszik a jelölt filmeket. Évről évre visszatérő kritika a díjjal szemben, hogy kevés parlamenti képviselőt mozgat meg a szavazás, idén a jogosultak egyharmada döntött a nyertes filmről, ám a Kulturális Bizottság értelmezésében egy alig ötéves díj esetében éppen hogy dicsőség, hogy évről évre jobb eredményeket érnek el, hiszen az első évben, 2007-ben mindössze 54 képviselő szavazott, 2008-ra ez a szám kétszereződött meg, így az idei 250-es szám valóban mutat egy erősödő tendenciát.)
A LUX-díj köré szervezett konferencián egyértelműen kiderült, hogy míg az euróövezet válságban van és a görög helyzettel veszélybe került a páneurópai mítosz, addig az Európai Unió kulturális ágazatai tovább dübörögnek: az európai filmművészet térnyerését szolgáló MEDIA programot is továbberősítik, és a LUX-díjat is minden elkövetkezendő évben átadják majd. “Inter arma silent muses” - ezzel ellentétben az Európai Parlament állítja, a válság inspiratív hatással van a művészetekre, témában és kivitelezésben egyaránt: a kultúrának kell egyesíteni az európai polgárokat a válság idején.
Az egyik jelölt: Attenberg
Az European Audiovisual Observatory adatai szerint 30 000 vetítő van az Európai Unió területén: többségük egy vagy két termes kis mozi, amelyek egy része ugyan átállt a digitális technikára, ám ezzel egy időben az amerikai filmek és háromdimenziós alkotások felvevő piacává is váltak. A digitálizáció jól halad: 2010 -ben már 8682 digitális vetítő volt az EU-ban, ami kétszer több a 2009-es 4129-es számnál. Még egy érdekes szám: 2010-ben 1203 európai alkotás készült, míg az Amerikai Egyesült Államokban ugyanebben az évben 754 film készült - igaz, az európai mozikban eladott egymilliárd mozijegynek csupán a 27%-át költötték európai filmre.
A másik jelölt: Play
A LUX-díjra nominált tíz film 2011-ben:
A torinói ló, Tarr Béla (Magyaro., Franciao., Svájc, Németo.) (kritikánk)Attenberg, Athina Rachel Tsangari (Görögo.)
Essential Killing, Jerzy Skolimowski (Lengyelo., Norvégia, Íro., Magyaro.) (kritikánk)
Habemus Papam, Nanni Moretti (Olaszo., Franciao.) (cannes-i tudósításunk)
Le Havre, Aki Kaurismäki (Finno., Franciao., Németo.) (cannes-i tudósításunk)
Les neiges du Kilimandjaro, Robert Guédiguian (Franciao.)
Mistérios de Lisboa, Raúl Ruiz (Portugália)
Morgen, Marian Crisan (Franciao., Románia, Magyaro.)
Pina, Wim Wenders (Németo., Franciao., Egyesült Királyság) (berlini tudósításunk)
Play, Ruben Östlund (Svédo., Franciao., Dánia)
Noha a LUX-díj 2011-es kiadásának indításakor még úgy tűnhetett, hogy erős a magyar túlsúly, hiszen Tarr Béla A torinói ló című műve mellett még két kisebbségi magyar koprodukció is felkerült a listára (Essential killing és Morgen), ám sajnos a végső hármasba már nem került magyar film. (Fel is merülhet a kérdés, hogy a fordított teremtéstörténetet bemutató A torinói ló milyen európai értéket mutat be, de az euróövezet válsága és az apokaliptikus felhangok azóta csak még aktuálisabbá tették Tarr Béla utolsó rendezését. "A torinói ló a lét elviselhetetlen nehézségéről szól, hogy a hatalmasnak gondolt apokalipszis tragédiája a valóságban éppen az, hogy semmi sem történik." - Interjú Tarr Bélával a LUX honlapján.
A nyertes film: A Kilimandzsáró hava
A záró hármasba a görög Athina Rachel Tsangari Attenberg című filmje, a francia Robert Guédiguian Les nieges du Kilimandjaro (A Kilimandzsáró hava) című alkotása, valamint Ruben Östlund svéd-francia-dán koprodukciója, a Play (Játék) került. Két egymást követő évben került kortárs görög film a LUX-díj záró hármasába: “A kortárs görög filmművészettel tehát valami nagyon rendben van - nem úgy az országgal” - foglalta össze a helyzetét a görög rendező. Tsangari számára roppant izgalmas helyzet, hogy a görögök hozták létre a civilizáció alapjait, most pedig lerombolói egy nemzeteket egyesítő kísérletnek. Új filmterve éppen ezért egy világégés utáni semmiben játszódó sci-fi lenne. “De már az Attenbergben is ott van a hanyatlás felett érzett gyász és az elveszett generáció melankóliája, és a kérdőjelek, hogy kik vagyunk, hova tartozunk, mit örökültünk az őseinktől, mit ad nekünk a hazánk, Görögország és Európa.” -
Tsangari szerint az egyik legfőbb kérdés most éppen az Európai Unió léte. "Ugyanazon a kontinensen élünk, és most osztozunk ennek a következményein. Az Európai Unió egy kísérlet, amelyet időről időre felül kell vizsgálni, hogy mindez hova vezet." Új filmterve éppen ezért már ezekkel a kérdésekkel fog foglalkozni. “Egy sci-fi komédia, amely a kontinens jövőjével kapcsolatban tesz fel kérdéseket, de tágabb értelemben, a szervezett rendszerek jövőjére kérdez rá. A pénzügyi válság ugyan látványos jelenség, de engem mégis a mögötte húzódó egzisztenciális, ideológiai válság érdekel: ma már nem a kormányoktól függ az életünk, hanem a bankoktól. Ez egy új információ ebben a világban, amivel együtt kell élnünk. Valami eddig biztosnak hitt dolog végetért, most kell valami újat kezdeni. Ez mindig is izgalmas szakasz - egy filmalkotónak pláne.”
A halmozottan hátrányos helyzetű görög film helyett azonban a franciaországi szociális problémákkal foglalkozó Kilimandzsáró hava című francia film kapta az idei Lux-díjat: A Robert Guédiguian rendezte alkotás a hivatalos méltatás szerint "a mai társadalmi igazságtalanságokat, a politikai és szakszervezeti konfliktusokat" elemzi, és "a türelem mellett érvel". A történet szerint egy házaspárt, amely régóta tervezi utazását a Kilimandzsáróhoz, brutálisan kirabolnak. Kiderül, hogy a bűncselekményt az egykori szakszervezeti aktivista férj egyik volt munkatársa szervezte, akit ugyanúgy elbocsátottak állásából, mint a férjet.
