A bokáig érő medencében éppen egy színésznő rémüldözött a rendezői utasításokat követve, miközben oldalról zuhannyal locsolták. Kilétét műanyag függöny rejtette, de a monitoron fekete-fehérben volt látható a sikolyba meredő arc, hajszálpontosan abban a beállításban, mint Janet Leigh a szomszédos laptop képernyőjén.
Végh Vozó Zoltán (jobbra) / Fotó: Nemesházi Péter
Nem mindennapi ötlet a filmtörténet egyik leghíresebb jelenetét ilyen módon újraalkotni. Ennek eredetéről faggattam Végh Vozó Zoltán rendezőt, aki az utóbbi időben egy “Hitchcock-challenge” keretében készített videókat a YouTube-csatornájára: “Minden Hitchcock-filmet megnézek és beszélek róla. A sorozatnak nagy rajongója régi barátom, Varga Zoltán filmtörténész, aki felhívta rá a figyelmem, hogy idén hatvanéves a Psycho, és megkérdezte, hogy csinálok-e valamit az évfordulóra.”
“Kitaláltam, hogy deepfake videókat csinálok, beleteszem a zuhanyjelenetbe Hitchcock összes szőke főhősnőjét, Kim Novaktól Ingrid Bergmanig. Aztán utánanéztem, hogy kell deepfake videót csinálni, és úgy döntöttem, hogy annál azért egyszerűbb hatvan színésznőt felkérni, hogy forgassuk újra velük”. Az elején még kisebben gondolkodott: “Szétválogattam az összes snittet és típusokra osztottam őket, attól függően, hogy a gyilkost, az áldozatot vagy a fürdőszoba egy másik szegletét látjuk.” Összesen tíz snittet talált első napra: “Gondoltam ez egy jó szám, biztosan össze tudok szedni hozzá tizenhárom színésznőt, hogy elinduljon a projekt, mert van olyan snitt is, amihez ketten is kellenek egyszerre."
Fotó: Nemesházi Péter
Airbnb-n próbáltak valódi lakást keresni a forgatáshoz, de nehezen találtak a filmbelivel megegyező elrendezésű fürdőszobát: “Amit aztán kiválasztottunk, ott a csempe volt másmilyen, így átragasztottuk tapétával, igazi MacGyver-módon.” Itt végül csak egy napot forgattak Trokán Anna és Trokán Nóra szereplésével, de elég volt ahhoz, hogy lökést adjon a projektnek.
“Anna az egyik leglelkesebb támogatója a projektnek, ezzel pedig engem is motivált. De már az elején nagyon sokan eljöttek, Nagy Katica, Nagy Rebeka, Figeczki Vanda, Brunner Márta, Hartai Petra.” A színésznők közt van, akinek csak a háta, a keze vagy a lába szerepel majd a filmben. A kilétüket csak a legvégén, a stáblista alatt látható jelenetekben fogják leleplezni, hogy ezzel is meglepjék a nézőket.
A szereplők névsora folyamatosan bővült: “Leültem, hogy összeírjam, kiket szeretnék, kapásból sikerült hetven nevet felsorolnom, ebben voltak olyanok is, akikről tudtam, hogy esélytelenek, és olyanok, akiket biztosan felhívok.” A stábhoz szintén lelkesedésből csatlakozott a gyártásvezető, az operatőr, a sminkesek és még egy rental cég is felajánlotta, hogy kamerával és világítástechnikával támogatják őket.
Fotó: Nemesházi Péter
A helyszínt személyesen Mácsai Pálnak, az Örkény igazgatójának, valamint a gazdasági igazgatónak köszönhetik, akiket a rendezőnek emailben sikerült meggyőznie, hogy adja nekik kölcsön a stúdiót: “Megírtam a levelet, próbáltam az összes lelkesedésemet belesűríteni, remélem, hogy egy pici rájuk is átragadt. Mert most itt vagyunk, már nem csempemintás tapétát kell ragasztgatnunk, hanem igazi csempét rakunk a díszletfalakra.”
Bagi Ákos operatőrt is kérdeztük a munkáról: „Nagyon szép és egyben nehéz feladat. Amikor Vozó megkeresett, bele se gondoltunk igazából, milyen nagy falat lesz. Ha valami újat hozol létre, akkor nincs mivel összehasonlítgatni, de sokkal nehezebb ezt ugyanúgy kockáról-kockára megcsinálni, mert ott az összehasonlítási alap, amit ráadásul mindenki ismer".
“Megmérettetés, de közben egy móka, egy játék, amit mindenki szerelemből csinál. Egy kicsit olyan, mint a filmművészetis vizsgafilmjeink voltak, mindenki barátságból jön és dolgozik, de közben élvezi. Egy operatőrnek pedig komoly álom, hogy hatvan kitűnő színésznővel találkozhat néhány nap alatt és fényképezheti őket” - mondta el.
Péterfy Bori / Fotó: Nemesházi Péter
A színház előterében kikészített filmplakáton pedig egyre csak gyűltek az aláírások. Az újonnan érkező színésznők egymásnak adják át konyhakést, amivel először mindenki a promóciós képekhez pózol. A kés után Péterfy Bori is megkapta a szőke parókát, amiben később a zuhanyzóba lépett, de előtte még elmesélte nekünk, mit szólt a hirtelen érkezett felkéréshez: “Vicces volt, mert épp megláttam a Facebookon a fotót, amin Trokán Nóriék vannak beöltözve jelmezbe a filmhez, amikor felhívott a Zoli. Jó ötlet ez a film, mert a Psycho minden beállítása emblematikus, bármelyiket elfogadnám képként a szobám falára.”
Az 1960-es eredetit megunhatatlannak tartja, ám számára a legemlékezetesebb Hitchcock-alkotás a Szédülés, ami egy másik kedvenc rendezőjét is megihlette: „Nagyon szeretem Hitchcockot, de Brian De Palmát is, akinek a mestere volt, és az Alibi test című filmjében is visszaköszönnek a képei.”
A Szédülés címadó képsorai Ónodi Eszter számára is a legemlékezetesebb Hitchcock-jelenetek közé tartoznak, az eredeti zuhanyjelenet viszont nem volt rá nagy hatással: „Különösebben nem lettem a rabja, de szerintem az lehet az oka, hogy egy időben sorban néztem a Hitchcock-filmeket és immunis kezdtem lenne erre a világra. Csodás jelenet, de nem gondoltam ikonikusabbnak, mint mondjuk a madarak támadását.”
Ónodi Eszter / Fotó: Nemesházi Péter
Az önálló jelenetek helyett a rendező filmjeiben inkább a lélektani vonal fogta meg: „Izgalmasabb számomra az, hogyan építette fel a pszicho-thrillert, mint zsánert a filmjeivel. Az emberi lélek legféltettebb és legrejtettebb bugyraiban turkált. Egyenes ági leszármazottja David Lynch, akit szintén óriási mesternek tartok ebben a műfajban, minden szabálytalanságával együtt, amit alkalmazni szokott.”
A zuhanyjelenet remake-jében a projekt szokatlansága vonzotta. „Nagyon klassz ötlet, nem is tudom elképzelni, hogy egy háromperces jelenetben hatvan különböző színésznőt fogunk ugyanabban a szerepben látni. Nem tudom, hogy valahol mégis ugyanaz a karakter lesz-e belőle, vagy pont a szétszabdaltsága teszi majd izgalmassá. Még sosem vettem részt ilyen vállalkozásban, de szívesen benne vagyok. Annál is inkább, mert nagyon sajnáltam volna, ha a hatvan színésznőbe nem férek bele.”
Osvárt Andreát viszont félelemmel töltötte el az eredeti jelenet: „Szerintem még ma is mindenkire ijesztően hat, olyan klasszikus, aminek nem múlik el a hatása. Lehet, hogy azért, mert az emberi léleknek egy olyan sötét oldalát mutatja meg, ami mindannyiunkban ott rejtőzik. De ott van benne a kukkolástól való félelem is, hogy megleshetnek a zuhanyfüggöny mögött. Annyira otthoni környezetben játszódik, hogy úgy érzed, bárkivel megtörténhet. Hiszen a helyes szomszéd fiú is simán lehet pszichopata, sosem gondolnád róla, hogy ártani tud bárkinek, hogy ő maga lehet az ördög.”
Végh Vozó Zoltán és Osvárt Andrea / Fotó: Nemesházi Péter
Az életműből a Hátsó ablak áll hozzá legközelebb: „Nagyon szerettem, ritmusában, dramaturgiájában is jól felépítette, és a castingot is eltalálta, remekül működött a kémia a két főszereplő között.” Hitchcock hősnői közül Grace Kellyvel tudott azonosulni leginkább: „Szívesen lettem volna a helyében, nagyon tetszene egy ilyen jóképű pasinak a lakásában lábatlankodni és rájönni valami nagy rejtély kulcsára. Egyébként gyerekkoromban még magánnyomozó akartam lenne, lehet, hogy ezért.”
„Abszolút jól jött, mostanában kevesebbet dolgozom, mint régen, és örültem, hogy itthon van egy olyan projekt, ami minőséginek tűnik és nem csak a szereposztás miatt - mesélte a felkérésről. “Amikor felhívott vele a Vozó, megkértem, hogy küldje át, amije már van, hogyan képzeli el vizuálisan a dolgot. Mert ezt nagyon el is lehet rontani, nem mindegy, hogy ki nyúl hozzá. De amit átküldött a korai felvételekből, kísérletezésekből, abból abszolút látható volt, hogy ez tökéletes, egy-az-egyben hozni fogja az eredetit.”
Odabent a sikolyt még kétszer kellett megismételni, mire mindenki elégedett lett az eredménnyel. A stáb hangos tapssal köszönte meg az alaposan eláztatott színésznő munkáját, és máris kezdődött az átállás a következőre. A szigorú időbeosztás alapján csak ezen a forgatási napon tizenöt különböző alakban jelent meg a balszerencsés hősnő, a napi listán többek között még Nagy Alexandra, Dobra Mara és Gubás Gabi is szerepelt.
Osvárt Andrea / Fotó: Nemesházi Péter
Végh Zoltán az eredeti zuhanyjelenetet egyébként nem tartja technikailag tökéletesnek, sőt, szerinte Gus Van Sant hírhedt 1998-as remake-jében is jobban oldották meg vágás szempontjából. Ugyanakkor az eredeti még mindig működik a számára: “Ezernél többször láttam, képkockáról képkockára mentem rajta végig, már ötven helyen bele tudnék kötni, annyi hibát találtam benne. Viszont akkor jó egy film, ha el tud annyira varázsolni, hogy elfelejtsd a technikai dolgokat. És ez el is tudott varázsolni, amikor legutóbb újra néztem az egészet.”
Küzdelmesnek tartja újraforgatni a jelenetet, de olyan élménynek, amin minden filmesnek át kéne esnie: ’’Kötelező gyakorlatnak gondolom. Minden filmművészetisnek az egyik félévben el kellene készítenie a saját zuhanyjelenetét. Annyira alap, mint a festők számára a tájkép.” A háromperces kisfilmet még július folyamán láthatjuk az interneten.
