A szakma elsőre szánalmas műfaji kísérletnek tekintette a Ragyogást |
Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a többnyire korszakalkotó jelentőségű „köztes filmekről” sem, amelyek noha az első pillantásra sikertelen műfaji (zsáner-) filmeknek tűnnek/tűntek, azonban sikertelenségük épp az adott műfajt (hosszútávon) megújító erőteljes szerzőiségnek köszönhető. Hogy csak az egyik leginkább elhíresült példát említsem: Stanley Kubrick The Shining című filmjét megjelenésének időpontjában az adott műfajt képviselő, értő (?) szakma és kritika szinte egyöntetűen elutasította, a rendezőt a műfajiság területére tévedt, a műfajiságban szánalmasan dilettánsnak mutatkozó szerzői filmesként aposztrofálta, miközben Kubrick remekműve mára vitathatatlanul a modern horror egyik megkerülhetetlen alapvetése lett.
Úgy tűnhet, hogy néhány közhelyességig tudott ismeret felidézésével rabolom a tisztelt olvasó idejét, de azt gondoltam, nem árt olykor ismételten felidézni, összefoglalni és tisztázni bizonyos dolgokat, mielőtt azok teljesen feledésbe merülnének a sokkal látványosabbnak és hangzatosabbnak tűnő, ámde minden szakmaiságot nélkülöző szózatok mögött.
Kiegészítésként javasolom a Filmvilág 2008. december havi számában megjelent John Boorman írás elolvasását (Kritikus tömeg), amely egy lesújtóan keserű beszámoló a hollywoodi blockbuster szemlélet önpusztító tendenciáiról és egyben figyelmeztetés is arra vonatkozóan, hogy milyen veszélyeket hordozhat az ádáz szerzőiség-ellenség a műfaji filmkészítésen belül. Mindez egy olyan kiváló filmes tollából olvasható ott, akinek Deliverance remekműve a szerzőiség szempontjából maradandó értéket létrehozó, de minden ízében igazi műfaji alkotás.