Schlesinger az angol free cinema egyéni hangú alkotójaként kezdte pályáját, többek között Tony  Richardson (Dühöngő ifjúság, A hosszútávfutó magányossága), Lindsay Anderson (Ha…, Britannia gyógyintézet) és Karel Reisz (Szombat este, Vasárnap reggel) mellett.

A free cinema a francia új hullámnál kicsit korábban indult angol filmes mozgalom. Esztétikájának előterében a realista (már-már dokumentarista) ábrázolásmód állt, tematikája a korabeli ifjúság és a társadalmi problémák közé szerveződött. Formanyelvileg kevésbé újító a többi (francia, német, stb.) új hullámnál, de szociális érzékenysége miatt és a filmi realizmus “újrafelfedezése” okán bérelt helye van a filmtörténetben.

A free cinema alkotói a közös indulás után igen eltérő pályát futottak be. Schlesinger szatirikus egy szatirikus vígjáték (A hazudós Billy) és egy kösztümös társadalmi dráma (Távol a tébolyult tömegtől) után Amerikába költözött, ahol első rendezéséért, az Éjféli cowboy (1969) című kőkemény szocio-rajzáért Oscar-díjat kapott.

Sorozatban készítette kivételesen témaérzékeny filmjeit: az 1971-es Vasárnap, átkozott vasárnap c. homoszexuális drámáját a Maraton életre-halálra (1976) történelmi thrillere követte. Utolsó filmje A második legjobb dolog című vígjáték volt, Madonnával a főszerepben (2000).

Tavaly a BAFTA (British Academy of Film and Televison Arts) életműdíjjal jutalmazta Schleisingert. A ceremónián többek közt részt vett Dustin Hoffman (az Éjféli cowboy főszereplője), Vanessa Redgrave, Sally Field, Richard Gere és Alan Bates, Francis Ford Coppola, Nicolas Roeg, Steven Sodebergh, Placido Domingo és Paul McCartney.

John Schlesinger filmjeinek nagy részét vetítették Magyarországon, több munkája hozzáférhető a videótékákban is.