Március elején mutatták be a Hunyadi-sorozat első két részét. Hogyan kerültél a produkcióba?
Szász Attilával több mint húsz éve dolgozom együtt. Majdnem az összes rövidfilmjét és nagyjátékfilmjét én vágtam. Miután csatlakozott a sorozathoz, felkért, hogy én vágjam a két epizódot, amit ő rendez. Fantasztikus vágócsapat gyűlt össze a Hunyadiban. Kiss Wanda, Szacsa (Szalai Károly -a szerk.), Duszka Peti, Hack Juli, Makk Lili erősen meghatározzák az alkotói létet a magyar filmszakmában. A hatodik és a hetedik epizódot vágtam, emellett a nyolcadik és kilencedik részben is dolgoztam jeleneteken.
Egy egész estés filmhez képest mennyire más egyórás sorozatrészeket vágni?
Egy nagyjátékfilmhez képest lényegesen rövidebb egy-egy sorozatrész, amiket meg kellett vágnunk, de összességében egy sokkal hosszabb történettel kellett dolgoznunk, mint egy egész estés alkotás esetében. Egy film esetében a vágónak át kell látnia az egész alkotást az első képkockától az utolsóig. Tudnia kell, hogy ha végrehajt egy változtatást, az befolyásolja majd a film dramaturgiáját. Sorozatnál még bonyolultabb a helyzet. Csapatmunkára van szükség. Az utómunka alatt folyamatosan néztük, ki hogyan vágja a rábízott epizódot és végig egyeztettünk. Mondok egy példát. A Szacsa által vágott egyik részben Hunyadi beszélget a mesterével Komonyai Simonnal (László Zsolt). Mivel az epizód szempontjából ez nem tűnt fontos eseménynek, először ki akarta vágni a jelenetet. Beszélgetésünk során derült ki, hogy ez a találkozás az egyik legfontosabb motiváció Hunyadi számára. Ha kimarad ez a jelenet, teljesen megváltozik a főszereplő jelleme, és mások lesznek a motivációi. Végül máshogyan rövidítette le az epizódot. Mi, vágók összetartó brancs vagyunk, ezért nem esett nehezünkre, hogy folyamatosan egyeztessünk a munka során.
(fotó: Cseke Csilla)
A csatajeleneteken külön rendező és vágó dolgozott?
A csatajelenetetekért Farkas Balázs felelt, de ilyenkor is szükség volt az aktuális epizód rendezőjére, ha a jeleneten belül dramaturgiailag fontos események történtek. A magyar direktorok is meg tudnának rendezni egy akciójelenetet, de egy erre specializálódott szakember praktikusabban és gyorsabban el tudja végezni ezt a feladatot. A forgatással párhuzamosan már zajlott a vágás is. A helyszíni vágó, Dunai Laci és Kővári Szabi feladata volt az is, hogy az akciójeleneteket lepróbálja a rendezővel és a színészekkel. Én Szász Attilával dolgoztam a csatajeleneten, amit az akciórendező állított össze. Amikor elkészült az epizód, az összes csatajelenet Duszka Petihez került, aki leghosszabb epizódot, a tizediket vágta. Mivel ő szerkesztette a leghosszabb csatajeleneteket, a sorozat korábbi akciójelenetébe is belenyúlt, hogy egységesek legyenek. Akciójelenetekben egyértelműen Duszka Peti a legügyesebb köztünk, ezért is kapta meg a tizedik részt.
Fel tudod idézni azt a pillanatot, amikor eldöntötted, hogy mindenképpen vágó szeretnél lenni?
Erre a mai napig tűpontosan emlékszem. Akkor már vágó voltam a televízióban és sok gyerekműsoron dolgoztam. Nagyon tetszett, de nem voltam benne biztos, hogy ez az én utam. Halász Gábor operatőr egyszer bejött a stúdióba és meghívott minket a Sose halunk meg premierjére az Uránia moziba. A film utolsó jelenetében Gyuszi bácsi életében először nyer a fogadáson a lóversenyen. Ahogy futnak be a lovak, egyszer csak felcsendül Dés László zenéje és kiürül az atmoszféra. Lassítva érkeznek be a lovak, elérnek a célvonalig, ahol annyira belassul a kép, hogy már majdnem megáll. Látjuk, ahogy beérnek a célba: 2, 9, 11, azaz Sóhaj, Szobaasszony, Fárosz, helyre, tétre, befutóra. Amikor Sóhaj orra eléri a célvonalat, a lassított felvétel berobban, elnémul a zene és a lovak patájának dörgését halljuk. Akinek ennél a jelentnél nem futkos a hátán a hideg, az nem érti a film nyelvét. Katartikus élmény volt. Ott, akkor, az Uránia moziban ülve eldöntöttem, hogy ha egy vágással ilyet el lehet érni, akkor én vágó szeretnék lenni. Később a Sose halunk meg vágója, Miklós Mari mellett dolgoztam asszisztensként a Filmgyárban. A mai napig nagyon jó a viszonyunk. Sokszor elmesélem ezt a történetet. Évtizedekig nem hitte el nekem, hogy miatta lettem vágó. Ma már talán elhiszi.
Jelenetfotó a Hunyadi-sorozatból
Egy interjúban úgy fogalmaztad meg a munkád lényegét, hogy a vágó meséli el utoljára a történetet. Mi kell ahhoz, hogy megfogjon egy film története és újra el akard mesélni a saját eszközeiddel? A forgatókönyvből már le tudod szűrni, hogy érdekel-e az adott alkotás?
Nagyon fontos, hogy úgy kell elmesélnünk a történetet, ahogy a rendező nem tudná. A vágó jobb mesélő, mind a rendező. A rendező a film világának teremtéséért felel. Ha kapok egy forgatókönyvet, általában úgy kezdek neki az olvasásának, hogy nincs más feladatom és kiülök a teraszra egy kávéval. Ha le tudom tenni a könyvet, akkor lehet, hogy nem az én filmem lesz. Ha nem tudom abbahagyni és egy szuszra elolvasom, az azt jelenti, hogy nagyon érdekel a film. A Hat hét forgatókönyvét úgy olvastam végig, hogy egy idő után már nem tudtam ülni. Fel-alá járkáltam a kertben. Olyan szinten hatott rám, hogy nem bírtam egyhelyben maradni. Miután befejeztem, felhívtam Noémit és mondtam neki, hogy ezt nem vághatja más, csak én. Végül úgy hozta a sors, hogy ketten vágtuk Vághy Annával. Ma már úgy gondolom, hogy ennél jobb nem is történhetett volna a filmmel.
Almási Tamás mesterséges megtermékenyítésről szóló dokumentumfilmje, a Sejtjeink a 2002-es Magyar Filmszemlén megnyerte a dokumentumfilm kategória fődíját és nagy kritikai sikert aratott. Mit jelentett számodra ez a film és mit tanultál belőle?
Nagyon fontos állomás volt. Tamásra sok szempontból mesteremként tekintek. Akkor szavazott nekem bizalmat, amikor én mai fejjel nem szavaztam volna magamnak. Először az Ítéletlenül című filmjében dolgoztam együtt vele, akkor még nem vágóként, hanem utómunka technikusként. A Sejtjeink vágása egy évig tartott. Készítettünk egy sorozat verziót és egy mozifilmet is. Korábban azt gondoltam, hogy a vágónak mindig kívülről kell figyelnie a filmet és onnan kell felépítenie az érzelmeket, a dramaturgiát. Volt egy jelenet, amiben harminc percig megállás nélkül forgott a kamera. Miközben néztem, elbőgtem magam. Tartottam egy kis szünetet, újra megnéztem és megint sírtam. Végül elfogadtam, hogy úgy fogom megvágni a jelenetet, hogy közben folyik a könnyem. Rájöttem, hogy nem az a jó vágó, aki kívül tud maradni, hanem az, aki átéli a film történetét. Sokkal könnyebb előhívni egy érzelmet a nézőből, ha a vágó is átélte ugyanazt. Ez óriási tanulság volt számomra és Tamás rengeteget támogatott közben. Egyszer egy stábbulin néhány ital után megkérdeztem Szász Attilától, hogy miért szeret velem dolgozni. Ezt sosem szabad megkérdezni egy rendezőtől. Azt mondta, azért, mert sok Almási-filmet vágtam és a dokumentumfilmekből megtanultam megkülönböztetni a hazugságot az őszinteségtől. Valóban, a dokumentumfilmekből tanultam meg, hogy mikor őszinte egy ember tekintete és mikor játssza meg.
(fotó: Cseke Csilla)
Dolgoztál a Kaláka – a Kárpátoktól a Karib-tengerig című dokumentumfilmen is. „Forgattunk Szerbiában az Énekelt Versek Fesztiválján, amiből Pamacs olyan erős jelenetet rakott össze, hogy sírtam, amikor kivágtuk, de nem fért bele a játékidőbe” – mesélte a rendező, Pigniczky Réka, amikor a filmről beszélgettünk vele. Neked is fáj a szíved, amikor ki kell vágni egy jelenetet?
Rékával dolgozni olyan, mint egy olaszos családi vita. Nagyon kedveljük egymást, ugyanazt akarjuk, de néha teljesen máshogy. Fontosnak tartom, hogy baráti kapcsolatot ápoljak a rendezőkkel, akikkel együtt dolgozom. Így ismerem meg a lelkület és tudok úgy mesélni, ahogy ők szeretnének. Bizonyos esetekben szívfájdalom nélkül vágok ki valamit, de ehhez hátra kell lépnem egyet. Előfordul, hogy én is nagyon nehezen engedek el egy jelenetet. A Kaláka dokumentumfilm forgatásán Gryllus Dánielék Dél-Amerikában egy indián hangszereket gyűjtő zenésznél előadtak egy jazz jam session-t. Azt a jelenetet nem tudtam elengedni, már csak azért sem, mert jazz-függő vagyok. Végül lerövidítve, de belekerült a filmbe.
Török Zoltánnal több mint 20 éve kezdtél el dolgozni. Legutóbbi filmjének, a Változó vadon – Az én Északomnak nemcsak vágója, de társrendezője is voltál. Ez mit jelentett számodra?
Azt, hogy Zoli egy fantasztikus ember. Nem érzem azt, hogy többet tettem volna a filmbe, mint amennyit egy vágónak kell, ő viszont azt érezte, hogy igen. A forgatókönyv elkészülésétől a film moziba kerüléséig dolgoztam rajta, sőt még utána is. Ötlet korában is nagyon sokat beszélgetünk a témákról, keressük benne a történetet, a drámat. Az előforgatott, sokszor tanulmány anyagokat is meg szoktuk vágni, a korai forgatott jelenetek összerakásából hamar kiderül, mi a valós dráma, mit kell még forgatni hozzá, lehet, hogy csak egy évvel később. A film premierén Uppsalában, abban a moziban, ahol Ingmar Bergman gyerekként nézte a filmeket, segítettem kirakni a szendvicseket és a végén elpakolni, Zozo családjával együtt. Az egyik legcsodálatosabb premier élményem volt. Zoli adta nekem a társrendező kreditet, ami nekem nagyon jólesett. Azt mondta, hogy a történet felépítésébe és kitalálásába akkora energiát tettem bele, mint egy rendező.
Változó vadon – Az én Északom
Az Origo Filmstúdió digitális utómunka igazgatójaként olyan filmek vágási folyamatiba is beleláttál, mint a Szárnyas fejvadász 2049, a Die Hard 5 vagy a Dűne. Mennyiben kíván más látásmódot a vágó részéről egy látványgazdag hollywoodi szuperprodukció, mint egy magyar film?
Az évek során arra a megállapításra jutottam, hogy semennyire. A HSE (Magyar Film- és Videóvágók Egyesülete.) februárban szervezett egy mesterkurzust Budapesten, aminek Dirk Westervelt volt a meghívott vendége, aki olyan filmeket vágott, mint a Logan, a Deadpool 2 és a Majmok bolygója. Ugyanúgy dolgozik, mint mi. Nincs különbség. Joe Walker volt úgy, hogy szombat éjjel bement dolgozni, mert eszébe jutott valami, amit ki akart próbálni. A hollywoodi szuperprodukciók vágói is történetet mesélnek el, ahogy mi. Az, hogy ők jóval több nyersanyagból dolgoznak, mint egy magyar film vágója, egyrészt megnehezíti a feladatukat, mert sokkal több jelenetet kell átlátniuk, ugyanakkor könnyítő körülmény is, mert több nyersanyagból könnyebb jó filmet vágni. Egy nagy nemzetközi produkcióban több asszisztens dolgozik a vágó mellett, ezért jobban tudnak koncentrálni a tényleges vágásra. Figyeltem Dan Zimmermant, amikor a Die Hard 5-öt vágta. Az összes akciójelenetet az AC/DC Thunderstruck című számára vágta. A zenét természetesen nem hagyták benne a jelenetben, de azt mondta, olyan jó a dal dramaturgiája, hogy tökéletes „vonalzó” egy akciójelenethez. Én is használtam ezt a trükköt, csak egy másik számmal, mert imádom a Thunderstruck-ot és nem akartam elrontani magamnak azzal, hogy ennyiszer meghallgatom.
Sok dokumentumfilmen dolgoztál. Másképp kell vágni ebben a műfajban ma, mint öt vagy tíz éve? Emelkedett a nézők ingerküszöbe, változott-e az ízlése a sorozatok és a TikTok hatására?
Mindent másképp kell csinálni. Nem csak a dokumentumfilmekben, a többi műfajban is. Például a Sejtjeink története ugyan örökérvényű, de a vágása mai szemmel nézve már kicsit avíttas. Lehet szidni a TikTok-generációt, de nekünk, vágóknak meg kell találnunk azt a stílust, amivel ezt a korosztályt is meg tudjuk szólítani. Ha úgy akarok elmesélni egy történetet, hogy azt egy tizennyolcéves is megértse, akkor nem erőszakolhatom rá a saját nyelvemet, hanem meg kell tanulnom azt, amit ő beszél. Ma már úgy indulnak a filmelőzetesek, hogy az első hat másodpercben az előzetes trailerét látjuk. Már az első hat másodpercben meg kell ragadni a felhasználó figyelmét. A filmeknél ugyanez a helyzet. Meg kell találnunk azokat a három másodperceket, amik miatt utána megnézi a következő kilenc percet is, és így tovább.
(fotó: Cseke Csilla)
A Walter Murch-féle iskolát követed, mely szerint a vágónak nem szabad kimennie a helyszínre, mert az befolyásolja őt. Soha nem tettél kivételt?
De. Pórul is jártam. Nagyon szeretem a forgatások hangulatát, nagyon inspiráló, ezért néha kinézek turistáskodni, hogy elkapjam az érzést, a lendületet. Az Örök tél forgatására kimentem, és néztem a monitort. Pár héttel később napokon keresztül kerestettem egy közeli snittet Marina kezéről az asszisztensemmel, hiszen láttam, de nem találom. Az a snitt nem is volt soha, csak a beállásnál láttam a monitoron és beégett. Nekem csak az van a történet elmeséléséhez, amit felvettek, a forgatás a vágóasztalon már nincs jelen.
Említetted egy interjúban, hogy a magyar vágók nagyon összetartó közösséget alkotnak és ahol tudjátok, segítitek egymást. Ez minek köszönhető?
Sok oka van, de a legfontosabb az Sellő Hajnal. Sok vágó nemzedéknek volt mestere, és ő plántálta belénk ezt a szemléletet. Egyébként ez nemzetközi szinten is jellemző. Az Antarktiszt kivéve nincs földrész, ahonnan nincs vágónak telefonszáma a névjegyeim között. Kicsit olyanok vagyunk, mint a consigliere a hotelekben Wes Andersonnál, bárhova mész a világon, van egy vágó, aki segít.
A vágó szakmát hogyan érinti a mesterséges intelligencia térhódítása? Vannak olyan munkafolyamatok, amiket felgyorsított az AI?
Az AI egy eszköz, egy szerszám. Nem fogja elvégezni helyettünk a munkát, de sok segítséget tud nyújtani, hogy pontosabban és gyorsabban tudjuk elmesélni a történetet, amit szeretnénk. A leíratolás dokumentumfilmekben, vagy a felvett snittek automatikus kapcsolása a forgatókönyvhöz nem is feltétlenül a vágók, inkább az asszisztenseink munkáját segíti, és ez által a miénkét is. Ami a generatív AI-t jellemzi, az ebben a formában nagyon látszik még, és jellemzően élettelen, bár látványos. A reklámpiacon lassan tért hódít, hiszen olcsó, de itt is igaz, hogy ha igazán jót akarsz, akkor sok és jó szakemberre van szükség a végső eredményhez. Sok negatív hang jelent meg azzal kapcsolatban, hogy A brutalistában Jancsó Dávidék AI-t is használtak, hogy tökéletesítsék Adrien Brodyék magyar akcentusát. Azok a filmesek is napi szinten használják az AI-t, akik a legerősebben vádaskodtak emiatt. A brutalistában nem a kreativitás pótlására használták a technológiát. Pont olyan volt, mint egy fotón a retusálás. Ha leforgatunk egy középkorban játszódó filmet, nyilvánvaló, hogy nem látszódhatnak a repülőgépek az égen, ezért utómunkában el kell őket tüntetni. Mennyiben különbözik ez attól, hogy digitálisan javítanak Adrien Brody akcentusán? Nagyon jó, hogy vannak ilyen eszközök és használni kell őket. Az biztos, hogy kicsit átalakítja a szakmát. Egyébként a technikának, amit ma divatosan AI-nak nevezünk, már az ötvenes évek óta létezik az elmélete, csak eddig nem volt hozzá megfelelő hardver.
Hat hét - jelenetfotó
Mennyire nőnek hozzád a filmek, amiket vágtál? Például, ha egy alkotás nem ért el akkora sikert, közönséget, amire számítottatok, akkor azt évekkel később is fájlalod?
A rendezőhöz hasonlóan a vágó is úgy tekint a filmjeire, mint a gyerekeire. Sokszor nem az a kedvenc munkám, amelyik film a legnagyobb sikert érte el. Az általam vágott nagyjátékfilmek közül a Hat hetet érzem a legfontosabbnak, de a Félvilág a kedvencem. Nyilván vannak filmjeim, amelyek szerintem méltatlanul lettek elfeledve, de miután elengedjük, a film önálló életet kezd élni a közönséggel. Ilyenkor már nincs ráhatásunk.
Min dolgozol jelenleg?
A tavalyi évem egy cunami volt. Olyan produkciókon dolgoztam, mint a Hunyadi-sorozat, a Változó vadon – Az én Északom, a Kaláka – a Kárpátoktól a Karib-tengerig és az Onódy, a hatvanas évek császára. Folyamatosan munkában voltam és januárra fogytak el a feladatok. Mellette tanítok és az Origo Filmstúdióban is dolgozok, utóbbi teljes embert kíván. Messziről már látom az újabb hullámokat, de várom őket, mert nagyon szeretek szörfözni.
