A gyászhírt a családja posztolta a producer, vizuális művész, a Radírfej, a Kék bársony, a Veszett a világ, a Mulholland Drive és a Dűne című filmek rendezőjének Facebook oldalán. A bejegyzésben azt írták, sajnálattal tudatják, hogy elhunyt David Lynch. „Nagy űr tátong a világban most, hogy már nincs velünk” – írták a bejegyzésben, „De ahogy ő mondaná: »Tartsd a szemed a fánkon és ne a lyukon!«”.
Múlt augusztusban jelentette be, hogy a sok dohányzástól tüdőtágulata alakult ki, ezért már a lakását sem hagyhatta el és oxigénellátásra van szüksége, ha nagyobb távolságot kell megtennie, mint a szobájában való séta.
A sötét, szürrealista látásmódjáról ismert Lynch 1946-ban született Montana állam egyik kisvárosában, Missoulában. A középiskola után Bostonban tanult a School of the Museum of Fine Arts-on. Az eleinte inkább képzőművészeti érdeklődésű Lynch már az 1960-as években is több rövidfilmet forgatott. Első nagyjátékfilmjét, a Radírfejet, öt évig készítette, és saját bevallása szerint részben felesége terhessége és az apává válással kapcsolatban érzett szorongása inspirálta. A Radírfej kedvező fogadtatásra talált, Mel Brooks producer felkérte Az elefántember rendezésére. Lynch második mozifilmje nagy siker volt, számos díjat nyert és nyolc Oscarra is jelölték.
A különc szemléletű fiatalemberre Hollywoodban is felfigyeltek, George Lucas rendező felkérte a Csillagok háborúja: A jedi visszatér rendezésére, de Lynch nem vállalta, helyette Frank Herbert A Dűne című regényének filmváltozatát készítette el, amely megbukott a mozipénztáraknál.
A kudarc nem szegte kedvét, 1986-ban tért vissza az Isabella Rossellini, Dennis Hopper és Kyle MacLachlan főszereplésével készült Kék bársonnyal, amelyet máig legjobb alkotásai között emlegetnek. A filmért Lynch-et újra jelölték rendezőként Oscar-díjra. Négy évvel később, Barry Gifford azonos című regényéből készült filmje, a Veszett a világ elnyerte a Cannes-i fesztivál fődíját, az Arany Pálmát.
A '90-es évek elején tévétörténelmet írt. Az évtized elején kezdték sugározni a Twin Peaks című sorozatot, amelynek Mark Frosttal karöltve megalkotója, forgatókönyvírója volt, sőt a 30 részes sorozatból 6 részt maga rendezett. Az 1992-es Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! című filmjében a sorozat előzményeit – Laura Palmer életének utolsó hét napját – dolgozza fel, ám ez akkor sem a közönség, sem a kritikusok tetszését nem nyerte el.
Az idő azonban kegyes volt a rendezővel és a filmmel is, ma már kultfilmként gondolunk az előzményfilmre. Néhány hónapja néztük újra és így vélekedtünk róla: „A 90-es évek elejének tévénézői sosem találkozhattak addig olyan egyveleggel, amit David Lynch és Mark Frost kínáltak: a szappanoperák végtelenített cselekményszövése és a valóságtól kellemesen elrugaszkodott konfliktusrendszere párosult a nyomozós drámák agyas izgalmával, a kisvárosi idill és bájos humor vegyült szürreális álomjelenetekkel és valódi horrorral."
Következő filmjét, a Lost Highway – Útvesztőbent öt évvel később mutatták be, majd 2001-ben a Mulholland Drive-ot, amiért Cannes-ban megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat.
2019-ben Oscar-életműdíjjal tüntette ki az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia.
Misztikus és titokzatos művészi lényéhez tökéletesen illett, hogy néhány éve felröppent a hír, új filmet fog bemutatni a 75. cannes-i filmfesztiválon. A Variety adta közzé, hogy "jól informált forrásoktól" úgy értesült, David Lynch titokban leforgatott egy új nagyjátékfilmet Laura Dernnel a főszerepben, amit az A-kategóriás fesztiválon mutatnak majd be. Azonban nem sokkal később egy interjúban arról beszélt, hogy a híresztelésekkel ellentétben ne számítsunk tőle új filmre a cannes-i programban. „Nincs új filmem. Ez csak szóbeszéd. Nincs új projekt. Nem lesz tőlem semmi Cannes-ban” - lőtte le a találgatásokat a sokoldalú rendező, aki elmondása szerint utolsó éveiben kizárólag szobrokon, festményeken és Lost Highway – Útvesztőben című filmjének felújításán dolgozott.
