Előzetes:
FLIEGAUF
Fliegauf eddig minden filmjével a feltáratlan világok felé indult. Felfedező alkat, és a cigánykérdésben sem a közhelyek, a biztos válaszok, és kivált nem az előítéletek érdekelték. Ezt persze egy megveszekedett rasszista soha nem hinné el neki, már csak azért sem, mert csak egyetlen gondolkodásmódot ismer, a végletes elfogultságot. Ha a Csak a szélből nem az derül ki, hogy a cigányok lusták, élősködők, tolvajok és gyilkosok, akkor egy cigánygyűlölő szerint Fliegauf nyilván ennek a tökéletes ellentettjét gondolja: a cigányság csupa dolgos, derék emberből áll, de a rasszista többség elnyomja és szegénységben tartja őket. Csakhogy Fliegauf filmje sem nem démonizálja, sem nem idealizálja, sem a cigányokat, sem a magyarokat. Nem feltétlenül azért, mert tudatosan végiggondolta, hogy a népek, nemzetek, etnikumok közt sincsenek „tökéletesek” meg „kártékonyak”. Ami egyébként nem liberális kényszerképzet, hanem az emberiség túlélőkészletébe foglalt sok ezer éves norma, még akkor is, ha az embergyűlölők száma, akik nem tudnak róla, vagy nem hisznek benne, időről-időre eléri azt a kritikus tömeget, amely eltörli e
parancsolatot, katasztrófába döntve, mind az áldozatot, mind a gyűlölködőt.
EMBER AZ ŰRBEN
Az 1960-as években az űrkutatás volt a tömegkultúra legnagyobb szenzációja, miután a gazdasági fellendülés megteremtette az anyagi feltételeket, a hidegháborús fegyverkezési verseny pedig kellő motivációval szolgált a nagyhatalmak számára. Az űrutazás lehetséges hajtóerejeként a dicsvágy mellett egyre gyakrabban bukkan fel a szükségszerűség: ön- és közveszélyes életvitelünk miatt fajunk túlélése a szemérmetlenül kizsákmányolt Földön nem garantálható.
TITANIC 100
1912-es elsüllyedése után alig egy hónappal már elkészült az első Titanicról szóló film; a mozi érdeklődése az elmúlt száz évben sem csökkent. Annak ellenére, hogy a legtöbb adaptációt éppúgy balszerencse kísérte, mint a hullámsírba szállt óceánjárót. Az egyik Titanic-film producere így átkozta vállalkozását: „Olcsóbb lett volna leereszteni az óceánt, mint kiemelni a Titanicot.” Az átkot csak James Cameron tényszerű és látványos, ugyanakkor ellenállhatatlanul érzelmes világsikere törte meg 1997-ben.
KORTÁRSUNK: A NÉMAFILM
A kortárs egészestés némafilmek nem egyszerűen csak imitálnak egy régi stílust, hanem belekomponálják a jelent, önironikus megoldásokkal jelezve a hajdani fénykor óta eltelt időt. A mai némafilmek az aktuális vizuális trendektől érintetlen monokróm, letisztult stílusukkal, a 3D és CGI korában üdítő minimalizmusukkal paradox módon az újdonság erejével hatnak.
Tartalom:
BERLIN
- Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén (Fliegauf Benedek: Csak a szél)
- Schreiber András: Németleckék, történelemórák (Berlin)
- Gyenge Zsolt: Családom és egyéb állatfajták (Berlin)
EMBER AZ ŰRBEN
- Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! (Űrmozik)
- Várkonyi Benedek: Ember az űrben (Beszélgetés Almár Iván csillagásszal)
- Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék (Kataklizmafilmek és tudomány)
TITANIC 100
- Hubai Gergely: Száz év ütközései (Titanic-filmek)
FILM ÉS EROTIKA
- Kelecsényi László: A test szavai (Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész) 24
- Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt (Pasolini, film, homoszexualitás) 29
FILMISKOLA
- Benke Attila: A nagypapa mozijában (A némafilm utóélete: 1930-1990)
- Margitházi Beja: Régi idők új mozija (A némafilm utóélete: 1990-2012)
MESETERÁPIA
- Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül (Mese(film)terápia 3.)
- Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… (Magyar népmesék 1 –100.)
MOZIPEST
- Sipos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” (Ráday Mihály Budapestje) 46
KÖNYV
- Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek (Syd Field: Forgatókönyv)
- Nagy V. Gergő: Megélhetési mesélés (Robert McKee: Story)
KRITIKA
- Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! (Beszélgetés Szirmai Mártonnal)
- Baski Sándor: Hófehérke, Bollywoodból (Tarsem Singh: Tükröm, tükröm…)
- Sepsi László: Ponyvátlanítás (Andrew Stanton: John Carter)
Még több filmes cikk a Filmvilág oldalán.
