A tartalomból:
MAGYAR MŰHELY
Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok (1956 utóélete)
Gervai András: Új (jég)korszak hajnala (Megtorlás a filmszakmában)
Murai András: Történelem-puzzle (Archív és fiktív)
Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” (Herskó János: Párbeszéd)
A 60-as évek magyar filmművészete ugyan hajlott a konszenzusra, de a rendszert megalapozó bűnök tisztára mosására sohasem vállalkozott. Igaz, az új rezsim megelégedett azzal, hogy a film és az irodalom a középutas hatalmat mérsékeltnek és emberségesnek ábrázolta. A kétfrontos harc a korszak nagy tablóiban sokfrontos szembenállássá változott, ahol mindenkinek megvolt a maga igaza és bűne, ahol mindenki kapott és adott sebeket.
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
Pintér Judit: Két világ között (Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren)
Schreiber András: Vendégmunkások mozija (Törökök Németországban)
Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat (Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész)
Varró Attila: Kényszerbehatolók (Fede Alvarez: Vaksötét)
Az 1990-től máig született sok száz nyugati játék- és dokumentumfilm pontosan követi az illegális bevándorlók összetételének és helyzetének alakulását az Egyesült Államok mexikói határvidékétől a német nagyvárosok vendégmunkás-populációján át a dél-olasz partokig: ám az ezredfordulótól kezdve a szomszédos országok bevándorlói helyébe afrikai és közel-keleti migránsok léptek, gyökeresen eltérő kultúrával és életmóddal.
FILM NOIR
Pápai Zsolt: Temetési csokrok (A film noir műfaji családfája – 2. rész)
A gengszterfilm mellett a film noir legfontosabb műfaji előzménye a tragikus románc. A tragikus románc a végzet elkerülhetetlenségéről, a melodráma az elkerülhetőségéről szól.
JIŘÍ MENZEL
Harmat György: Mesés férfiak és nők a hőskorból (Menzel mozija)
A „szelíd”, a „mérsékelt”, a „konzervatív” Menzel elszánt ellenálló – ám a maga módján. Nemcsak az új hullámoknak, a zsarnoksággal szembeni társadalmi-művészeti ellenállásnak is megvannak a maga rebellis karakterei. Menzel nem látványosan lázad – egyszerűen csak nyilvánosság elé kerül, hat az emberekre: furfangosan, bújtatottan elmondja a magáét.
MOZI VS. DIGITÁLIA
Földényi F. László: Mozitemető (Filmszínháztól okostelefonig)
A Mozi egykor a varázslat színhelye volt, segített kilépni a hétköznapokból, át egy másik világba, amely szintén reális volt, de közben rendkívüli is. Ilyen mozikból már egyre kevesebb van. Sorra zárják be és számolják fel őket. Nincsenek többé recsegő széksorok, hangosan felcsapódó faülések, nincsen nyiszorgó parketta, nincsenek zseblámpával osonó jegyszedők, nincsenek székesegyházakra meg templomokra emlékeztető hatalmas mozitermek…
FILM/ZENE
Pernecker Dávid: Közeledik valami véres (John Carpenter filmzenéi)
KÖNYV
Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok (Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok)
FILM/REGÉNY
Vajda Judit: Hajrá, Hitler! (Timur Vermes: Nézd, ki van itt)
Kovács Bálint: Nálatok laknak-e nácik? (David Wnendt: Nézd, ki van itt)
TELEVÍZIÓ
Csiger Ádám: Tévedés áldozata (Richard Price – Steven Zaillian: Aznap éjjel)
Pernecker Dávid: Elvarázsolt múlt (Matt és Ross Duffer: Stranger Things)
KRITIKA
Bilsiczky Balázs: Belsőfilm (Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál)
Varga Zoltán: Panelsikoly (Dell’Edera Dávid: Balkon)
Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló (Edelényi János: JutalomJáték)
Baski Sándor: Játszani is engedd (Maren Ade: Toni Erdmann)
A címlapon: Edelényi János: JutalomJáték (Coco König és Brian Cox) – az A Company Hungary bemutatója
