Mesék és álmok filmjei

A szerda délutánunk első útja Szalay Péter Pannónia Anno című dokumentumfilmjére vezetett, ami a híres animációs stúdió fél évszázados állandó aranykorát eleveníti fel Macskássy Gyula legendás alakjától Az ember tragédiájáig. Megszólalnak a Pannónia Filmstúdió még élő alkotói, többek között Jankovics Marcell, Rofusz Ferenc, Orosz István, Gémes József, Gyulai Líviusz, akik kísérletező kreativitásuknak és kitartásuknak köszönhetően több tucat nemzetközi fesztivált és nézők millióit hódították meg az évtizedek alatt, és Dr. Matolcsy György stúdióvezető is, aki a kulturális vezetéssel lavírozva igyekezett növekvő műhelyének és művészeinek megrendelést és megbecsülést szerezni. Itt készültek például Dargay Attila egész estés közönségkedvencei (Lúdas Matyi, Szaffi, Vuk – utóbbi kapcsán Pogány Judit meséli, ahogy a rendező ugrált, amikor megtalálta az ő hangját a kis rókának); Rofusz A légy című rövidfilmje, melynek Oscar-díját egyből az átadón ellopták; Jankovics álomszerű Fehérlófiája, János vitéze és a Magyar népmesék; Gémes Daliás idők című festett Toldi-feldolgozása, melyet a japán közönség szamuráj-történetként értelmezett; Ternovszky és Nepp Mézga családja és Macskafogója is. Utóbbiról kiderült, hogy eleinte sem szakmailag, sem művészileg nem tartották állami támogatásra méltónak, és csupán egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy mégis befejezték. Ebben a „szép és keserves” szakmában, miközben a mindenkori hatalom hol támogatta, hol zaklatta őket, elhivatott képzőművészek, írók és rendezők sora hozta létre a világhírű magyar animáció alapműveltségét.

Pannónia Anno

Kevésbé könnyed hangvételben kezdődött egyből ezután egy rövidfilmes blokk, melyet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanuló Kovács István rendezte Idegen föld nyitott. Kovács ezzel a filmmel már korábban is kiemelkedett évfolyamtársai közül. Olyan erős és kísérteties világot alkot a nyugati műfaji pszichothriller és a magyar világháborús környezet találkozásánál, hogy 24 percig a székünk szélén ülve próbáljuk megérteni a katonák megőrülését, miközben képei és hangjai emlékezetünkbe égnek. Az Ischler, ha lehet, még súlyosabb témát feszeget röviden. A szintén SZFE-s Hartung Attila filmjében 1944-ben egy zsidókat bújtató pesti orvos él vissza hatalmával, amikor szemet vet az egyik lányra. Ehhez képest megkönnyebbülés volt a negyven évvel később, vidéken játszódó abszurd szkeccs, Nagypál Orsi filmje egy nyugati ruhaszállítmány érkezéséről és az érte folyó ölre menő küzdelemről (Kispárizs). Szintén a rendezőnő munkája a Körforgalom, melyben egy horvát férfi megszereti az új GPS-ének női hangját. Mojzes Milojev Zsanett Vénusz átvonulása egy magányos taxisofőrnő melankolikus utolsó fuvarja egy olyan estén, amikor a nőknek már csak csillagászati okokból is fontos párkapcsolati változásai lesznek.

Kispárizs

A szerda estét a régóta és sokak által várt Senki szigete, Török Ferenc új filmje koronázta meg, párhuzamosan két termet megtöltő premiervetítésével. A laza és nagyon színes indie-filmben Jakab Juli, a converse-cipős menyasszony menekül hajóskapitány vőlegénye, Keresztes Tamás elől, Mohai Tamás menekül egy mérges tinilány apja elől, Bánfalvi Eszter pedig menekül Stohl András, a gengszterfőnök elől. Véletlenül mindhárom álmodozó egy helyen köt ki, ahol sodró zenék és látványos jelmezek-díszletek között próbálnak egy nagyvárosban meseszerű szabadságot kiharcolni maguknak. A popkult utalások, idézetek, zenés montázsok és állandó flörtölések mellett a legizgalmasabb mégis a főszereplő lány ártatlan természetessége, angyalian morfondírozó megjegyzései és vidáman sodródó naivitása. A következő hetekben, ahogy a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan is bemutatásra kerül, egy ország lesz fülig szerelmes a fiatal forgatókönyvíróból lett színésznőbe, aki ezzel a filmmel a legújabb magyar hullám Méhes Mariettája lett.