filmhu: Nagyon régóta dolgozol a forgatókönyvön, összesen három évig írtad, igaz? Mi volt az írás során a legnehezebb dolog, amin ennyit rágódtál?
Teszler Tamás: Igen, igaz, három évig írtam. Ez rettenetesen hosszú idő. Nem szerencsés, ha ilyen sokáig dédelgetsz egy rövidfilm-tervet, könnyen belefásulhatsz. Ugyanakkor tudom, hogy erre most ennyi idő kellett, nem lett volna jó, ha hamarabb készül el. Eleve lassan írok, ráadásul van bennem egy szörnyű kényszer, amit, azt hiszem, maximalizmusnak hívunk. Nem nyugszom, amíg nincs minden egyes szó a helyén. Az ilyen alkotói hozzáállás zabálja az időt. De volt itt más akadály is. Iszonyatosan sok történet halmozódott fel bennem, amiket ki kellett írnom magamból. A forgatókönyv első változata nem volt más, mint egy régóta húzódó lelki ürítés, aminek köszönhetően sok minden letisztázódott bennem. De én nem megkönnyebbülni, hanem rendezni akartam, ezért egy idő után már nem az volt a kérdés, hogy mit mondanak nekem a történeteim, hanem az, hogy én mit akarok elmondani a történetekkel. A pontos válasz megfogalmazása is időbe telt, de az is, hogy megszabaduljak a funkciótlan sztoriktól. Aztán jött a fúrás-faragás, működőképessé kellett tenni a monológokat, mert egyszerre voltak túl nyersek és túl irodalmiak. És persze a hetekig, hónapokig tartó leállásokkal is ment az idő. Hol az erő, hol az idő, hol pedig a tisztánlátás hiányzott. A legnehezebb azonban mégis az volt, hogy elhiggyem, az általam megálmodott történetfüzér képes filmként működni.
filmhu: A forgatás előtt már rengeteget próbáltatok Polgár Csabával. A kezdetektől fogva benne gondolkoztál, őt akartad főszereplődnek? Miért?
Teszler Tamás: Nem, először másban gondolkodtam, de aztán bevillant az Egyéjszakás című rövidfilm, amiben nagyon bírtam. Az alapján korban, alkatban, és ami nekem a legfontosabb volt, arcban is jónak tűnt. Úgy érzetem, hogy ő képes életre kelteni azt a figurát, akit magamból faragtam ki. Ha most egymás mellé állnánk, szerintem inkább a különbséget, és nem a hasonlóságot látnád kettőnk között. Ennek ellenére, aki ismer mindkettőnket, és olvasta a forgatókönyvet, pontosan tudja, hogy mik azok a közös jegyek, ami miatt a Csabit választottam. Talán ez volt az egyetlen olyan döntésem, aminek a helyességében egy pillanatig se kételkedtem.
filmhu: Régóta halasztottad, hogy mikor forgatjátok le végre a filmet. Feltételezem, ennek anyagi okai voltak, hogyan sikerült most összeszedni mindent a forgatáshoz?
Teszler Tamás: Nem, nemcsak anyagi okai voltak. Mivel a stábban szinte mindenki szívességből dolgozott, úgy éreztem, az a minimum, hogy egy alaposan előkészített és olajozottan működő forgatásba vonom be őket. Ehhez azonban rengeteg munkára volt szükség. Már az is sok időbe telt, mire megtaláltam a legmegfelelőbb alkotótársakat, a többiről már nem is beszélve. A halasztásban továbbá az is közrejátszott, hogy Csabi szinte minden nap próbál vagy játszik az Örkényben, így nehezen találtunk forgatási időpontot. Ráadásul a Muszter egy olyan monodráma, aminek az összes snittjében szerepel, magyarán nélküle egy árva képét se vehettünk fel. Az egész egy hatalmas türelemjáték volt, gyakoroltuk a várakozás művészetét. A filmfinanszírozás jelenlegi helyzetében szinte magától értetődő, hogy pályázati pénz nélkül, önerőből forgattunk. A film gyártója a Sysplex Média, ők a képi utómunkában segítenek. A Sparks óriási kedvezményt adott a kamera- és világítástechnikára, illetve biztosította a díszletet. A film gyártási költségeit egymagam álltam, ami egyfelől szomorú, főleg, ha a bankszámlámra gondolok, másfelől viszont ennek is megvolt az előnye. Mindent és mindenkit kifizetünk tisztességesen, senkire se kellett várnunk, és senkit se várattunk meg. Nekem ez örömet okozott. És végül, de nem utolsósorban meg kell említenem Lukácsi Zsófi gyártásvezető nevét is, aki amellett, hogy Forgács Nórival és Szabó Bélával kitűnően legyártotta a filmet, rengeteg időt, energiát és pénzt áldozott az előkészítésre. A forgatás előtti hetekben mondtam is neki, hogy most már igazán bevallhatná, hogy a produceri kreditre gyúr.
filmhu: Gondolom egy ilyen nagy rákészülés után emlékezetes élmény volt a forgatás. Mi volt a legnagyobb élményed?
Teszler Tamás: Az orkánerejű szél, noha nagyban hátráltatta a forgatást, inkább előnyére, mint hátrányára vált a filmnek. A felvételek ennek köszönhetően látványosabbak, szabadtéri jellegüket tekintve pedig markánsabbak lettek. A szél hozta-vitte a felhőket, az időjárás szinte folyamatosan változott, gyakran még felvétel közben is, ami egy-két jelentnél nemcsak vizuális, hanem dramaturgiai többlettel is megajándékozott minket. A kedvencem az volt, amikor a szél elállt, amíg a főhős elmondta, hogy mi az életcélja, aztán mint, aki meghallgatta a lényeget, fújt tovább. A második jelenetben szintén a szélnek köszönhető az a hatalmas fekete piszok a Csabi szemében, amitől nagyjából úgy néz ki, mint egy bányász fürdés után. A jelenetet a nap végén vettük fel, a szél addigra mindenki szemét telefújta porral, még a Csabinál is durvábban néztünk ki. Én például felvétel közben többször nyeltem füvet, de volt olyan is, hogy a kontrollmonitort ki kellett gazolnom, hogy normálisan lássam a képet. Legdurvábban az első ebédnél fújt a szél: félkörívben, egymás felé fordulva ültünk le a szépen leterített pokrócokra, a piknikhangulat már ott ólálkodott körülöttünk, de aztán annyira felerősödött a szél, hogy mindenki kénytelen volt Budaörs felé fordulni, és némán bámulni a várost vagy a másik hátát, merthogy egymás szavát se értettük. Kábé úgy néztünk ki, mint az éhező vándorok, akik végre ételhez jutottak, és most mohón tömik az arcukat. Ez az egész szél-história már a helyszínen is inkább vicces volt, mint szomorú, ráadásul másnap mutatták be az új Fliegauf-filmet, így lehetett poénkodni a címével azoknak, akik a forgatásról kérdezgettek. És ha már a vicceknél tartunk. A forgatás utolsó jelenetét a szigetszentmiklósi Kis-Duna-gátnál vettük fel. Ez is egy nyakatekert beállítás volt, amit csak úgy lehetett megcsinálni, hogy a stáb alászállt a gát melletti nádasba. A talaj már a helyszínbejáráson is puha volt, de stabilnak tűnt, csakhogy akkor nem tíz ember dagasztotta. Ahogy elindult a munka, úgy a víz is felfelé, mi meg a mocsárban lefelé. A Csabi stabilan ült, mi viszont a kamerával együtt szépen, lassan süllyedtünk. Mondtam is az operatőrnek, Farkas Daninak, hogy iparkodjunk, mert elsüllyed a beállítás. Persze nem süllyedt el, viszont mi feltaláltuk a mocsársnittet, amit hamarosan szabadalmaztatni fogunk.:)
filmhu: Mi lesz most a filmmel, szeretnél neki bemutató bulit, Odeon, magyarhangya, ilyesmi?
Teszler Tamás: Példaképként állnak előttem azok az alkotók, akik a film utóéletére legalább annyi energiát fordítanak, mint a gyártásra. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az alkotás minősége és a terjesztés mértéke összhangban legyen egymással. Először készüljön el a film, aztán meglátjuk, hogy meddig érdemes tolni a szekeret. Stábbuli és -vetítés mindenképp lesz az Odeonban, de tervezünk még egy szűkebb körű szakmai- és egy szélesebb körű nyilvános vetítést is. Ez utóbbi akkor lenne igazán jó, ha más fiatal rendezők friss rövidfilmjeivel együtt mutathatnánk be a Musztert.
