Filmhu: Mindkettő zsánerfilm: a Csak segélyhívás sci-fibe hajló thriller, az Egyéjszakás krimi. Ebben a két szekcióban egyedül ti tettetek kísérletet arra, hogy valódi műfaji filmet készítsetek
Nagy Kovács Lőrincz: A műfajiság az ízlésünket tükrözi; azt, hogy milyen filmeket nézünk szívesen.
Egyéjszakás
Filmhu: A Csak segélyhívás rendkívül pontos és nagyon erős atmoszférával bír. Igazi thriller. Hogy sikerült ezt a feszült légkört megteremteni?
N.K.L: Elég matekos volt, az biztos. Nagyon sokáig molyoltunk a forgatókönyvvel, kisfilmes viszonylatban meg pláne sokat. A két film ilyen szempontból homlokegyenest különbözik, mert az egysnittes Egyéjszakás-t nulla pénzből forgattuk rövid idő alatt, és forgatás előtt csak a forma, a szereplők és a történet fordulópontjai voltak meg, tehát teret adtunk az improvizációnak. A Csak segélyhívás viszont precízen előkészítve indult a forgatásra, és semmi kérdés, semmi véletlen, semmi kétesélyes nem volt már akkor, amikor forogni kezdett a kamera. Minkét esetben messzemenően a formából indultunk ki, erre építettük fel a történetet. Az egysnittesnél a kétdimenziós stílusra, a másiknál az éjszakai autós utazásra és a meglepetés dramaturgiára építettünk.
Nagy-Kovács-Lőrincz
Filmhu: Mindkét filmben kiemelkedőek a színészi alakítások. Hogyan találtátok meg a színészeket?
N. K. L.: A színészek a Csak segélyhívás castingjáról vannak. Ott ismertük meg Polgár Tamást is, akinek beleszerettünk az agressziójába, de tudtuk, hogy abba a sztoriba ez a típus, ez a karakter nem illik, viszont a Egyéjszakás-ba éppen kellett egy ilyen figura.
Filmhu: Hogyan osztjátok el a feladatokat?
N.K.L.: Mindent együtt csinálunk, együtt írjuk a forgatókönyvet, együtt hozzuk a döntéseket, nincsen köztünk hierarchia. A forgatáson igyekszünk ésszeruen leosztani a feladatokat, de mindent előre megbeszélünk, a rendezés tulajdonképpen forgatás előtt zajlik.
Filmhu: Mindkét film nyitott befejezéssel zárul. Ez tudatos, vagy véletlen?
N.K.L: Mondjuk azt, hogy tudatos, és ne kelljen többet mondani… De viccet félre téve, mindkettőhöz illett ez, mindkettőben működik.
Filmhu: Idén a kisfilmek túlnyomó többsége ezt a nyitott befejezést választotta. A K5 és K8 szekciókban szinte nem is láttunk mást. Erről mi a véleményetek?
N.K.L.: A kisjátékfilmes formában ez elfogadható, mert legtöbbször illik a filmhez. Nem ez az egyetlen befejezési forma, de sok rendező ódzkodik attól, hogy csattanóval zárja a filmjét, ezért választja ezt az utat. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy sokszor a nyitott vég a legkönnyebb menekülési útvonal, főleg akkor, ha a rendező nem tudja hová kifuttatni a történetet, de nálunk ez illett a műfajhoz.
Filmhu: Milyennek érzitek a mezőnyt?
N.K.L.: Nem volt olyan rossz. Az elmúlt évekhez képest mindenképpen erős.
