"A soproni nyári egyetem kedvelt helye volt mindenekelőtt az NDK-ból érkezett filmeseknek, akiknek a kritikába hajló magyar filmművészet többet adott, mint amit saját filmgyártójuk az óvatoskodó Defa produkált". Ilyen nosztalgiával emlékszik a régi szép időkre a Potsdamer Neuer Nachrichten című német újság a magyar filmekről szóló terjedelmes cikkében.

A Lengyelországból, Csehszlovákiából, Franciaországból, Olaszországból és ritkábban az NSZK-ból érkezett vendégek gondoskodtak egy a világra nyító atmoszféráról. Ezek a találkozások a jövő próbái voltak. De amint a változások után mindenki szabadon lélegezhet, ez a Kelet-Nyugat Pódium elvesztette jelentőségét - folytatja beszámolóját az idei, .

Milyen is a mai magyar filmművészet? Az állami támogatásnak és a tévékkel való együttműködésnek köszönhetően Budapesten évente csaknem 30 játékfilm készül, tehát több, mint azelőtt bármikor. De közülük csak kevés izgalmas művészileg és politikailag. Korábban jelentett valamit saját hangon szólni, saját tapasztalatokat közvetíteni és a kollektív dogmáknak hátat fordítani. Jancsó Miklós és Szabó István - hogy csak két hírességet említsen - ezen az úton jártak. Ma Szabó a producereket és közönsége nagyobb részét külföldön szerzi meg. A filmkritikus ezután számba veszi a Sopronban látott filmeket, általában az idei termésnek azokat az alkotásait, amelyekkel a sajtó és a közvélemény leginkább foglalkozott. Nagyon kiemelkedő művet nem igen említ, de szinte minden munkában talál olyan megoldást, vagy részletet, amely szerinte jellegzetesen magyar és jelzi az alkotók, sőt egész filmművészetünk útkeresését.

Csabán Sándor és Buglya Sándor Feri vagy az édes élet című filmjében a főhős, aki öreg korára jut egy nagy lottónyereséghez, tulajdonképpen nehezen tud azzal mit kezdeni. Az öregebb generáció magyarjait a szocialista korban szerzett beidegződések megakadályozzák, hogy szívből-lélekből kapitalistákká váljanak.

Török Ferenc Moszkva tér című művében a főhős, a rendező alteregója Kádár János halála évében érettségizett és különböző stikliket hajtott végre a címben megnevezett ismeretes budapesti téren. Teljesen apolitikus lény és mikor itthonról Párizsba telepedik, akkor sincs semmi elképzelése, még kevésbé álma vagy víziója az élete útjáról. Optimistább kicsengésű Sopsits Árpád Torzók című alkotása. Pedig hőse egy a Kádár rezsimben elítélt apa gyermekotthonba küldött fia, aki a 60-as években végigszenvedi a bezártságnak és az engedelmes alattvalóvá nevelésnek minden kínját. De emberséges, józan személyek segítségével végül is boldog ember lesz belőle.

Az, hogy "milyen problematikus lehet egy elrendelt ideológikus gondolkodás", azt Koltay Gábornak a millenniumra készült Sacra Corona című filmjéből vonja le tanulságként a potsdami újság kritikusa. A szerző megérzi a film rájátszását a magyar állam 11. századi alakításának problematikája és a jelen gondjai közötti hasonlóságra és valamiféle tekintélyelvű hangot érez kisugározni a filmből.
(Népszabadság - online)