Egy esős vasárnap a 74-es trolin. A sofőrnő morcos és mondja a magáét - ahogy rajta kívül mindenki más, azaz a felszálló utasok is. A fiatal lány túl hangosan telefonál, az ellenőr hatalmaskodik, a jólöltözött, kleptomániás színésznő menekülne a helyszíni bírság elől, az új felszálló, a kedélyes öregúr pedig bölcselkedik. A fokozódó hétköznapi feszültség közepette azonban váratlan fordulat történik: egy fiatalember fegyvert ránt és eltéríti a trolit - azaz csak eltérítené, ha nem kötött pályán mozogna. Így csak túszul ejti az utasokat, akik közül - újabb váratlan fordulat - mindenki ismeri valahonnan a támadót.
Az előző munka, a hatalom működését lecsupaszítva, szinte laboratóriumi körülmények között ábrázoló Emelet után az alkotó számára itt lett volna a lehetőség, hogy ismét laboratóriumi körülmények között (lásd: az egyetlen, zárt helyszínt és a valós időt) jelenítse meg az emberi drámát, azaz esetünkben inkább tragikomédiát - csakhogy a Nyár utca, nem megy tovább nem áll össze olyan gyönyörű egységgé, mint a Kertész-adaptáció. Ennek legfőbb oka, hogy sajnos nincs egy jól megírt forgatókönyve (annak ellenére, hogy az eredeti darab és a script Egressy Zoltán munkája, aki olyan művek eredetijét jegyzi még, mint például a nagyszerű 4x100 című tévéfilm).
Egy ilyen szélsőséges, extrém szituációt, mint amilyenben a Nyár utca... hősei megjelennek, a jól működő, élő, hús-vér figurák, többdimenziós, összetett módon ábrázolt karakterek lennének hivatottak hitelesíteni. Csakhogy itt elsősorban éppen az alakok nem stimmelnek. A legnagyobb probléma pedig a legfontosabb hőssel (vele kezdődik a film, ő az, aki végig színen van és talán a legtöbb a szövege), a trolibusz vezetőjével van: egyszerűen nem hisszük el, hogy egy ilyen háttérrel (egykor kreatív munkatárs volt) rendelkező sofőrnő ilyesmiket (és így) mondana. Ugyanakkor castingproblémával is szembesülünk, hiszen a törékeny, finom Kerekes Évához egy cseppet sem illik a kötözködő, kiabálós BKV-dolgozó figurája.
Ugyanígy elhibázott a jegyellenőr karaktere, aki nemigen lehetne ennél sematikusabb (udvarolni próbál a sofőrnőnek, hatalmaskodik az utasokkal és önigazol). De - egy két viccesebb beszólást ("Nekem fegyverem a brutalitás!"; "Túsznak kuss!") leszámítva - sajnos egyik hősnek sincsenek igazán jól megírt szövegei. Ehhez hasonlóan nem stimmel a tempó sem. Túl sokat kell várnunk például a túszejtő akció kezdetére (csaknem félórát, ami egy 72 perces film esetében nem jó arány), a cselekmény pedig ezenkívül is csak döcög: ahol feszesnek kéne lennie, ott szétesik. Jól összefogott történések helyett a dramaturgia egy idő után talajt veszt, az ábrázolt helyzetek pedig gyakran olyan céltalanok és értelmetlenek, hogy az már nem is abszurd, hanem dadaista (lásd: Haumann Péter karaktere a trolin egyszer csak minden átmenet nélkül elkezd sopszka salátát csinálni).
Van, hogy lélektanilag sem hiteles egy-egy szituáció (a túszejtő ráparancsol a sofőrre, hogy integessen és mosolyogjon szembejövő kollégájára, ami a nőnek állítólag nehezére esik, holott korábban egyáltalán nem volt vészes a helyzet; épp ellenkezőleg: a fegyverrel hadonászó férfit egy percig sem vették komolyan), a szép lassan teljesen leülő cselekmény végére pedig egy olyan erőltetett csattanó tesz pontot, hogy az már-már felháborító (ahogy nem volt jó ötlet az sem, hogy az ehhez kapcsolódó két korábbi rövidke jelenet erejéig elhagytuk a troli helyszínét). A forgatókönyv hiányosságai miatt az egyébként igen ígéretes alaphelyzettel indító Nyár utca, nem megy tovább-ból egy nem túl jól sikerült kabarészámon kívül sajnos végül nem kerekedik ki sem izgalmas-feszes műfaji darab, sem társadalomkritikai mondanivalóval bíró szatíra.
