Az Önismereti Filmes Műhely több átmeneti intézettel, anyaotthonnal és nevelőotthonnal kapcsolatban áll, ahol filmkészítő foglalkozásokat tartanak az ott élő gyerekeknek. A különböző drámapedagógiai foglalkozások mellett a filmezésbe is betekintést nyújtanak, a gyerekek a közösen készített munkák szereplőivé válnak. A filmek a témájukban is az intézetben élő fiatalok életével, az őket foglalkoztató problémákkal és a rájuk leselkedő veszélyekkel foglalkoznak.
"A Műhely önismeret és filmezés egyszerre. Ha csak az előbbi lenne, sokkal nehezebben lehetne behívni fiatalokat, mert az már majdnem olyan, mintha pszichológushoz mennének. Viszont a filmezéssel együtt szívesen jönnek és bekapcsolódnak a közös alkotásba. Ezeket a srácokat a helyzetük miatt a világ általában lefelé nyomja, nem felemeli őket. Nálunk senki sincs alá vagy fölé rendelve, persze a forgatáson van azért hierarchia, de jó a hangulat és klassz dolgokat hozunk létre. A gyerekek bekerülhetnek egy értelmiségi közegbe, a filmesek pedig megismerik azt a teret, amiben talán a jövőbeli filmjeik játszódnak. Olyan készségeket fejlesztünk a gyerekekben, amik a való életben is fontosak, például a csapatmunka. Jó dolog tudni a mohácsi vész időpontját, de sokkal fontosabb az, hogy csapatban tudj dolgozni, mert erről szól az élet." – meséli Bálint a foglalkozásokról.
Chilton Flóra, Farkas Franciska és Tóth Bálint a Válaszúton bemutatóján
"Ahány pályázatot nyerünk, annyi helyre megyünk" – mondja Bálint a Műhely finanszírozásáról. Elmondása szerint a legtöbb intézetben örömmel fogadják a foglalkozásokat, mert látják milyen hatással van a gyerekek önbizalmára, proaktivitására. Mikor éppen nem forgatnak, pályázatokat írnak, és a kész filmeket fesztiváloztatják. A Válaszúton és az idén készült klippek mellett már a jövő évi kisjátékfilmet tervezik, és folyamatosan futnak a foglalkozások is. "A legnagyobb része ennek önkéntes munka, az lenne a szerencsés, ha a nyári szünet kivételével állandóan működhetne. Betekintést adhatnánk a gyerekeknek az operatőri munkába, a hangba, sminkbe, stb. Nem feltétlenül azért, hogy filmeseket képezzünk, hanem hogy bevonjuk őket egy kreativ időtöltésbe. Ha megtetszik nekik, akár később a szakmát is kitanulhatják."
Interjú a Válaszúton alkotóival, Chilton Flóra rendezővel és Hejüsz Bettina operatőrrel
Chilton Flóra és Hejüsz Bettina
Mindketten dolgoztatok Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjében, ezek szerint ti is a diákjai voltatok?
Hejüsz Bettina: Igen, mindketten a Metropolitan Egyetem Filmoperatőr mester szakán tanultunk éppen, ahol az egyik évben Szabolcs vezette a rendezői kurzust. Akkoriban játszották a darabját színházban, és úgy döntött, hogy filmet szeretne csinálni a belőle, és többek között ránk bízta a film képi részét. Nyilván mindannyiunknak óriási megtiszteltetés volt a felkérés.
Számítottatok arra, hogy ekkora sikereket fog elérni a film?
Chilton Flóra: Egyikünk se gondolta az elején, hogy ilyen nagyra növi ki magát a project. Még akkor sem hittük el, amikor kint voltunk Karlovy Varyban. Emiatt mikor a film megkapta a Kristály Glóbuszt, sajnos már a csapat nagy része haza is jött, nem vettünk részt a díjátadón.
Az Ernelláék Farkaséknál alkotói Karlovy Varyban, Flóra és Bettina bal szélen
Mikor lettetek az Önismereti Filmes Műhely tagjai?
C.F.: Az Életrevaló Egyesület vezetője, Preszl Éva 2016-ban szeretett volna egy profi filmes csapatot is bevonni a tevékenységébe, addig csak amatőr szinten filmezgettek a gyerekekkel. Bálint és én akkor csatlakoztunk, Betti pedig a második évben. Az elején nagyon kezdetleges volt a program, egyedül kellett helytállnom minden pozícióban, csak az otthonokban forgathattunk, nem mehettünk ki a gyerekekkel külső helyszínre. Minden évben kicsit magasabbra akarjuk tenni a lécet, bővíteni a csapatot, a technikát, összetettebb forgatókönyveket akarunk készíteni, több helyszínen forgatni. Az első évben kisfilmeket csináltunk, utána videoklipeket, tavaly a Válaszútont, idén pedig ismét klipeket.
Kezdetben mi volt a célotok a műhellyel? Mit akartatok vele elérni?
C.F.: Az elején még nem volt tiszta, hogy mi a célunk vele, de azt tudtuk, hogy nem csak a kész projekt, hanem maga a folyamat megélése is fontos, a srácok számára nyújtott élményterápia. A filmkészítés során olyan dolgokat tapasztalnak és tanulnak meg, ami által büszkék lehetnek magukra, sikereket érnek el és sokat változnak tőle.
Zsákai Eszmeralda és Pászik Cristopher / Fotó: Őszi Szilvia
Az évek alatt változott valami a munkafolyamatban?
C.F.: Már az első projektnél sokat beszélgettünk a gyerekekkel, elmondták mi foglalkoztatja őket éppen, és ezekből raktuk össze a kezdetleges forgatókönyveket. Ezekkel visszamentünk az otthonokba, és az adott 2-3 óra alatt leforgattuk a filmeket, de sokszor nem volt könnyű dolgunk. A főszereplőket azok közül a gyerekek közül választjuk ki, akik a leglelkesebbek és lehet rájuk számítani. Persze így is érhetnek meglepetések. Például volt egy fiú, akinek a főszerepet szántunk, azonban a foglalkozás után soha többet nem láttuk.
A második évben klipeket csináltunk, ahova becsatlakozott a Tudás Hatalom csoport, velük írták meg a gyerekek a rapszövegeket, amiket aztán felmondtak egy stúdióban, és ebből készültek el a videók. Ebben az intézményi rendszerben sajnos nagyon gyakran fordul elő, hogy a gyerekek élethelyzete pillanatokon belül fenekestül felfordul. Például ha tragédia következtében kell költözniük egyik otthonból a másikba, és emiatt már nem tudják tovább folytatni a programot.
Betti, te miért csatlakoztál a Műhelyhez?
H.B.: Flóra már az első évben sokat mesélt a munkáról, werkfotókat mutatott az egyik forgatásról, aztán szóba jött, hogy új projektre készülnek. Megmutatta a Reziliencia című dalt, amiből klipet akartak csinálni, itt kapcsolódtam be a munkába. Nagy élmény volt a forgatás, egész más, mint egy futószalagszerű film- vagy televízióműsor gyártásban részt venni. Ami egy hivatásos színész számára nem lenne ennyire különleges élmény, az a gyerekeknek viszont hatalmas dolog, ha ez nincs, talán sosem jutnak ilyen lehetőséghez. Nagyon meglepett, hogy milyen kemény szövegeket írnak, hogy ilyen pontosan meg tudják fogalmazni, ami bennük van. Sajnos általában rossz értelemben gazdag alapanyag, amit magukból elénk leraknak. Szerintem Flórának is óriási segítséget adnak ezek a történetek, amikor egy új filmterven dolgozik, és látja, hogy mi az, ami igazán fontos, az őket érintő valós probléma, amire érdemes felhívni a figyelmet.
Az idén bemutatott filmetek, a Válaszúton készítése hogyan indult?
C.F.: Régóta terveztük, hogy témaként az otthonban élő lányok prostitúcióra kényszerítésével foglalkozzunk. Nem volt még kész forgatókönyv, azt tudtuk, hogy olyan helyszínt kell találni a nyári tábornak, ahol a filmet is le tudjuk forgatni. Elkezdtünk körbejárni az országban, így találtuk meg a helyet Somogyfajszon, és ahogy megláttunk, tudtuk, hogy itt tudnánk a legjobban feldolgozni ezt a témát.
A két főszereplőt hogyan találtátok meg?
C.F.: Pászik Cristopherrel, a Tudás Hatalom csoport egyik tagjával a tavalyi klippek előkészítésén találkoztunk, ő volt a gyerekek egyik mentora, Eszmeralda pedig az egyik gyerekszereplő, aki részt vett az otthonban a foglalkozásokon. A vidéki helyszínt körbejárva tisztázódott, hogy ezt a történetet szeretnénk megvalósítani, Crissel és Eszmivel a főszerepben. Gyakorlatilag ennyi volt a casting, Eszmi sose szerepelt előtte filmben, így óriási szerencsénk volt, hogy ilyen szuperül vette az akadályokat.
A stábban is dolgozott otthonban élő fiatal?
C.F.: Néha egy-két fő, de inkább a kamera előtt szoktak szerepelni. Van egy Patrik nevű srác, ő gyakorlatilag minden felvételnél ott volt, ha kellett csapózott, világosított, hangot rögzített, amiben tudott, segített.
Magáról a film témájáról mennyit beszélgettetek a lányokkal?
C.F.: A program elején mindig van egy hat hetes drámapedagógiai és mentálhigiénés foglalkozás, mi utána csatlakozunk be a folyamatba. Az mindig kérdés, hogy a filmre vagy a gyerekek fejlesztésére helyezzük jobban a hangsúlyt, persze az a legideálisabb, ha a kettő egymás mellett egy szinten tud működni. Sokszor találkozunk veszélyeztetett lányokkal, ez a probléma sajnos nagyon jellemző ebben a közegben. Nekik akartunk készíteni egy figyelemfelkeltő filmet, ami semmilyen mértékben sem idealizálja ezt a helyzetet. Még véletlenül se gondolják a film megnézése után, hogy ez egy vonzó dolog.
A Válaszúton nem konkrét történetet dolgoz fel, azokból gyúrtuk össze, amit a korábbi években hallottunk. Szakértőkkel is sokat konzultáltunk, többek közt De Coll Ágnessel, aki a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programvezetője. Nem akartuk, hogy hiteltelen vagy túlidealizált legyen, miközben játékfilmes elemekkel, eszközökkel dolgozunk. Megkérdeztem, hogy mennyire reális az, hogy egy lányt 2-3 nap alatt elcsábítanak és prostitúcióra kényszerítenek. A szakértők szerint a valóságban még sokkal rövidebb ideig is tarthat a meggyőzés, akár egyetlen beszélgetés is elég lehet hozzá. Érdekes volt megismerni ezt a közeget, ennek a ‘vállalkozásnak’ a valós működését.
Zsákai Eszmeralda és Farkas Franciska
A képi világban is törekedtetek rá, hogy ne legyen túl idealizált, túl szép?
H.B.: Használtunk moodboardot, de a helyszínek is erősen meghatározták a képek hangulatát. Van a filmben több idilli jelenet, az elcsábítás romantikus pillanatai, amikor még a naiv szereplő azt tapasztalja, hogy végre törődnek vele, szeretik. Emellett azért vannak olyan jelenetek, ahol történet sötét oldalát látjuk, ezeket már kevésbé jó nézni. A legkellemetlenebb helyszín például a nevelőapa otthona, aminek látványán Flóráék sokat dolgoztak, szerintem eredményesen.
C.F.: Pár nappal a forgatás előtt Bálinttal és Cristopherrel rendeztük be az egészet. Ennek ellenére, mikor a forgatásra megérkezett a hangmérnökünk, azt mondta, hogy pont ilyen helyszíneken szeret forgatni, ahol érzi, hogy tényleg laknak ott emberek.
Melyik jelenet okozta nektek a legtöbb kihívást?
H.B.: A végén van egy autós jelenet, amihez trélert kellett használnunk. Én ilyet előtte csak egyszer láttam élőben, és amikor elmentünk megnézni, rendesen megijedtem tőle. Nem tudtam, hogy mit hova kell rögzíteni, hogy működik, hova szerelhetünk lámpát, és hogyan nem fog tükröződni az autó üvegén. Annyira izgultam, hogy enni se tudtam, és az indulásig stresszeltem miatta, de az első felvétel után már kifejezetten élveztem. Éjszakai forgatás volt, már őszi hidegben kocsikáztunk körbe-körbe egy kiválasztott elhagyatott útvonalon. Profin ki voltam biztosítva a trélerre, volt, hogy a motorháztetőn hasaltam a kamerával. Az utcai fények imitáláshoz két világosító fiúnak folyamatosan forgatnia kellett egy lámpát, fél szemmel tudtam néha rájuk nézni, hogy bírják-e még. A kocsi is ide-oda kanyargott, körforgalom is jött, amikor persze mindenki az addiginál is jobban kapaszkodott. A másik nehézség az volt, hogy Flórával se tudtunk nagyon kommunikálni, mert a kocsi hátsó ülésén feküdt, csak annyit jeleztem neki, amikor belógott a képbe. Minden nehézség ellenére elmondhatom, hogy hála a negyszerű csapatnak és a szereplők játékának, megküzdöttünk a feladattal.
Fotó: Őszi Szilvia
Rendezni is ezt a jelenetet volt a legnehezebb?
C.F.: Színészvezetés szempontjából is ez volt a legbonyolultabb, Cristophernek nagyon összetett érzelmeket kellett eljátszania. Sokat készültünk rá, mert a tábor után több hónappal vettük fel a film elejét és a végét is, és volt időnk azon gondolkodni, hogy mit kéne ezalatt a pár perc alatt megélnie. Azt is hihetetlen látni, hogy Eszmi milyen utat járt be. Amikor júniusban elkezdtünk próbálni, nagyon lelkes volt ugyan, de olyan önbizalom hiánya volt még, hogy az első próbán zavarában takargatta az arcát és kérte, hogy inkább kapcsoljam ki a kamerát, mert nem szereti, ha filmezik. A folyamat végére viszont olyan fejlődésen ment keresztül, hogy kamera előtt, kérésre pillanatokon belül tudott magából intenzív érzelmeket, hitelesen előhozni. Rengeteget fejlődött az önbizalma, jó látni, hova nőtte ki magát.
Egymás közt is sokat beszélgettek a szerepeikről?
C.F.: Cristopher is rengeteget segített Eszminek. Eszmeralda nem ismerte részletekbe menően a forgatókönyvet, mert így jóval spontánabbul tudott játszani. Természetesen az édesanyjával mindent tisztáztunk már a forgatás előtt, és Eszmivel is, a forgatás előrehaladtával. Farkas Franciska is rengeteget segített neki abban, hogyan hozzon elő bizonyos érzelmeket. Engem azért megviselt, amikor meg kellett kérni, hogy egy számára nagyon is reális helyzetbe képzelje bele magát.
Fotó: Őszi Szilvia
Az Önismereti Filmes Műhely tagjaiként magatokról is tanultok új dolgokat munka közben?
C.F.: Nincs annál jobb, mint filmezés közben megismerni különböző világokat, tágítani a látókörünket. Szerintem a projekt fő célja összekapcsolni a szociális jelenlétet a filmkészítéssel úgy, hogy közben szakmailag is minőségi dolgot tegyünk le az asztalra. Nagyon sokat adnak nekünk a gyerekek, és mi is nekik. Amikor lezárul egy ilyen projekt, felemelő érzés visszagondolni, hogy mit kaptunk tőlük.
H.B.: Vannak azok a munkák, amikkel elsősorban pénzt keresünk és van ez a projekt, ami után feltöltődünk, és azt érezzük, hogy amit hét év egyetem alatt megtanultunk, hatással van a gyerekekre, ilyen módon adhatunk nekik. Olyan környezetben, fényekben, hangban és képben látják magukat, amikben még sosem. Úgy érzem a mi lelkünknek is nagyon jót tesz a filmezés ilyen formája. A Filmes Műhely foglalkozásain én nem veszek részt, ezért főleg Flóráék látják, hogy mekkora utat járnak be ezek a fiatalok. Vannak, akik már régóta aktív résztvevői a Műhely munkájának, és hatalmas változáson mentek keresztül.
Mi lesz a következő év témája?
C.F.: Jövőre ismét kisjátékfilmben gondolkodunk. A Tudás Hatalom Csoport már állandó partner a munkánkban, így a jövő évi projekten is közösen dolgozunk. A 2021-es történet valószínűleg egy anya-lánya kapcsolatról fog szólni, az otthonból való kitörés lesz a központi téma. Ezeknek a gyerekeknek sokszor nagyon hamar fel kell nőniük, van, hogy már 10 éves koruk előtt felnőtt szerepben kell helytállniuk. Egy hasonló helyzetet szeretnénk bemutatni, a felnövés pillanatát, hogy mi befolyásolja őket, mi változik, és mi törli el végleg a boldog gyerekkort.
