A francia hadsereg viszont nem volt ilyen lelkes, amikor a film elkészítéséhez kértek tőlük segítséget. "A francia sereggel nem boldogultunk", meséli a rendező, aki 14 évig dolgozott művén. "A tábornokok azt mondták: menj, csináld meg a filmed, de nélkülünk; nem akarunk a lázadók oldalára állni. Lázadás? - kérdeztem. Hiszen mindez 90 éve történt. Még mindig zendülésként tekintenek az eseményre? Azt válaszolták: igen. Szóval a francia katonáknak nem fogunk külön vetítéseket szervezni."
A valós történetet feldolgozó, szívszorító filmben az ellenfelek az észak-francia front lövészárkait otthagyva barátkozni kezdenek a frontvonal kellős közepén. Beszélgetnek, cigarettáznak, csokoládét eszegetnek, még fociznak is, sőt, ahogy ez is megörtént 1914-ben - még egy temetkezésnél is segítenek egymásnak (a németektől küldenek át egy papot, miután a franciáknak nincs egyházi képviselője).
A Boldog karácsonyt! az első héten 600 ezer franciát vonzott a pénztárakhoz, mára pedig túllépte az egymillió nézőt. Feliratos hazai filmet még sosem néztek meg ennyien Franciaországban. A német mozikban hasonló kópiaszámban indították el a filmet, 132 filmszínház játssza. A forgalmazó szerint a német közönség még nagyobb érdeklődést fog tanúsítani Carion munkája iránt, lévén hogy mélyen pacifista országról van szó.
Mindenki a maga nyelvét használja
Guillaume Canet és Daniel Brühl |
"A film az emberségről szól", mondja a 42 éves Carion. "Ezek a katonák a háború közepén saját maguk úgy döntöttek, hogy megszakítják a harcot. Nagyon tetszik nekem, hogy ezt meg tudták tenni, és el tudtak feledkezni minden gyűlölködésről." A rövid fegyverszünetet és barátkozást a felettesek mindkét oldalon árulásnak tekintették.
A 18 millió euróból készült film három nyelven és három perspektívából mutatja be a történteket: franciául, angolul és németül. A lövészárkokból egymást karácsonyi dalokkal kicsalogató ellenfelek az angolt használták közös nyelvként, saját honfitársaikkal természetesen a saját nyelvükön beszélgettek. Persze mindhárom nemzet színészei szerepelnek a filmben, és mindenki a maga nyelvét használja.
Emiatt aztán a film végül feliratos lett. Carion szerint a közönség mégsem olyan ostoba, mint egyesek gondolták. Ez az első alkalom, hogy feliratos francia film vezeti a nézettségi listát. "Ez jó hír a határokat átlépő európai filmezés számára", mondja a rendező, aki következetesen ellenállt a nyomásnak, amikor megpróbálták rávenni, hogy teljesen franciául forgassa le a filmjét. Hiszen nem csupán egy francia sztoriról van szó, érvelt. "Ez egy európai történet, és tekintettel kell lennünk a kulturális különbségekre."