Polanski a legnagyobbak közt

Polanski díjnyertes filmje egy férfiról szól, akit a zsidók tragédiájától egy tanács menti meg: „Sétálj, ne rohanj.” A 69 éves rendező, Roman Polanski nem szívesen beszél a Holocaustról, amit Lengyelországban fiatal fiúként élt át. Emlékei azonban nyilvánvalóan elő-előtűnnek The Pianist című új filmjében, amelynek főhőse egy lengyel zsidó, Wladyslaw Szpilman zongoraművész és zeneszerző.

A lengyel- és németországi forgatás során Polanski instrukciói az akkori élet pontos tudását tükrözték: egy statisztának pl. ő mutatta be egy meglőtt áldozat mozgását – emlékei alapján, amiket a hóban fekvő nőről őrzött. „Csak sétálj, ne fuss” – a filmbeli főhős apjának szavai a valóságban az ifjú Polanski apja szájából hangoztak el, amikor a kisnövésű gyerek megúszta a gettólázadást és Auschwitz fenyegetését. Polanski a díszlettervezőnek ias átadta gyermekkora emlékeit - ezért borították be pl. fekete papírral az ablakokat.

A The Pianist egy varsói rádiós zongoristáról szól, aki egyike a húsz szerencsés zsidónak, akik a városban élték túl a háborút.  Szpilman csodálatos megmenekülésének története 1946-os memoárján alapul.

A film története akkor indul, amikor a főhős Varsóban egy stúdióban zongorázik, és mindaddig nem hagyja abba a játékot, míg a németek bombázásának ereje le nem dönti székéről. A történet végén a háború befejeztével Szpilman visszatér a zongora mögé, immár elegánsan, Chopint játszva. A két végpont között azonban egy fiatalember robinsoni metamorfózisát mutatja be Polanski, aki az emberi értékek, majd a gettó, végül  - a németek bombázásának köszönhetően – egész Varsó maradványain éli túl a háborút.

Az amerikai Adrien Brody, a főszereplő lehet a kritikusok szerint a film sikerének fő kulcsa (Brody eddig többek között Az őrület határán, az Egy sorozatgyilkos nyara és A királyné nyakéke című filmekben játszott). A 29 éves amerikai színész szó szerint megszenvedte a szerepét. „Óriási felelősséget éreztem, a film természetéből adódóan. Roman végigvezetett az éhség állomásain. Ragaszkodott hozzá, hogy sokat fogyjak, erre hat hetem volt, hiszen az éhezés jeleneteit forgattuk legelőször.„ – meséli a színész – „Szpilman összeomlásának állomásait világosan átélhettem az éhség által, valahogy összekötött engem ezzel az emberrel. Máshogy működött az agyam, ürességet éreztem a külvilágban is. Mondhatják, hogy a karaktere túl passzív, de valójában éppen annyit tett, amennyit megtehetett a helyzetében.”



Az Egyesült Államokban nemrégiben mutatták be a filmet. A kritikusok szerint a mű erőteljesen ábrázolja egy ember véletlen megmenekülésének és túlélésének történetét a varsói gettó elpusztításakor. Az akkor mindennapos értelmetlen brutalitást, gyilkolást ábrázoló mozi a már így is meglehetősen sok bizonytalanságot sugárzó Oscar–időszakot még inkább összekuszálhatja.

A pénteki Los Angeles Times főcíme összefoglalta megannyi kritikus véleményét: „Polanskit tragikus The Pianistja a legnagyobbak közé emelte.” Találgatásokra ad okot viszont, hogy vajon mi történik, ha a cannes-i fődíajt már zsebben tudó film elnyeri az Oscart is, hiszen Polanski még mindig nem szívesen teszi be a lábát az USA-ba, ahonnan egy kislánnyal kapcsolatos korábbi szexbotránya miatt volt kénytelen elmenekülni.