Testekben tobzódik az új Metropolis

Az új lapszám első felében olyan szövegeket kaptak helyet, melyek a testet mint a kifejezés eszközét, kulturális szimbólumot, sajátos kifejezési felületet elemzik,  vagyis a filmben megjelenő testekkel foglalkoznak. A második felében pedig a befogadói élmény testiségére, vagyis a testben kiváltott hatásokra helyeződik át a hangsúly a haptikus vizualitás kérdésének felvetésén keresztül. Az alkotók ezzel harangozták be a lapszámot:

„Az utóbbi lassan másfél évtized a mozgóképtudományokban és – talán elmondható, hogy általában véve – a vizuális művészetekben is a test bűvöletében telt. Valójában persze nem újdonság, hogy az emberi test a művészetekben és a művészetelméleti gondolkodásban fontos szerepű, de amint az lenni szokott, bizonyos társadalmi körülmények, tudományos eredmények előtérbe tolhatnak egyes jelenségeket, melyek azután valamely sajátos irányba koncentrálják a figyelmet. A huszadik században több ilyen figyelemirányító paradigmaváltás követte egymást, melyek sorát az ezredfordulón – a fenomenológia újra felvirágzásának és a kognitív tudományok bizonyos új eredményeinek hatására – a „testi fordulat” (corporeal turn) vezette át az új évezredbe.

Ez utóbbi paradigmaváltáshoz a film számos szállal kötődik. A hetvenes évek második felétől a női test ábrázolásának feminista filmkritikusai a testi fordulat fontos előkészítői voltak. Majd pedig az 1990-es évektől a filmtudományban felerősödő fenomenológiai és kognitív irány vált a testi fordulat katalizátorává. A fenomenológiai hagyomány a testi érzékelés komplexitásának hangsúlyozásával, a kognitív tudomány pedig többek között az kogníció testi beágyazottságának elképzelésével járult hozzá ahhoz, hogy a filmtudományban a testi érzékek, a befogadás mint testi élmény az érdeklődés előterébe kerüljön.

Ugyanakkor a 3D-filmmel kapcsolatos kortárs kísérletek és sikerek arra is felhívják a figyelmet, hogy a filmművészet és filmipar törekvései és a tudomány érdeklődése ezúttal sem különíthető el egymástól, hiszen a 3D technológia lényegét tekintve az emberi érzékelés kutatásával, minél jobb megértésével legalább olyan szoros kapcsolatban áll, mint azzal, hogy új trükkökkel próbálja meg visszahódítani a fizető nézőket a nagy vásznak elé.”

Ezekre számíthatsz, ha fellapozod:

- Vincze Teréz: Súlyos testek: Testek a filmben, a nézőtéren és a filmtudományban
- Ureczky Eszter: Az idegen sebe: Tér- és testhatárok Andrea Arnold Üvöltő szelek adaptációjában
- Kalmár György: Hitehagyott testek: A Kontroll és a kelet-európai testpolitika
- Berta Zsóka: A leszbikus nő mint a nemzeti traumák megtestesülése
- Lelkes Ilka: Érzéki képek. Haptikus jegyek a kortárs magyar filmben
- Miriam Ross: 3D-esztétika: Az Avatar és a hiperhaptikus vizualitás
- Test és film – Válogatott bibliográfia
- Kránicz Bence: Tünetegyüttes (Győri Zsolt – Kalmár György [eds]: Test és szubjektivitás a rendszerváltás utáni magyar filmben) - kritika