Bár a mainstream hazai mozifilmekben csak néhány évente bukkan fel valamilyen LMBTQ-tematika, mégis évtizedek óta színesítik a magyar filmtörténetet. Makk Károly két nő szerelmét mutatja be az 1982-es Egymásra nézve című filmjében, Császi Ádámtól a Viharsarok szerelmi háromszögbe került fiatal férfiak drámáját követi, a Meleg férfiak, hideg diktatúrákban Takács Mária vezet minket végig a rendszerváltás előtti meleg közösségek életén, de még Szabó István Redl ezredese is küzdelemben állt a saját szexuális orientációjával. Egész estés, dokumentum-, rövid- és animációs filmek rendszeresen foglalkoznak a szexuális és nemi identitás kérdésével, transznemű alanyról és a családjáról azonban nem született még egész estés film.
Forrás: Cirko Film
A Tobi színeiben van egy jelenet, ahol Tobi az anyját, Évát sminkeli, és közben beszélgetnek. Éva azt próbálja megérteni, hogy miért megy keresztül egy leszbikus vagy egy meleg pár az örökbefogadás vagy a mesterséges megtermékenyítés hosszú és bonyolult folyamatán, ha gyereket akarnak, ahelyett, hogy egyetlen alkalommal lefeküdnének egy másik nővel vagy férfival. Tobi értetlenül áll a kérdés felett: miért csinálnának ilyet, ha nem vonzódnak a másik nemhez? Éva továbbra is kíváncsi, de elfogadja a válaszát. “Mi heteroszexuálisok nem kérdezhetünk ilyet?”
Pontosan emiatt különleges szülő Éva, és férje Zoltán, mert kérdeznek. Akkor is rákérdeznek a sokszínű nemi identitásokra, amikor tudják, hogy a választ sosem fogják tökéletesen megérteni. Nem értik teljesen, de ott vannak a támogató szülők csoportjában, és segítenek kitölteni a névváltoztatáshoz szükséges végtelenül hosszú nyomtatványt. Tobi mellett az ő életük is komoly átalakuláson megy keresztül. 16 évvel ezelőtt megszületett harmadik gyermekük, egy kislány, akit Jázminnak kereszteltek el. Jázmin azonban sose volt Jázmin, már egészen kicsi kora óta tudja, hogy más, mint a többi lány – Barbie helyett mindig távirányítós autóra, copf helyett tüsi hajra vágyott. Ennek később megtalálta az okát, vagy legalábbis ráébredt, hogy Tobiként tudja önmagát elfogadni, vele tud testileg és lelkileg azonosulni.
Forrás: Cirko Film
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyulatanyán járunk, nem a főváros ‘felvilágosult értelmiségi’ közegében, hanem a vidéki Magyarországon. Tobit nem az “LMBTQ-propaganda” vagy a filmekben látott meleg vagy transznemű karakterek tették azzá, aki lett, hanem egyszerűen rossz testbe született és ezt műtéti úton szeretné helyreállítani. Éva és Zoltán pontosan úgy viselik ezt az egészet, ahogy minden elfogadó, a gyermekét támogató szülőnek kellene. Persze ők is tele vannak kétségekkel: ami Tobinak az átalakulással járó eufóriát, az nekik a lányuk végleges elvesztését jelenti.
Bakony Alexa 2016-ban ismerkedett meg a családdal, és közel négy éven keresztül követte az életük alakulását, Tobi útját az identitáskeresése közben. Alexa és szűk stábja (Táborosi András operatőr nagyszerű képeken jut egészen közel az alanyokhoz) ott volt a boldog pillanatoknál, például amikor Jázminból hivatalosan is Tobi lett (amire 2020-ban már nem lehetett volna lehetősége), vagy amikor a műtétre készülve szorongani kezd, elbizonytalanodik a döntésében. De a transzneműségtől független, teljesen hétköznapi helyzetekben is ott vagyunk, az anyagi gondok belengetésénél, a szomszéddal való beszélgetésnél, és ahogy Tobi már a szüleitől elszakadva próbál boldogulni a nagyvárosban.
Felfoghatatlan, felháborító és minden mértékben igazságtalan az LMBTQ-közösséggel szemben ez a most meghozott salátatörvény. Hogyan lehetne korlátok közé szorítva egészséges, öntudatos fiatal embereket nevelni? Miért a gyűlöletkeltés lett a norma, miért nem az elfogadás hirdetése? Kinek ártanak a Tobik, az Évák és a Zoltánok azzal, hogy úgy fogadják el egymást, ahogy vannak? Válaszok most nincsenek, egyelőre abban bízhatunk, hogy Dér Asia, Haragonics Sára és Bakony Alexa útját követve egyre több és több valódi hős története kerül a nyilvánosság elé. Egy igazságos világban a Tobi színei nem csak ahhoz a kis buborékhoz jutna el a mozikban, ami már eleve a szivárvány színeiben gondolkodik. Valódi változást azokon a helyeken tudna elindítani, ahol minden más hangot elnyomnak a központilag diktált szólamok.
