Kapcsolódó anyagok

Tisztelgés Peckinpah, Leone és a többiek előtt

Pete Perkinst, a csendes, magának való farmert, a rendezőként is debütáló Tommy Lee Jones alakítja. A történet a mexikói-amerikai határvidéken játszódik, ahol Pete segédjét, az illegális bevándorló Estradát egy buta szituációban lelövi egy határőr. A hatóságok szeretnének gyorsan pontot tenni az ügy végére, s a tetemet gyorsan elföldelik. Azonban Pete addig nem nyugszik, míg meg nem találja a felelősöket, és bosszút nem áll rajtuk, hogy Estrada oszló testét a határon átmenekítve, szülőföldjén, Mexikóban temesse el.

A film szkriptjét az a Guillermo Arriaga jegyzi, aki Alejandro González Inárritu eddigi két filmjének forgatókönyvét írta, a mexikói Ponyvaregényként ismert Korcs szerelmek-et és a 21 grammot. A képeket pedig a többszörös Oscar-díjas Chris Menges (A misszió, Gyilkos mezők) készítette.

A Melquiades Estrada olyan műfajújító rendezők előtt tiszteleg, mint Sergio Leone, de leginkább talán Sam Peckinpah hasonlóképp modern időkbe helyezett westernjére, a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét című filmre emlékeztet. A nagy elődök fölidézésének apropóján a wanadoo.co.uk összegyűjtötte az általa legjobbnak tartott 10 westernt.

Kiábrándult hősök

John Wayne, az örök cowboy
Az oldal listáján A félszemű seriff nyit a tizedik helyen, John Wayne-nel a főszerepben. Rooster Cogburn, az alkoholizmusban vergődő seriff megformálásáért végül kijutott az Oscar a western-ikonnak.

A következő az 1990-ben készült a Farkasokkal táncoló, Kevin Costnerrel a főszerepben. A film összesen hét Oscart gyűjtött be a tizenkét nevezésből, annak ellenére, hogy a forgatás alatt kevesen jósoltak sikert Costner mozijának. A polgárháborúba belefáradt hadnagyot, John Dunbart alakító rendező a nyugati végvidéken képviseli az Egyesült Államokat, és a helyenként történelemszépítő részletek mellett akadnak azért hiteles, hovatovább lenyűgöző képkockák is a filmben, amelyek közül legtöbben a bölényvadászatot emelik ki.

Klasszikus western-sémára épül George Stevens filmje, a nyolcadik helyen tanyázó Idegen a vadnyugatonja. A főszereplőt alakító Alan Ladd a nyugalomra vágyó idegen, visszavonult pisztolyhős, aki ismét fegyvert fog, amikor a neki munkát, nyugodt életet biztosító Starrett családot a Ryker-banda fenyegeti. A Ladd megformálta figura archetípusa a múltját maga mögött hagyni akaró fegyverforgatóknak.

Eltűnőben a Vadnyugat

Következő helyen Sam Peckinpah darabja, a western morális értékeit őrző Délutáni puskalövések áll, amelyben az öregedő revolverbajnokok szembekerülnek a modernizálódó Amerika kihívásaival, de végül megőrzik, sőt tovább adják hitvallásukat, és ki-ki „önmagát igazolva tér haza”. Sokak szerint ez a film átalakította a vadnyugatról korábban kialakult képet. Ugyanakkor John Wayne egyenesen hazafiatlannak tekintette, és a forgatókönyvíró, Carl Foreman az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság listájára került, végül az Egyesült Királyságba kellett menekülnie.

A hatodik helyezett a Butch Cassidy és a Sundance kölyök Robert Redforddal és Paul Newmannel, akik két, nemcsak a törvény, hanem az átalakuló, modernizálódó Amerika elől menekülő banditaként a bolíviai határ felé szöknek. George Roy Hill rendezése tele van klasszikussá vált western-jelenetekkel, nem kis mértékben a két karizmatikus főszereplőnek köszönhetően. Például amikor Paul Newman és Katharine Ross együtt bicikliznek, vagy a balszerencsés vonatrablás, amelyből a rablópáros úgy menekül meg, hogy leugrik egy szikláról, miközben Sundance azon aggódik, hogy nem tud úszni. Természetesen a végső, öngyilkos, halálba rohanás-jelenet is jóval túlmutat egy egyszerű mészárláson.

Az ötödik helyen egy újabb John Wayne-mozi, Az üldözők áll. A wanadoo indoklása szerint többek közt azért, mert ebben az indiángyilkolós John Ford-rendezésben adja John Wayne egyik legmarkánsabb alakítását.

Újabb Peckinpah-film következik a negyedik helyen, a Vad banda, ami talán a rendező legkiforrottabb munkája, a Butch Cassidyhez hasonló, ám annál jóval véresebb, naturalistább befejezéssel.

Részben elismert spagetti western

Jóféle akasztófahumor
A Jó, a Rossz és a Csúf
Már dobogós a spagetti-western egyik kiemelkedő darabja, a Dollár-trilógia záró része, A Jó, a Rossz és a Csúf. Ezzel Sergio Leone is bekerült a top tízbe. A cím sejtet valamiféle morális különbséget a szereplők között, de ez szinte csak árnyalatnyi. A Lee Van Cliff, Eli Wallach és Clint Eastwood minimális játékával megformált figurák egy temetőben elásott koporsónyi pénzre vadásznak az észak-déli polgárháború idején. Ami az eszköztelen, de pontos színészi játékon kívül emlékezetessé teszi a filmet, az sajátos akasztófahumora, az Ennio Morricone komponálta zene, és a végső, fokozhatatlan hármas pisztolypárbaj gyönyörű, feszültséggel teli képei.

A második helyezés a Hét mesterlövészé. Örökzöld egy kiszolgáltatott közösségről, amely nem képes megvédeni magát, és törvényenkívüliek segítségét veszi igénybe. A hétfős pisztolyhős-különítmény legkülönfélébb helyről és múlttal érkező karaktereihez Akira Kurosava Hét szamurája adta a mintát. A csapatnak előbb saját sorait kell rendeznie, eközben szót kell értsen a röghöz kötött helyiekkel, és le kell számoljon banditákkal is. Természetesen ez a film is bővelkedik klasszikussá vált jelenetekben, elég csak Charles Bronson felbérlésére gondolni favágás közben, vagy Steve McQueen késharcára egy pisztolyossal szemben. Amerikában, nem meglepő módon, a Kurosava-átirat három folytatást, valamint egy televíziós sorozatot is megélt.

Ki, mi hiányzik a listáról?

A wanadoo tízes listáját Clint Eastwood 1992-es westernje, a Nincs bocsánat vezeti. Impozáns a szereplőgárda, a vezető szerepekben Eastwood mellett Morgan Freeman valamint Gene Hackman látható. A kilenc akadémiai díjra jelölt film végül négy aranyszobrot söpört be, köztük a legjobb képnek, vágásnak, mellékszereplőnek és rendezőnek járó elismerést is.

Miért maradt ki?
Volt egyszer egy Vadnyugat
A fenti tízes lista sok vitára adhat okot, hiszen például egyáltalán nem szerepel rajta olyan alkotás, mint Sergio Leone remeklése, a Charles Bronson, Henry Fonda főszereplésével készült Volt egyszer egy Vadnyugat.

A film nem csak a spagetti western kiemelkedő darabja, hanem a műfaj abszolút klasszikusa, rendkívüli atmoszférateremtésével, pontos, ugyanakkor minimális eszköztárat alkalmazó színészeivel. Ehhez képest kissé furcsa a Farkasokkal táncoló szereplése a felsorolásban, melyben jócskán érezhető az amerikai történelem bizonyos kényes kérdéseinek megszépítése, elkenése.

A Nincs bocsánat jó mozi, a műfaj elegáns összegzése/temetése(?) az 1990-es évek elejéről, de nem érett olyan súlyú művé, mint az említett a Butch Cassidy, a Vad banda vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat.

A fentivel szemben az IMDb listája a következők:

1. A Jó, a Rossz és a Csúf
2. Volt egyszer egy Vadnyugat
3. A Sierra Madre kincse
4. Délutáni puskalövések
5. Különös eset
6. Pár dollárral többért
7. Nincs bocsánat
8. Butch Cassidy és a Sundance kölyök
9. Vad banda
10. Aki lelőtte Liberty Vallance-t

Ami feltűnő a két lista összehasonlításakor, hogy a korábbi felsorolásból kimaradt a Volt egyszer egy Vadnyugat itt második helyen áll, azt rögtön követi a szintén nem említett Sierra Madre kincse. Az IMDb toplistáján a Nincs bocsánat lecsúszott a hetedik helyre, farkasok sehol a közelben. Viszont "beküzdötte" magát a western egyik korszakzáró darabja, a John Ford rendezte az Aki lelőtte Liberty Vallance-t.

A western időről időre újjáéledő műfaj, amelynek feltámasztására most Tommy Lee Jones a Melaquiades Estrada három temetésé-vel tesz kísérletet. Hogy helye lehet-e a western kiemelkedő alkotási között, az kiderül a Titanicon április 05-én, szerdán 20:45-kor az Uránia Nemzeti Filmszínházban.