Ilyen értelemben ez a fajta filmnézés nem való mindenkinek, hiszen az interpretáció folyamatában a film megszűnik hagyományos értelemben vett szórakoztatóipari termék lenni, és inkább olyan jellegűvé válik, mint egy anatómiai előadás orvostanhallgatóknak vagy egy színvonalas focimeccs taktikai elemzése a stúdióban.
A technikai megvalósítás szempontjából talán szerencsésebb lenne, ha az oktató meg tudná állítani a filmet egy-egy gondolat kifejtése vagy akár egy szemléletes képkocka bemutatása erejéig, mert így sokszor sietnie kell, csak hogy szóban tartsa a lépést a történésekkel. Igaz, hogy így potenciálisan sokkal hosszabbra nyúlna a játékidő, de helyenként zavaró, hogy teljesen más motívumokról vagy jelenetekről van szó, mint amit éppen lát a néző.
Egy filmvetítés és egy egyetemi előadás keresztezésének legnagyobb veszélye, hogy a tudástöbblet átadása önmagában nem lesz elég az érdeklődés fenntartására, és a száraz tanári hang álmosító tanórát csinál a műélvezetből. Szerencsére erről szó sincs, sőt, ebben az esetben nagyban hozzájárul az élményhez, hogy Gelencsér Gábor kiváló előadó, akinek kommentárja tudományos szemléletet ad a filmhez, anélkül, hogy tankönyvszerű nyelvezetet használna. A magam részéről szinte bármilyen filmről szívesen hallgatnám beszélni, nemhogy a borsodi 8 mérföldként is emlegetett Larryről.
A párosítás elsőre meghökkentő lehet, de ahogy az ELTE BTK volt és jelenlegi diákjai tudhatják, a megnyilatkozásaiban mindig szelíd és visszafogott Gelencsér minden filmes értékítéletét kizárólag formai szempontokhoz köti (az egyetem berkein belül elhíresült kirohanásában például lehordta Mel Gibson „giccses” Passióját, és kijelentette, hogy ő, mint keresztény összemérhetetlenül jobb Jézus-filmnek gondolja Robert Bresson Vétlen Baltazárját). A teljesség igénye nélül íme hat izgalmas gondolatmenet az audiokommentárból.
Ugróvágások és a dadogás
Gelencsér szerint rögtön a nyitójelenetben látható ugróvágások és a kézi kamera használata élőrevetítik „az egész filmet meghatározó stílusszervező elvet”. Minden esetben fontos, hogy a film képi világának legyen egységes formaszervező elve, ami kapcsolódik a jelentéséhez. Ebben az esetben az ugróvágások egyrészt a főhős dadogására utalnak, másrészt a rap-videóklipek lüktetését adják vissza. Szintén a dadogásra rímel, hogy Larry magányos sétái alkalmával folyton lelép a vonatsínről.
.jpg)
Kihúzni saját magát, ahogy Münchausen báró tette
A Larry cselekménye egyszerre felnövés- és karriertörténet. Az előbbi középpontjában az apával való konfliktus, a radikálisan eltérő terveik közti szakadék áll. Gelencsér ennek kapcsán kitért a két főszereplő, Vilmányi Benett és Thuróczy Szabolcs kiváló játékára. Vilmányi a hazai „fiatal színészgeneráció egyik legtehetségesebb tagja”, aki színészi teljesítményén túl egy szomatikai bravúrt hajt végre a felvett dadogással, míg Thuróczy a tőle megszokott természetességgel hozza a zűrös apukát (mint az Aranyéletben vagy A besúgóban), akiből egy ponton szükségszerűen kitör az elfojtott agresszió. Kettejük konfliktusának az a végpontja, mikor a fiú apja arcába tudja mondani lázadását.
Az ezzel párhuzamosan futó karriertörténet terén Larrynek viszont önmagát kell legyőznie, „kiemelnie a hajánál fogva, mint Münchausen bárónak.” Az ő esetében ezt a beszédkészség hiánya akadályozza. A küzdelem során a zeneipar közege kerül bemutatásra a felvételektől és klipforgatásoktól kezdve a drogozós bulikon át a szponzorok által elrendelt fotózásig. A tehetségkutatót szponzoráló fiktív energiaital erőltetett termékmegjelenítése, sőt az A38 hajón játszódó egész döntő már szinte parodisztikusan hat. „Nem túlzás azt mondani, hogy egy médiakritika is megfogalmazódik a filmben.”
A lezárás dicsérete
A nézői elvárás mindvégig a siker. Ehhez képest Larry legyőzi önmagát, de a versenytársait nem. A holywoodi filmekből ismert kitörő siker elmarad: nem nyer, sőt, még dadogása sem múlik el. Gelencsér hosszan elemezte és dícsérte a történet lezárását, ahogy Larry és Csala Do a Keleti Pályaudvar előtt próbálja összekoldulni a vonatjegyre valót, miközben mégis önfeledten nevetnek. „Ez egyfelől talán reális – nem lehet innen győzni, rögtön győzni. Másfelől mégis ott van a néző számára megrendítő feloldás” – mondta Gelencsér a film utolsó jeleneteiről.
Bibliai motívum és a magyar valóság
A pásztorként dolgozó Larry igazi neve Ádám, akit útja során háromszor vernek meg. Erős a kísértés, hogy bibliai párhuzamokat keressünk a film motívumaiban, de Gelencsér szerint ez az aspektus valójában nem meghatározó.
Ami ennél fontosabb, az a szociológiai háttér. A Larry Ózd környékén, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a gyárbezárások, lakótelepek és a rendőrséggel való konfliktusok által meghatározott „mai magyar valóságban” játszódik. Gelencsér szerint ilyenmód a ’70-es években prominens budapesti iskola dokumentarista alkotásaival rokonítható, mint Schiffer Pál Cséplő Gyuri és A pártfogolt című filmjei, Tarr Béla Családi tűzfészekje, vagy a később, a 2000-es évekből az Iszka utazása (Bollók Csaba, 2007), az Apaföld (Nagy Viktor Oszkár, 2009) vagy a Viharsarok (Csaszi Ádám, 2014). Bár Bernáth Szilárd első filmje is kétségtelenül ebbe a hagyományba illeszkedik, Gelencsér hangsúlyozta, hogy a szociológiai háttér itt valóban csak az marad, tehát sosem kerül az előtérbe, csupán a főhős küzdelmeinek kontextusát adja.
A film a dokumentarista hagyományokat követve szintén amatőr színészeket/civileket alkalmazott olyan szerepekre, mint például Larry mentora, az önmagát alakító Csala Do. Gelencsér szerint óriási pozitívum, hogy a forgatókönyv írásakor nyilvánvalóan konzultáltak ezekkel az emberekkel, vagy legalábbis hagytak nekik teret a rögtönzésre, ezért a dialógusok sokkal természetesebben hatnak.
Serranótól Larryig
Larry alakját egyébként Mihalkó Ádámról, művésznevén Serranóról mintázták (ismerhetjük őt a 444 Rapháború című dokumentumsorozatából), Larry Édentől keletre című száma a Steinbeck-regény címén keresztül nyíltan megidézi a Serrano Legszegényebb régió című 2016-os számát.
Emellett elsősorban a tehetségkutató-motívum miatt engem Mr. Klausz Sorsod Borsod című trash-előadására és Puzsér Róbert ahhoz készült reakcióvideójára is emlékeztetett, ami mondanivalójában kísértetiesen hasonlít a filmben előadott monológjára.
Gelencsér Gábor kedvenc jelenetei
Gelencsér végig dícsérte a film feszes történetvezetését, melyben nincs felesleges elem: a maszktól a vonatkocsiig minden lassan felépített motívum beteljesül. A kommentár hozzáadott értéke akkor vált nyilvánvalóvá, mikor kedvenc jeleneteit elemezte. Az első, mikor Ádám épp a templomban van, és megkapja a hírt, hogy nagy sikert aratott az online tehetségkutatón. Ez a jelenet apa és fia világainak ütközéséről szól, ami a zenei műfajok tapintható kontrasztjában nyilvánul meg – Larry nincs jelen, a digitális világban, a felhőben létező rapszáma érdekli, miközben apja gyülekezetében áll és épp istenes dalokat kéne énekelnie. Bizonyságtételt várnak tőle, de a dadogó fiú helyett most is az apja beszél. Végül a gyülekezet vezetője túllépi hatáskörét, és szinte jézusi alaknak feltételezve magát sikertelenül próbálja meggyógyítani Ádám dadogását.
A másik a döntőbejutás kihírdetése, ahol Ádám annyira izgul, hogy el kell hagynia a szobát. Egy kiváló képi megoldással előtérbe kerül az arca, miközben a háttérben egy résen át láthatjuk az elmosódott ünneplést. A siker ábrázolása itt is giccs-, sőt, pátoszmentes.
Mindig frissítő olyan nagy tudású embereket hallgatni, akik nem félnek elhagyni saját intellektuális komfortzónájukat, és hajlandóak elmerülni olyan témákban, melyeknek közel sem szakértői. Valószínűleg ezért is volt érdekes meghallgatni Gelencsér véleményét egy olyan filmről, ami számára bevallottan teljesen idegen közegben, borsodi rapperek között játszódik, formai megoldásai miatt mégis értékes műalkotásnak tartja. Eddig is az elmúlt év egyik legjobb magyar filmjének gondoltam a Larryt, de a Cinego kommentált változata után még többre értékelem.
