A 15 filmet kínáló szemle június 1., péntek 16 órakor Nenad Puhovski Generation ’68 című munkájával indul. A horvát rendező a ’68-as események társadalmi és egyéni hatásai mellett arra is megpróbál választ adni: mit kezdhetnek a fél évszázados hagyatékkal a jelen és a jövő generációi. A vitaindítónak is beillő vetítést kerekasztal-beszélgetés követi, Klaniczay Gábor, Legát Tibor, Oltai Kata, Szőnyei Tamás, Ujj Zsuzsi és Pándi Balázs vitatják meg az ellenkultúrák jelentőségét és mai lehetőségeit. A fesztivál ideje alatt Szőnyei Tamás 80-as években készített new wave koncertplakátjaiból rendeznek kiállítást a helyszínen, szombat este pedig jugószinti és cseszkódiszkó zárja az eseményt a Toldi Klubban.
A Generation ’68 mellett két rövid és két hosszabb munka szerepel a pénteki kínálatban. Az orosz-amerikai gyártásban készült Roentgenizdat a hidegháborús Leningrádba repít vissza, ahol az olyan imperialista furmányok, mint a jazz vagy a rock and roll még a szovjet államhatalom ellenségének számítottak. A rövid történet főhőse, Rudy Fuchs nem törődik a korlátozással, és nagy nehezen megszerzett felvevőgépével betiltott trekkeket sokszorosít. A másik rövid dokumentumfilm, a lengyel Orange Alternative azokról a különös, narancssárga törpéket ábrázoló graffitikről szól, amelyek 1982-ben lepték el a lengyelországi Wrocław falait, majd a ’Pomar Alternativa’ nevű ellenkulturális alakulat szimbólumává váltak.
Miroslav Janek: Olga (2014)
Este 8-tól a nagyteremben vetítik Miroslav Janek a csehszlovák first lady-ről, Olga Havlováról készített portréfilmjét. Janek munkája rávilágít Vaclav Havel feleségének történelmi jelentőségű szerepére, legyen szó az 1950-60-as évek értelmiségi közegében betöltött státuszáról, a férjével szemben megfogalmazott kemény kritikáiról, vagy éppen ellenkezőleg, a nehéz időkben tanúsított töretlen kiállásáról Havel mellett. Az Olga után a magyar meleg kisebbség rendszerváltás előtti helyzetét vizsgáló Meleg férfiak, hideg diktatúrák következik Takács Mária rendezésében, amellyel legutóbb a hazai melegfilmekről szóló összeállításunkban foglalkoztunk.
Takács Mária filmje mellett Turán Eszter és Koltay Anna munkája, a szombaton vetített BP Underground a mezőny másik magyar résztvevője. A zenetörténeti áttekintésnek is beillő dokumentumfilm az itthon a 80-as évek első felében megjelenő punk szubkultúra egyre nagyobb térnyerését eleveníti fel olyan, kifogástalan krédójú interjúalanyok emlékeiből, mint Tizi (Bandanas, Marina Revüe, Tizedes meg a többiek), Riger Jani (Böiler, PASO), vagy Jancsics Dávid (Leukémia). Az ellenállással és a mindenkori rendszerrel szembeni lázadással egyenértékű punk mozgalom már a rendszerváltás küszöbén kilök magából olyan, zeneileg nem, eszmeileg annál inkább idegen testeket, mint a skinhead bandák és zenekarok, a kilencvenes években beáramló amerikai kulturális hatáscunami pedig a punk felmenőkkel is büszkélkedhető hardcore megszületését eredményezi. Az alkotók nem rohanva, de határozott léptekkel mennek végig az elmúlt bő harminc éven, a bemutatott korszakokat képviselő szereplőik pedig meghúzzák azt az ívet, ami a magyar ős-punktól a progresszív hardcore-ig vezet.
A punk zene az ellenkultúra egyik iskolapéldája, de hogy létrehozott produkció, sőt, konkrét önkifejezés nélkül is evezhetünk árral szemben, azt a bolgár Ekaterina Minkova Next Stop: Odeon Cinema című filmje igazolja. A szófiai Odeon (korábban Druzsba) moziban a szocializmus évtizedei alatt csoportosuló törzsközönség ellenkulturális jelentősége ugyanannyira fontos, mint bármilyen, rendszerkritikus szövegekkel támadó zenekaré. A bolgár főváros szívében található mozi volt az egyetlen olyan filmszínház, ahol Fellini, Bergman, vagy Bunuel filmjeivel is találkozhatott Szófia cinefil közönsége, akiknek már maga az épület is fontos kapcsolódási ponttá vált: rendszeresen itt találkoztak egymással a haladó gondolkodású bolgár fiatalok.
A Next Stop a műsorra tűzhető külföldi filmek körüli folyamatos játszmákat mutatja be, olyan eseteken keresztül, mint ami A keresztapa bolgár bemutatójához fűződik. Coppola filmjének egyik első vetítése után egy nyilvánvalóan pszichopata férfi nyolc embert lőtt agyon egy kollégiumban, azt kiabálva közben: „Én vagyok a keresztapa!”. A hatóságok természetesen a filmet okolták a történtek miatt, és le akarták venni a műsorról, de a mozi vezetője annyira ragaszkodott hozzá, hogy inkább felajánlotta: saját kezével vágja meg a szalagot. A mozi közönsége ez után egy olyan verziót nézhetett A keresztapából, amiből teljes egészében hiányoztak a vért, vagy fegyvereket ábrázoló jelenetek – mintha az Annie Hallból kinyestük volna Woody Allen szövegeit.
Ekaterina Minkova Next Stop: Odeon Cinema (2015)
A fesztivál egyik legnépszerűbb filmje lehet a román-angol koprodukcióban készült Chuck Norris vs Communism. Akinek a nyolcvanas években már ott virított a polcán egy videómagnó, és rendszeresen kapta az ismerőseitől a legújabb külföldi filmeket, annak nem újdonság a szinkronizálás hangalámondásos módszere. Míg itthon egy unott férfi hangján szólalt meg nő, férfi, gyerek, felnőtt, Tapsi Hapsi és Superman, addig Romániában egy magas, női hang tolmácsolta Rambo vagy Chuck Norris mélyenszántó gondolatait. A lerombolt illúziónál is nagyobb gondot jelentett, hogy a külföldi filmek behozatalát komolyan büntették a hatóságok. Ceausescu-nak nem hiányzott, hogy a nyugati filmekben látottak beindítsák a húszmilliós Románia kollektív fantáziáját.
A szombati programban az 1960-70-es évek újvidéki művészetének progresszív vonalával is megismerkedhetünk a hajdani jugoszláv államrendőrség minden igyekezete ellenére. E mellett bepillanthatunk a korai nyolcvanas évek csehszlovák punk rock és neoavantgárd kultúrájába, és egy Bulgáriában élő török énekesnő kálváriáján keresztül egy teljes népcsoport hányatott sorsáról kaphatunk képet. A COURAGE-Parevo válogatás teljes és részletes programja itt olvasható, a filmeket eredeti nyelven, angol felirattal vetítik.
Ilinca Calugareanu: Chuck Norris vs Communism (2015)
Címlap: Turán Eszter-Koltay Anna: BP Underground (2017)
