A múlt csütörtöktől hétfőig tartó rendezvénysorozat programjában szerepelt Dyga Zsombor: Tesó, Fazekas Csaba: Boldog születésnapot!, Pacskovszky József: A boldogság színe, Kardos Sándor és Szabó Illés: Telitalálat, valamint záróelőadásként Tarr Béla: Werckmeister harmóniák című filmje. Idén először kisfilmek is kísérték az egész estés mozikat, így a lengyel érdeklődők láthatták a Cannes-ban nyertes Eső utánt Mészáros Pétertől, illetve a Szafarit a Pölcz tesvérektől, a Velencében díjazott Kalózok szeretőjét Péterffy Zsófiától, A róka és hollót Cakó Ferenctől és az idei Filmszemlén legjobb rendezést elvivő Gránátokat Politzer Pétertől.

A fesztivál nyitóelőadása, a Tesó és az azt kísérő Eső után mintegy 200 főt vonzott a Krakkói ARSztuka filmszínház 171 fős nagytermébe. Ez a harmadik magyar filmfesztivál Krakkóban, s még sosem kísérte ekkora érdeklődés a legfrissebb magyar filmeket, tudtuk meg Pászt Patríciától, a filmszemlét szervező Krakkói Magyar Centrum igazgatójától. A lengyel premiert övező sajtókonferencián és közönségtalálkozón részt vettek a filmek alkotói is: Durst György producer, az apai ágon lengyel Dyga Zsombor rendező, Lovas Balázs forgatókönyvíró, Horváth Árpád és Marosi Gábor operatőrök, valamint Czakó Judit vágó.

A filmek kiválogatását Pászt Patrícia végzi az éves Magyar Filmszemléken, ahol egyrészt a díjnyertes alkotások kerülnek a kalapba, másrészt pedig igyekszik kiemelni azokat a filmeket, amelyeket lengyel közegben érdemes bemutatni. Mint elmondta, "a lengyelek a fiatal vagy nemzetközileg elismert alkotók filmjeit, de elsősorban a jó filmeket szeretik."

Az egyre jobb sajtó- és közönségvisszhangot kiváltó mustra mellett más lehetősége is van megjelenni a magyar filmnek Krakkóban. Így az Etiuda Nemzetközi Rövidfilmfesztiválra a Magyar Centrum minden évben beszervez egy-egy magyar kisfilmes alkotócsoportot. A fesztivál vendége volt már az Inforg Stúdió, a Duna Műhely, Cakó Ferenc és Jankovics Marcell és idén a Filmművészeti Egyetem. A 2003-as Nők a kamera mögött elnevezésű tematikus fesztivál meghívottja pedig Groó Diána volt, aki ősszel forgatta le a lengyel nagyvárosban Csoda Krakkóban című elsőfilmjét. A filmes szelet mellett a Krakkói Magyar Centrum részt vesz többek közt nyári egyetemek, etnikai fesztiválok megszervezésében és a könyvkiadásban is.

Pászt külön dicsérte a magyar filmszakmát, ugyanis a Filmunió, az MMK és az NKA mind kiálltak a krakkói magyar filmes programok mellett. Más rendezvényekre azonban ritkán kap hazai forrásokból támogatást a nonprofit közhasznú társaságként működő Krakkói Magyar Centrum, tekintve, hogy a hivatalos varsói Magyar Kulturális Intézettel ellentétben nem állami intézményként funkcionál, így a központi költségvetési keretből sem jut neki. A mindössze két főt foglalkoztató Centrum idén először kapott itthonról fenntartási költségekre 3 millió forintot a NKÖM-től, amely éves szinten talán nem túl nagy összeg, viszont gyakorlatilag megmentette az irodát a felszámolástól. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy az alapítvány további 15 milliót teremt elő évente lengyel szponzoroktól és alapítványoktól, valamint nemzetközi pályázatokból magyar programokra, akkor különösen megtérüli látszik a „befektetés”. A fenntartási költségek biztosítása nélkül azonban 2004-ben ismét bizonytalan háttérrel indul az iroda, így megint csak a  személyes elhivatottságon múlik, hogy egyáltalán tovább tud-e üzemelni a három évvel ezelőtt alapított Krakkói Magyar Centrum.

Az anyaország szűkös forrásai ellenére Pászt Patríciának további tervei is vannak a magyar kultúra népszerűsítésére Lengyelországban. 2005-ben Budapesti Évad várható Krakkóban, amelybe a Centrum is bekapcsolódna, jövőre pedig a magyar jazz bemutatására koncentrálnak a filmszemlék erősítése mellett. "Fontos, hogy a krakkói mustra sikere folytán be lehessen egy-két magyar filmet juttatni a híres lengyel nemzetközi filmfesztiválokra, így például Varsóba, s valószínűleg ez elindíthatná az utat, hogy a magyar filmek bekerüljenek a lengyel moziforgalmazásba is." Mindehhez azonban Pászt szerint "a magyar kultúrdiplomáciának fel kellene karolnia a non-profit szektor bizonyítottan hatékony külföldi magyar kezdeményezéseit, hiszen országimázs építésére elsősorban nem Magyarországon belül, hanem a külföldi telephelyeken van szükség, s e célt a független szervezetek is segíteni tudják."