Az Országgyűlés kulturális bizottsága előtt a hazai filmszakma válságos helyzete
Évi hatmilliárd forintos állami támogatást kérnek a magyarfilm-gyártásnak az érintett szakmai szervezetek. A filmtörvény elkészítése előtt szeretnék, ha a gyártás mellett a forgalmazás és a mozik problémáit is áttekintenék a döntéshozók. Több hónapos szünet után újra politikai fórumon a magyar film ügye: az Országgyűlés kulturális bizottsága holnap a válságban levő hazai filmszakma helyzetéről tárgyal.

A hazai filmgyártást és -forgalmazást fejleszteni hivatott filmtörvény hajója ez év elején futott zátonyra. Már nem először. Ezúttal a filmszakma – néhány kivételtől eltekintve – egyöntetűen nemet mondott a Fidesz vezette kulturális tárca tervezetére, amely a szakmai fórumokon tavaly kialakított, főként a finanszírozást bővítő és a támogatások elosztását javító filmtörvényjavaslat helyett egy állami filmközpont létrehozását irányozta elő. A filmesek szerint ez utóbbi nem oldott volna meg számos problémát, ráadásul a filmközpont kulcspozícióiba történő állami kinevezések lehetőségével a közvetlen politikai befolyásolás újabb rémképét idézte föl. A tárca visszavonulót fújt, és a választásokig „jegelte” az állapotokat. A beszélő viszonyt azonban nem szakította meg a szakmával: a minisztérium szakértői jelenleg is tartó tárgyalássorozatba kezdtek a filmesekkel a problémák tisztázására.

– Nem a filmközpont léte vagy nem léte a döntő az új szabályozás kialakításakor. Jóformán a filmszakma egész működése átgondolatlan, sok kérdés tisztázatlan – vélekedik Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökségi tagja, a filmesek egyik tárgyaló képviselője. Szerinte az alapkérdést is föl kell vetni: mi szükség van a nemzeti filmgyártásra, sőt, mozgóképkészítésre a jövőben? A helyzet alakulása ugyanis arra utal, mintha egyre kevésbé lenne szükség rá. Miközben az „átlagmagyar” napi két órát, szabadidejének egyharmadát tölti mozgóképnézéssel (zömmel persze a tévé előtt), az utóbbi tíz évben – arányát tekintve – jelentősen csökkent a nemzeti filmkészítésre fordított állami támogatás, a tévés mozgóképművészet pedig szinte kihalt.

Nézzük az anyagi oldalt. A legjelentősebb filmfinanszírozó szervezet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány az első teljes pénzügyi évében, 1992-ben reálértékben ötször annyi költségvetési pénzt oszthatott szét, mint az idén. (Miközben persze csekély mértékben emelkedett az összeg, 950 millióról 1,1 milliárd forintra.) Nem jobb, inkább rosszabb a helyzet a dokumentumfilmek finanszírozásában. Az évek során persze más filmes pénzforrások is keletkeztek: törvény írja elő a kereskedelmi televízióknak a filmtámogatást, és a két közszolgálati tévé is (újra) bekapcsolódott a gyártásba – csakhogy az MTV nemsokára pénzügyileg összeomlott, a Duna TV szerény lehetőségei pedig nem nőttek. Új finanszírozóként lépett a filmszakma porondjára az Országos Rádió és Televízió Testület is. A legkevesebb azonban, amit a médiaszervezet e téren végzett tevékenységéről a filmművész szövetség Országgyűléshez küldött elemzése megjegyez, hogy „az ORTT esetében a jó szándék nem találkozik a szakértelemmel”. Az ORTT-pályázatok témája és kiírási időpontja kiszámíthatatlan. Hiába hirdetnek meg esetenként jelentős összegű támogatást – a legutóbbi, még nyitva álló filmpályázatban például összesen 700 millió forintot –, ha ezekkel a lehetőségekkel a producerek nem számolhatnak előre filmterveik összeállításakor.
(részlet)
Népszabadság