Egy független - és az attól elválaszthatatlan amatőr - filmfesztiválon elméletileg bármi megtörténhet. Az itt levetített filmek legnagyobb része minden ízében kísérletező, ami nem csoda, ha egy kósza pillantást vetünk a rendezvény résztvevőinek átlagéletkorára, ami a szervezőket leszámítva 19-20 év körül lehetett. A művek zöme olcsó videókamerával készült, a minőségük ennek megfelelően nem a legtökéletesebb, azonban mindezért kárpótol a filmek lendülete, nyersessége. Ez az elmúlt években egyre erősödő jelenség sok mindent rejthet magában, és a fesztiválon látott filmekből esetlegességük ellenére is érződött, hogy nem a slacker-generáció megnyilatkozásai, hanem alkotni akaró fiatalok készítették, akik éltek a technika adta lehetőségekkel. A filmek tartalmát tekintve nem lehet, nem is érdemes különösebben csoportosítani. Nagyon sokszínűek, az elszállt hangulatú ambient-montázstól, a rövid suli-történeten át a tömeggel sodródó kamera érzetét keltő dokumentumfilmig mindenféle akadt a háromnapos programban. A például egy apró poénból indult ki, és arra egy hollywoodi film teljes mellékinformációs fegyverzetét ráhúzták a készítők - így lett a mű a film végi bakiparádéval együtt 10 perc hosszú. A Jágók egy beszédhibás gimnazista tragikusan végződő úszásóráján keresztül mutatta be, néhol a Spektrum TV tájbemutató műsorainak a hangulatát idézve, milyen a középiskolások lelkivilága, a szomorú zárószót az ellenszenves irodalomtanár szájába adva - a katarzis a váratlan befejezést követően a nézőtér felett lebegett, majd szétoszlott a levegőben. Általában véve elmondható, biztató jelenség, hogy a filmekből hiányzott a "professzionális" filmekre gyakran jellemző merev színpadiasság, talán azért, mert készítőik nem a Főiskolán sajátították el "szaktudásukat". A programból nem maradtak el a pusztán színekkel és mozgásokkal operáló művészi ihletésű balett-munkák sem, de nem ezek voltak a mértékadóak.

A fesztivál a borongós, fagyos januári időjáráshoz igazodva komótos lassúsággal, művház-tempóban zajlott. A pénteki nap volt a leginkább mozgalmas, főként az esti, ingyenital után nekilendülő szokásos kultiplex-dzsemborira elevenedett meg az - egyébként néhány hónapja rendbe hozott - helyszín. Szombaton a magabiztos gimnazisták vitték a prímet, ők töltötték meg a nézőtér nagyobbik részét és az esti konzultáción is elsöprő többséget alkottak. Vasárnapra az előző napi versenyprogram ismétlése és a díjkiosztó maradt.

Az idei MAFSZ Szemle érdekességéhez viszonyítva kisebb nézőközönséget vonzott, ami talán annak tudható be, hogy programja ismeretlen alkotók egymás után vetített filmjeiből áll, és nem minden néző szeret órákon át izgalmas filmekre vadászni. A szervezéssel is akadtak gondok, például az ülőhelyek kusza elhelyezése a töredékére csökkentette a nézőteret. Azonban MAFSZ Szemle, akárcsak független film, lesz jövőre is, legjobbjai - utalva az egyik vetített film címére - eszünkbe fognak jutni, talán még hetven év múlva is.