CRUEL WORLD TEAM TÖRTÉNETE
1994-2004
monográfia
írta: Bernáth Zsolt
2004.
Makovics Csaba és Benke Zsolt emlékére
BEVEZETÉS
amelyből megtudjuk, hogy mit is fogunk olvasni az elkövetkezendő percekben, órákban
Először is: mi is az a független film? A hivatalos meghatározás szerint azok a filmalkotások sorolhatók ebbe a kategóriába, amelyek a hivatalos állami filmgyártási struktúrán (Magyarországon: Mafilm, MTV, Duna TV, stb.) kívül készülnek. Korábban amatőrfilmnek nevezték az effajta alkotásokat, aztán a divatosabb, és nyugatról ellesett „független” szót terjesztették el a filmalkotók saját műveik és tevékenységük meghatározására, holott az „amatőr” jelző sokkal inkább kifejezte a lényeget, miszerint ezen filmesek általában nem filmgyártásra képzett szakemberek (Színház- és Filmművészeti Főiskola, stb.), hanem a filmkészítést autodidakta módon, és főleg tapasztalatok útján elsajátító műkedvelők.
Mindig is léteztek különböző műhelyek, ahol hasonló érdeklődésű filmesek egyfajta érdek- és munkaközösséget alkotva közösen valósították meg elképzeléseiket, és léteztek egyéni alkotók is, akik nem csapódtak egyetlen társulathoz sem.
A „független” szó ezen kívül kifejezni kívánja azt is, hogy ezen alkotók általában állami támogatás nélkül, önerőből dolgoznak, valamint hogy témaválasztásukat nem befolyásolja semmilyen politikai vagy művészi cenzúra. Utóbbi állítás megállja a helyét, előbbi éppen változóban van, e sorok írásakor ugyanis már egyáltalán nem ritka Magyarországon, hogy egyes műhelyek rendszeresen kapnak állami támogatást filmterveik megvalósítására.
Az említett közösségek, illetve egyéni alkotók anyagi lehetőségeik által korlátozva rendszerint rövid filmetűdöket, kisjátékfilmeket, kísérleti filmeket készítenek, ritka az egész estés független játékfilm. Még ritkább, hogy ezen alkotások szélesebb közönség elé, netán mozi-, tévé- vagy videoforgalmazásba kerüljenek, így az érdeklődők általában különböző független filmszemléken tekinthetik meg a kész filmeket.
Szélesebb közönség a 28. Budapesti Független Film és Video Szemlén találkozhatott először a Cruel World Team nevű, dunaújvárosi alkotóközösség munkáival 1996-ban. A csapat két amatőrfilmet mutatott be ezen a fesztiválon, egy 20 perces és egy 66 perces horrort. A jelenlévők kicsit mosolyogtak, kicsit felháborodtak, kicsit szörnyülködtek, merthogy mi ez itt, kérem? Honnan veszi a bátorságot ez a pár dunaújvárosi fiatal, hogy független filmszemlére vigyen két ilyen gusztustalan filmet, amelyek ráadásul bővelkednek technikai és egyéb gyengékben is? Mindenesetre a zsüri különdíjjal jutalmazta a hosszabb produkciót.
| Honnan veszik a bátorságot? |
| A Cruel World Team legutóbbi csoportképe |
Múlt az idő. A filmtársulat 1999-ben a Magyar Filmszemlére is eljuttatta egy későbbi hasonló alkotását, rövidesen pedig a videotékák polcain is feltűnt egyik-másik filmjük. A videotékába, moziba járó filmbarátok, illetve a szakma pedig megszokta, hogy ez a pár vidéki srác rendszeresen jelentkezik újabb és újabb no-budget (költségvetés nélküli) produkciókkal. 2000-ben a Magyar Mozgókép Közalapítvány is támogatásra érdemesnek találta aktuális filmtervüket, hozzá kell tenni, hogy ez már nem horror, hanem vígjáték volt. Később egy újságíró „az underground közönségfilm műfaját kitaláló és divatba hozó” titulussal illette a társulatot.
A kezdetek óta eltelt tíz év. Mint a filmtársulat egyik alapítója és a filmek rendezője, szeretném most önöknek átnyújtani ezt, a Cruel World Team történetét elmesélő szerény irományt. Szórakoztató olvasmánynak szántam, de bizonyára szolgál majd tanulságokkal is azoknak, akik mostanában indultak el a független filmezés rögös ösvényén.
Három évvel ezelőtt már elkövettem egy hasonló munkát Nincs mentség címmel, akkoriban úgy gondoltam, hogy lezárult a csapat története. Aztán a sors úgy hozta, hogy született még egy játékfilm, meg persze történtek más érdekes dolgok is. Azonban azoknak is szeretnék némi újdonsággal szolgálni, akik már olvasták a korábbi könyvet. Számos dolgot ugyanis megváltoztattam időközben.
Az előző szöveg kissé személyesre sikeredett, nem ritkán érzelmi szempontból kiindulva közelítettem meg az évek történéseit, bemutattam a csapat tagjai között kialakult konfliktusokat, és talán túlzott hangsúlyt fektettem saját magánéletem részletezésére is. Most ezt elkerültem, inkább "szakmai" dolgokról szóltam, illetve a tények elmesélésére törekedtem inkább, mintsem azok hátterének elemzésébe. Persze azért nem kerülhettem el, hogy néhol ismét személyes vizekre evezzek.
Fontos még, hogy számos újságcikket, kritikát közlök e műben, érzékeltetve, hogy miképpen látták mások alkotásainkat, tevékenységünket, mind a szakma, mind a közönség részéről.
Jó szórakozást kívánok mindazoknak, akik kézbe vették, Internetről letöltötték, vagy más módon, de hozzájutottak e munkához, és időt szánnak rá, hogy elolvassák. Remélem, megkapják azt, amit adni szándékoztam.
Bernáth Zsolt
2004. augusztus 23.
