Salamon András, a dokumentumfilmes zsűri elnöke nyitotta meg a beszélgetést, majd átadta a szót Babiczky Lászlónak, aki az előzsűri tagja is volt, s azt tapasztalta, hogy az emberek az audiovizuális kifejezésmódokat ma már éppúgy előszeretettel használják, mint az írást, mert amikor a szavak elértéktelenednek, a képek nyelvén széleskörűen tudjuk magukat kifejezni. Majdnem 150 film érkezett az előzsűrihez, ami azért kedvező, mert a dokumentumfilm demokratizálódását mutatja.

Letűnt világ: új vagy régi film?

Az előzsűri elmondta, nehéz volt kialakítani az ítélkezés szempontjait, nehéz volt eldönteni, hogy a téma fontossága, a megformálás, a dokumentumfilmes hagyomány, vagy a művészi szempontok nyomjanak nagyobb súllyal a latba. Babiczky László úgy gondolja, a beérkezett alkotások fele alkalmas lenne televíziós vetítésre.

Tóth Klára az előzsűri nevében elmondta, sok beérkező alkotás nem volt dokumentumfilm, inkább ismeretterjesztő film, kisjátékfilm, vagy lírai etűd. A hetvenes évekbol visszatért a dokumentum-játékfilm, vannak közöttük jók is, de ezeket fikciós kategóriába kell nevezni. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos témát a magyar dokumentumfilmesek már korábban feldolgoztak, de ezt az új nemzedék sok esetben nem ismeri. Ezután hozzátette, szeretnék, ha a nevezés határidejét előrébb hoznák a szervezők, mert így csak két hetük volt, hogy megnézzék és elbírálják az összes filmet. “Faramuci helyzet, hogy két napja tart a szemle, de mégis a mai az első napja; eddig még katalógus sem volt. Óriási hendikep a dokumentumfilmnek, hogy a mínusz első és második napon vetítették őket, egy külföldi vendég katalógus és ismeretség nélkül el sem tudja dönteni, hogy mit nézzen?”

Boronyák Rita, az előzsűri tagja vette át a szót: “Nemes Gyula filmjéről, a Letűnt világról kell beszélnem, mert nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy nem került be a versenybe. Az elő zsűriben többen is észrevettük, hogy ezt a filmet öt évvel ezelőtt már nevezték a szemlére kísérleti  film kategóriában. Ha egy húsz perces filmből 13 perc a korábban már vetített film, azt nem lehet új alkotásnak tekinteni.”

Babiczky László, Salamon András

Durst György így reagált: “Ez nem igaz. Mint koproducer mondom, hogy ez a film még nem volt meg öt évvel ezelőtt, mert tíz év alatt készült; minden évben visszajártak forgatni. Én nem vitatkozom az előzsűrivel, mert tudom, hogy nehéz helyzetben vannak, de ez a film Karlovy Varyban díjat nyert, itt pedig még a versenybe sem került be. Ettől a témától függetlenül hangot kell adnom a Filmszemlével kapcsolatos véleményemnek. Most, a 40. Magyar Filmszemlén jött el az a pont, hogyha nem alakítunk át valamit a dokumentumfilmek vetítésén, bemutatásán és elbírálásán, akkor nincs az egész kategóriának semmi értelme. A dokumentumfilmesek nevében kikérem magamnak ezeket a körülményeket és ezt a szervezést. Ha van a szemlének egy dokumentumfilmre figyelő igazgatója, vagy lenne egy külön dokumentumfilm-szemle, akkor ez biztosan másképp lenne…”

Szomjas György: “A szervezők nevében is elnézést kérek a dokumentumfilmesektől a zsűrizés és a vetítés körülményei miatt.”

Konkrét filmekről

Salamon András az előzsűri értékelése után rátért a zsűri értékelésére. A hármas zsűri Pigniczky Réka, Babiczky László és Salamon András volt. Salamon sokallta a 31 filmet, mert nem kaphat ennyi film kielégítő szervizt a filmszemlétől; szerinte 20 vagy inkább 15 film kellene a versenymezőnybe, ennél több igazán jó film úgy sincs. Majd hozzátette, ennek ellenére a tendencia azt mutatja, hogy sok tehetséges, jó szemű filmes van, akik jó témákhoz nyúlnak.

Pigniczky Réka: “Nekem a magyar dokumentumfilm hagyománya kimaradt, mert Amerikában nőttem fel, de örültem, hogy ebben a termésben kortárs, bátor és izgalmas témák kerültek elő.” Babiczky László szerint a témák határozták meg a filmeket, és sajnos a megformáláson érezheto volt, hogy a könnyen kezelhető technika a minőség rovására megy. Emellett a produkciók pénztelensége is rányomta a bélyegét a filmekre.

Salamon András szerint a 31 film közül csak néhány mérte föl a saját lehetőségeit, sokan óriási célokat tűztek ki maguk elé, de a gyártás tudatossága, a produceri szemlélet vagy a pitchelés technikája még mindig hiányzik a magyar dokumentumfilmből. Pedig a film jövőjét már a forgatás megkezdése előtt is szem előtt kell tartani.

Babiczky László: “Sokszor az érzelmeimre hallgattam, nem a fontos társadalmi kérdések nyomták a legtöbbet a latba, hanem az, amikor a film érzelmeket közvetített. Az emberi pillanatok mindig nagyon különlegessé teszik a dokumentumfilmet, ezek által élheto át a katarzis.”

Salamon András: “Mi érzékeny filmeket, jó filmeket kerestünk. Schiffer Pál, egykori produceremmel értek együtt, aki szerint a dokumentumfilmezés nem műfaji, hanem módszertani kérdés. Szerencsére sok olyat láttunk, ahol a játékfilmes megközelítés, a játékfilmes igényesség jelent meg a filmekben, és ez üdvözlendő.”

A közönség soraiból Sipos András szólt hozzá a beszélgetéshez: “Engem az előítéleteket feldolgozó filmek érintettek meg leginkább. Jeles András filmje (Párhuzamos halálrajzok) döbbenetes, rendkívül erős, mert pont azt a jelenséget járja körül, ami ma élhetetlenné teszi az országunkat. A másik a Fideszes zsidó..., ami messze nem olyan mély, de mégis fontos.”

Az előzsűri és a zsűri

Babiczky László válaszában elmondta, Jeles András filmje megosztotta a közönséget és a zsűrit is. Valóban kell az a bátorság, hogy ne vegye figyelembe az időt, de egy alkotónak az átlagnézo koncentrálóképességét is figyelembe kell venni. Salamon András hozzátette: “Jeles filmjét sokáig fogjuk hordozni magunkban, igazán fontos film.”

Durst György: “Ha lehet ilyet kérni, én három filmről szeretnék hallani, amiben producerként közreműködtem, ezek a Csempelevél, a Hun volt hun nem volt és az Apró örömök.”

Pigniczky Réka az Apró örömökrol elmondta, hogy a film Erdélyt a szokásos romantikától megfosztva mutatja be, ami nagyon izgalmas volt. Bátor, újszeru, kicsit túl hosszú, kellene még  idő és pénz az utómunkára és a dramaturgiai átfésültségre. Babiczky László hozzátette: “Az erdélyi szegényember sorsa mindig megható, de a világ változik, ennek a filmenk a szemlélete ellene megy a közvélekedésnek. Az alkotó mert filmet készíteni más tendenciákról is, őszinte és becsületes filmet láttunk.”

Salamon András: “Az apró örömök nagy örömöket okozott a zsűrinek, mindenkinek felhívom a figyelmét erre a filmre. A Csempelevél is megmelengette a szívünket, fiatal alkotókról van szó, ez a második filmjük, és rendkívül figyelemre méltó.”

Pigniczky Réka: “Ez a film az identitáskeresésről, az érzelmekről szól, amit nagyon nehéz megmutatni, de a Csempelevélnek sikerült.“ Salamon a Hun volt hun nem volt című filmről elmondta, a magyarság eredetéről, az őseredet kutatásról szól. Legnagyobb hibája, hogy nehéz eldönteni, hol ironizál a film és hol nem. Formailag ezért nem annyira kiforrott, mint a legjobbak a mezőnyben. Ennek ellenére nagyon érdekes film. Boronyák Rita véleménye: “Én ezt csak ál-dokumentumfilmként tudom értelmezni…”

Az örök Szemle-téma: dokufilmek és játékfilmek - külön vagy együtt?

Szalai Györgyi a közönség köréből feltett néhány általa költőinek titulált kérdést: “Aki nem látta ezeket a filmeket, mikor tudja megnézni, mert úgy tűnik, hogy a dokumentumfilm légüres térben mozog. Mi lesz az elkészült dokumentumfilmek sorsa? Mennyi pénzből készülnek a dokumentumfilmek? Mert nulla forintból nehéz minőséget produkálni. A Főiskolán ki tanít dokumentumfilmet?”
Salamon vélasza: "Almási Tamás."

Szalai  Györgyi: “Miért nem a nagy öregek, mondjuk Sára Sándor? Miért nincs a dokumentumfilmeknek külön szemléje? Az ott kiválasztott filmeket akár a játékfilmszemle alatt is be lehetne mutatni.”

A közönség köréből újabb kérdés érkezett: mennyire van jelen az idei filmekben az a társadalmi és szociális válság, ami az országot jellemzi?
Babiczky László: “Ezekben a filmekben jelen van a társadalmi érzékenység, sokkal inkább, mint a televízió műsoraiban. De a pénztelenség nagyon komoly gondokat okoz. Egyre kevesebb alkotóközösség van, ami biztosítani tudja a megfelelő feltételeket.” Salamon: “Azt tapasztaljuk, hogy az értékes témákat a bulvár média elhappolja a dokumentumfilmesek elől, mert gyorsabban hozzá tudnak nyúlni.“

Tóth Klára

Muharos Attila a közönség soraiból megkérte a zsűrit, hogy konkrétan mondják el, melyik filmről mit gondolnak. Salamon: “Nem tudunk 31 filmről külön-külön beszélni, de akkor jöjjön a tiéd. A Nővérek várólistán, a te filmed nagyon érdekes.” Lugossy László: “Rám nagyon hatott ez a film, mert emberi arcát mutatja egy problémának. Az Ormánság senkié se ugyanilyen, mindkettőben a rendszerváltás előtti idő jelent referenciapontot. Azért jó, hogy a dokumentumfilm és a játékfilm egy szemlén látható, mert így talán átkerülnek gondolatok a dokumentumfilmekből a játékfilmbe.” 

Babiczky Lászlót megszólították a közönség köréből, mert azt nyilatkozta a Filmhu-n, hogy a dokumentumfilmesek között is rengeteg a megélhetési filmes.
Babiczky: “Én csak arra próbáltam célozni, hogy a kuratóriumban nem nézik meg, hogy az a film hová fut ki, az alkotók viszont aszerint írnak szinopszist, hogy mire lehet pénzt kapni.”

Ez követően Szomjas György kért szót, majd elmondta: “Az önálló dokumentumfilmes szemle valóban nagyon indokolt lenne, de ahhoz össze kell fognia a szakmának.”

Salamon: “Én minden erőmmel küzdeni fogok az ellen, hogy külön dokumentumfilm-szemle legyen. A versenybe kerülő dokumentumfilmek számát radikálisan csökkenteni kell, az javítana a körülményeken is. A kritikusok és a külföldiek egy külön dokufesztiválra nem jönnének el, ezért a filmjeink tovább veszítenének a publicitásukból. Muszáj küzdeni a dokumentumfilm elszigetelődése ellen, inkább egy erős és jól szelektált szemlét kell szervezni, de nem különválni. A szervezésen javítani kell, mert most is összecsúszott két fontos szakmai program (a Media Desk és ez), ezért vagyunk csak negyvenen itt.”

Végezetül a nézők köréből érkezett több hozzászólás és felvetés, az egyikkel, hogy a főcímet levéve kellene elbírálni a dokumentumfilmeket, a zsűri is egyetértett. A közönség hozzászólásai elsősorban a külön dokumentumfilm-szemle ellen, illetve mellett szóltak, de egységes nézőpont nem alakult ki a beszélgetés résztvevői között.