1. A magyar dokumentumfilm a játékfilmmel és más filmműfajokkal együtt a hazai kultúra, a társadalmi tudat fontos része. A magyar társadalom nem fejlődhet önmegismerés nélkül. Ezt a munkát helyettünk senki nem végezheti el. A Magyarországon tapasztalható jelenségeket magunknak kell feldolgoznunk. Ahogy a politikusaink is elképzelhetetlennek tartanák, hogy helyettük a magyar parlamentben német, orosz, amerikai, japán, szlovák vagy román képviselők döntsenek az ország sorsáról, ugyanolyan lehetetlen dolog, ha magyar audiovizuális kultúrát elsorvasztva a magyar polgárok csak más országokban készült filmekkel találkozhatnak. Senki sem vonja kétségbe, hogy a magyar film, ezen belül a játék- és a dokumentumfilm nagyban hozzájárult a rendszerváltás, a demokratikus és békés átalakulás előkészítéséhez. Az azóta eltelt tíz évben is több jelentős alkotás született, amely a megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai környezet magyar társadalomra gyakorolt hatását érzékeny és értő módon dolgozta fel, sokszor revelatív hatással. Így történt ez annak ellenére, hogy a demokratikus átalakításért, a filmszakma által hozott jelentős szellemi támogatást a hatalomra került pártok egymással karöltve azzal hálálták meg, hogy a filmszakma anyagi támogatását tíz év alatt tizedére csökkentették. Ez mostanra olyan helyzetet teremtett, hogy a filmszakma az egzisztenciális szakadék szélére került. Ilyen helyzetben látszólag könnyű az alkotókat egymással szemben kijátszani. Erre számításra rácáfoltak a közelmúlt eseményei.

2. A kulturális kormányzat és a szakma között 2000 őszén kialakult konfliktus, amely a politika centralizációs törekvései miatt alakult ki, a filmszakma egységesen a demokratikus működés fenntartása mellett állt ki. Azonban a helyzet rendezésére irányuló tárgyalásokon, a kormányzat számára fontosabb játékfilm-finanszírozás átalakítására tett kísérlet körül folyt a vita. A kultusztárca által kidolgozott filmtörvény is, melyet a szakma nem fogadott el, kizárólag a játékfilmre koncentrált. Nagy hibának tartjuk, hogy a filmszakma képviselői elfogadták ezt a redukált szemléletet, így a mi érdekeinket közvetlenül senki nem képviselte - a kommünikékben legfeljebb egy udvarias mondat volt olvasható a dokumentumműfajról. Így lehetőségünk se nyílt arra, hogy a tárgyalásokon bármilyen módon érvényt szerezhessünk a dokumentumfilmes társadalom valós igényeinek. A korábban kidolgozott, szakmai konszenzuson alapuló filmtörvény-tervezet is csak részben tért ki a dokumentumfilmes problémákra. Be kell látni, hogy ennek a műfajnak mind a forrás, az elosztás, a gyártás, mind a forgalmazás oldaláról egészen más szükségszerűségekkel és igényekkel kell szembe néznie, mint a játékfilmnek, vagy egyéb más filmművészeti műfajnak.

Ezért kérjük a filmtörvény újragondolását a dokumentumfilmes szakemberek alkotó részvételével!

2. Miközben a kulturális tárca milliárdokkal támogatja a millenniumi és egyéb, számára politikailag fontos filmes projekteket, addig, szinte példa nélkül álló módon, a 2001-es pályázatok a kormányzat kivárásos taktikájának áldozatul esve súlyos késéssel jelentek meg, ebben az évben a filmesek zöme, a dokumentumfilmesek 60-80%-a még nem forgatott. Tudjuk, hogy a játékfilmek körül a helyzet talán még drámaibb. Ilyen helyzet nem fordulhatna elő, ha a magyar kultúra érdekeinek megfelelő filmtörvény létezne.

3. A magyar dokumentumfilm, a hazai közszolgálati televíziózás mélyrepülése miatt, melynek kiváltó oka, az elhibázott Médiatörvény, sokmilliós közönségétől lett folyamatosan megfosztva az elmúlt évek során. Tudjuk, legalább ekkora bűn a magyar kultúrával szemben, hogy nem készülnek tévéfilmek és tv-játékok Talán éppen e felismeréstől vezérelve a filmszakma fontos és jelentős anyagi segítséget kapott az ORTT-től. Ez a támogatás, amely közpénzből közcélokra folyt, azonban rendkívül esetleges, és ötletszerű. Rendszerességét semmi sem garantálja, kizárólag az ORTT, politikai pártok által delegált kuratóriumának kegyeitől függ. Az így létrejött bizonytalanság elmélyíti a személyektől, politikai ideológiáktól, és pártoktól való függőséget. Miközben a döntésekből a szakma kiszorult, egyes, nem a filmszakma által delegált filmkészítők legitimálják a döntéseket. Nem csak Magyarországnak, a magyar parlamentnek, a bíróságoknak stb. joga a függetlenség, hanem a magyar kultúrának, ezen belül a magyar filmművészetnek is.

El kell kerülni az olyan döntéseket, mint amilyen a legutóbbi szociográfiákra, portrékra, dokumentumfilmekre kiírt ORTT pályázatok elbírálásánál történt. Vannak olyan rendezők, akik az elnyert pályázatok alapján tizenötnél több filmet készíthetnek az év végéig, - ami teljes szakmai képtelenség-, miközben például a magyar dokumentumfilm-történet egyik meghatározó személyisége semmilyen támogatást nem kapott.

Ezeket az életbevágó, kulturális, szakmai és egzisztenciális problémákat csak akkor oldhatjuk meg, ha a tényleges igényekhez igazított, a minden filmműfajra speciálisan kialakított új filmtörvényt alkotunk, amely megteremti a garanciákat, a jelenlegihez hasonló traumáktól mentes, normális munkához. El kell érnünk, hogy a hazai igényeknek és a Európai Unió elvárásainak megfelelően korrigáljuk a Médiatörvényt, amellyel a Filmtörvénynek harmonikus kapcsolatban kell lennie. El kell érnünk, hogy a filmes élet eddigi demokratikus döntéshozó rendszere fennmaradjon, ne döntsenek a szakmáról a szakma megkérdezése nélkül.


Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete
Magyar Filmművészek Szövetsége Dokumentumfilmes Szakosztály
Magyar Docklub