Az ötszáz külföldi és magyar filmrészletből összevágott kollázs-film megunhatatlan: harmadszorra láttam és még mindig tudott újat mutatni (Kritikánk a filmről itt). Pedig a története igen egyszerű, talán sablonos is. De Pálfi filmjének ereje nem a sztoriban van, hanem abban a csodában, ami minden mozirajongót elvarázsol, amiért a filmrendezők rendezők szeretnének lenni, a filmkritikusok pedig kritikusok. A Final Cut maga a mozi.
A kollázs-film összerakása embertpróbáló lehetett, négy vágó és hat asszisztens dolgozott az 500 filmből kiválogatott képek és jelenetek egybefűzésén. A Final Cut titka a "színészvezetés", de nem egyetlen jó színésznő néz szerelmesen a kamerába, hanem a filmművészet díváinak legjava, nem egy sármos férfi szenved féltékenységtől, hanem a világ legjobb színészeinek százai. Így nem csupán egy alakítást kapunk, hiszen minden egyes képkocka felidéz bennünk egy egész filmet, megjeleníti az egész filmtörténetet.
Jobbra Garancsi Ágnes, balra Guillaume Brac
A vetítés utáni beszélgetésen természetesen szóba került a Final Cut is. Bár a meghívott vendégek (Garancsi Ágnes, a Cirkó mozi vezetője, Pusztai Ferenc producer, Tóth Barna filmrendező és Guillaume Brac filmrendező, akinek pár nappal ezelőtt Tonnerre című filmjét láthatta az Uránia közönsége) is szemmel láthatóan zavarban voltak attól a ténytől, hogy ugyan a beszélgetés témája elsősorban a filmforgalmazás aktuális helyzetének megvitatása volt, ők semmilyen formában nem vettek részt Pálfi filmjének sem elkészítésében, sem forgalmazásában.
Pusztai Ferenc visszaemlékezett, hogy jó pár évvel ezelőtt, amikor ő maga még nem dolgozott producerként, Pálfi megosztotta vele a Final Cut ötletét, de gyanítja, hogy a rendező reménykedett abban, hogy csak jóval később, esetleg nyugdíjas éveiben kényszerül arra, hogy ezt a forgatást nélkülöző alkotást létrehozza. Ő személy szerint megérti, hogy Pálfi két évvel ezelőtt belevágott a különc filmbe, hiszen a most készülő szkeccsfilmjét kivéve (forgatási riportunk itt) 2006-ban forgatott utoljára (Taxidermia).
Pusztai Ferenc
Tóth Barnabás különös élményét osztotta meg, miszerint annak ellenére, hogy a Final Cut ugyan nagy hatással volt rá, pár héttel később már egyáltalán nem tudott felidézni egyetlen képet sem a filmből, mivel nem volt arc és helyszín, amelyhez köthette volna a jelenetet.
Guillaume Brac provokatív kijelentést tett: miközben egy megrázó történetet látott a vásznon, sem színészi, sem rendezői teljesítményről nem tud beszámolni, ráadásul úgy érezte, hogy túlságosan a klisékre és a hollywoodi produkciókra fókuszált az alkotás. A provokáció sikerült, és ritka jelenségnek lehettünk tanúi, amikor a nézők kiálltak egy magyar film mellett, és a közönség soraiból ketten próbálták elmagyarázni a francia vendégnek, hogy szerintük miért is jó film Pálfi alkotása.
Guillaume Brac
A szervezők a beszélgetés témájaként a filmgyártás és -forgalmazás aktuális helyzetét jelölték meg, amely jó ötlet egy olyan film levetítése után, amelyet a játékfilmgyártás átmeneti leállása ihletett, és amely forgalmazása a szerzői jogok megszerzésének képtelensége miatt gyakorlatilag lehetetlen (jelenleg néhány ingyenes vetítésen és oktatófilmként tekinthetik meg a nézők), de sajnos ezen az estén csupán a felszínt kapargattuk, és amikor a meghívottak elmélyedtek volna egy kérdésben, a moderátor egy jól irányzott kérdéssel más irányba terelte a beszélgetést.
Annyit azonban megtudtunk, hogy a magyar gyakorlattal ellentétben Franciaországban a forgalmazó gyakran már a forgatás időszakában beszáll egy film készítésébe és költségvetésének kiegészítésébe, hiszen neki is érdeke, hogy jó és sok nézőt vonzó alkotás jöjjön létre.
Tóth Barnabás és Garancsi Ágnes
A forgalmazás gyakran összefügg a film fesztiváloztatásával, amely Pusztai Ferenc szerint leginkább a producer dolga, bár ha egy film már az első A-kategóriás fesztiválon jól szerepel, gyakran a logisztikai, esetleg finanszírozási ügyekbe beszáll a Magyar Filmunió is. Garancsi Ágnes azt javasolná a rendezőknek és producereknek, hogy filmjük fesztiváloztatása érdekében érdemes keresniük egy komoly külföldi forgalmazót, hiszen amennyiben az alkotás belekerül egy neves cég portfóliójába, sokkal könnyebben "harapnak rá" a rangosabb fesztiválok is. Pusztai hozzátette, hogy a Pál Adrienn készítéséből szerzett személyes tapasztalatai szerint, külföldi forgalmazót sokkal könnyebb találni koprodukció esetén, hiszen akkor külföldi producernek is be kell mutatni az alkotást a saját országában.
A Frankofón Filmnapok idén először versenyfilm-kategóriával is jelentkezik. A nyolc alkotásból a közönség választja ki a legnépszerűbbet, amelynek hazai forgalmazását a TV5 Monde csatorna támogatja 1000 euróval. Garancsi Ágnes elmondta, hogy ennél az összegnél egy film forgalmazása jóval nagyobb költség, de egy olyan kis cég esetében, mint a Cirko Film nagyon nagy segítségnek számít.
Az eb
Engem őszintén érdekeltek volna a francia és magyar filmgyártási és filmforgalmazási szisztéma különbségei, azonban a beszélgetés során hasonlóan éreztem magam, mint a karzaton helyet foglaló öleb, akit jobban lekötött az Uránia nagytermének cifra díszítése és közönsége, mint az, ami a pódiumon történt.
(A fotókat köszönjük Schwechtje Mihálynak.)
