A dokumentumot elküldték a Minisztériumi Hivatal által indított „Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia” szakmai vitaanyagai közé, valamint az IMAGO-ban (Nemzetközi Operatőri Szövetség). A kiáltványt a nemzetközi szervezetnél nagy egyetértéssel fogadták, felkerült az IMAGO honlapjára, és továbbküldik az EU megfelelő szervezetei felé. Ennek ellenére az új médiatörvény-tervezetben nem látható az állásfoglalás hatása, ezért a dokukmentum aláírói elhatározták, hogy nagyobb szakmai nyilvánosság és a sajtó segítségét is igénybe veszik.
Az alábbi levelet a közeljövőben olvashatják a Filmes Kerekasztal résztvevői, hogy csatlakozzanak az aláírók közé. A többi filmes szervezettől is ezt kéri az említett négy hazai szervezet.
A levél:
A KÉPERNYÖN MEGJELENÖ FILMKÉP JOGAINAK VÉDELMÉBEN
Filmszakmai körökben – különösképpen a filmképet alkotó művészek, de a nézők körében is – egyre fokozódó felháborodást okoznak azok az alkotói jogokat sértő anomáliák, amelyek Magyarországon egyre nagyobb teret kapnak a filmműsorok televíziós sugárzásakor.
A magyarországi televíziós társaságok beavatkoznak a filmművészeti alkotások képi struktúrájába és dramaturgiájába, következésképpen a műnek a nézőre gyakorolt hatásába.
Film alatt a következőkben játékfilmeket, televíziós filmeket, és mindazokat a nem fikciós műveket is értjük, (dokumentumfilmek, animációs filmek stb), amelyek önálló műalkotásként funkcionálnak.
1. A képernyön megjelenitett ikonok
Azokról az információs anyagokról és egyéb vizuális effektekről van szó, amelyeket a televíziós csatornák az általuk sugárzott filmek képfelületén helyeznek el.
Az ábrák gyakran a képernyő mind a négy sarkát elfoglalják, és teljesen önkényesen a csatorna tulajdonosainak szándékait tükrözik: pl. következő műsorra utalás, webfelület hirdetése, mozgó logo egy várható sporteseményről stb. A korhatár-jelölés megjelenítésére ezzel szemben maga a filmtörvény kötelezi a társaságokat.
Filmalkotóként nem emelhetünk kifogást a filmek korhatári besorolása ellen, amelyet maguk a filmforgalmazók kötelesek feltüntetni a vetítés kezdetén. Ez történik a mozikban is, amikor a film első képkockáit megelőzően megjelenik a sárga, illetve vörös karikába foglalt szám, a hatóság által meghatározott életkori besorolást jelezve. Azonban a mozikban ez a jelzés a továbbiakban már nem látható a filmképen. Ezzel szemben a televíziós sugárzások alkalmával a besorolást jelző ikon mindvégig, a sugárzott film teljes időtartama alatt jelen van, figyelmen kívül hagyva a filmkép esztétikáját. (Például a fekete-fehér filmek képein teljes disszonanciát okoz nem csak az oda nem illő ábra, hanem önmagában az a tény, hogy az ikon színes, ami figyelemelterelő és félrevezető. Fekete-fehér filmekben a szín megjelenése dramaturgiai funkciót szokott betölteni.) A nemzetközi, ezen belül az Európai Uniós gyakorlatban szinte sehol nem vezették be, hogy a korhatári besorolást a film teljes időtartama alatt mutatni kell. A legtöbb országban ezt a filmek kezdete előtt 10 másodperc hosszban, a szigorúbb országokban pedig a filmek első 60 másodpercében kell a képernyőn feltüntetni.
Fentiek értelmében kérjük a törvényalkotókat arra, hogy sürgősen változtassanak ezen a – törvény által előírt – gyakorlaton.
Javaslatunk szerint a korhatárt a film vetítése előtt tüntessék fel, a vetítés időtartama alatt pedig kizárólag a csatorna saját logóját lehessen a képernyőn megjeleníteni, azon kívül semmi mást. A csatornalogót a filmalkotások sugárzásakor maximum 50 százalékos transzparenciával (átlátszósággal), deszaturálva (szín nélkül) lehessen a képen elhelyezni. Ezen kívül semmilyen más információ, logó, felirat, ikon, banner stb. ne zavarhassa a művészi alkotásokat.
2. A végefőcím
Az a kialakult gyakorlat, hogy a filmek záró pillanataiban, amelyek az érzelmi hatás kiteljesedése szempontjából a legfontosabbak és legkatartikusabbak – a filmet váratlanul elvágják, ezzel nem hagyva időt arra a nézőnek, hogy feldolgozza a látottakat. A filmalkotók gondosan tervezik meg és készítik el azokat a másodperceket, amelyek a cselekmény lezárása és a film szerves részét képező végefőcím elindulása között mintegy „lecsengetik” a filmet. Másrészt a végefőcímek teljes mértékű levágása az alkotókkal szemben is tiszteletlenség, méltánytalanság. Ha nem is követeljük meg, hogy a sokszor 5-10 percig tartó végefőcímeket minden csatornán teljes hosszban levetítsék, de ragaszkodnunk kell egy minimális időtartamhoz, amelyet az is indokol, hogy a fontosabb alkotókat és szereplöket általában a végefőcímek elején tüntetik fel.
Javaslatunk szerint kötelezni kell a televíziós társaságokat, hogy a filmalkotások esetében minimum 60 másodperc hosszban vetítsék le a film végefőcímét is, mielött lekevernék. A végefőcím vetítésének első 10 másodperce után a következő műsorra utaló felirat a kép alján (max. a képernyő alsó 1/6-án) fekete-fehérben már megjeleníthető, a hang érintetlenül hagyása mellett.
3. A reklámblokk
A reklámok sugárzása miatti filmmegszakítás a legtöbbször automatikus, és a legkevésbé sem veszi figyelembe magának a filmalkotásnak saját, belső dramaturgiáját. Valójában ezeket a megszakítási lehetőségeket az alkotónak, illetve a film gyártójának kellene a vételi szerződés alkalmával meghatároznia, és a csatorna a sugárzás során köteles lenne betartani ezeket a megszakításra kijelölt időpontokat.
Gyakran olyan hosszúak a megszakítások, hogy a néző teljesen kiesik a film hatása alól, különösen ha nem csak reklámokat, hanem egyéb műsorszámokat (sorsolás, híradó, következő műsor előbejelentkezése stb.) tartalmaznak, illetve teljesen más karakterű filmeket, műsorokat reklámoznak.
Még zavaróbbá teszi a reklámblokkokat, hogy azokat jelentősen megemelt hangszinten sugározzák. (Ami egyébként a szándékkal ellentétes hatást vált ki a nézőből: nem jobban figyelni, hanem elkapcsolni vagy lehalkitani fogja az adást.)
Javaslatunk szerint a 30 percnél rövidebb műveket ne lehessen reklámmal megszakítani. A játékfilmeket és televíziós filmeket az alkotókkal egyeztetett vagy általuk kijelölt helyeken lehessen csak megszakítani. Amennyiben az alkotók (vagy a forgalmazó) erre az egyeztetésre nem tartanak igényt, legsűrűbben 30 percenként legyen megszakítható a film vetítése. Egy játékfilmet maximum két alkalommal lehessen reklámmal félbeszakítani. Az első megszakítás legkorábban a film első 30 perce után legyen lehetséges. Egy-egy reklámblokk hossza ne haladhassa meg az 5 percet. Ezen belül kereskedelmi reklámon és társadalmi célú reklámon kívül mást (pl. belső promóciót, politikai hirdetést, más műsorszámot vagy annak előzetesét) ne tartalmazhasson. A sugárzott reklámok hangereje és hangi dinamikája ne haladhassa meg a vetített filmét.
(A reklám mennyiség korlátozásának enyhítéseként meg lehetne engedni, hogy a csatorna az általa egy óra alatt sugározható reklámpercekben így keletkezett veszteségeit a filmek előtt és után vetített reklámblokkoknál kompenzálhatja.)
4. Képformátum
A szélesvásznú televíziós készülékek piacon való megjelenése és elterjedése tovább bonyolította a mozifilmek képernyős megjelenésének eddig is rendezetlen problémakörét. (A korábbi gyakorlatban a mozifilmeket szélesvászonra komponálták, de a televíziós vetítéskor a kép – moziban nem vetített – alsó és felső részét is kivetítették, hogy kitöltsék a 4:3 arányú képernyőt. Mára a szélesvásznú képernyők megjelenésével és gyors terjedésével ez a módszer értelmét vesztette, mert a vevőkészülékeken is levetíthető a moziforgalmazásra szánt képek eredeti alkotói szándék szerinti kompozíciója.) Ma gyakran úgy sugározzák a szélesvásznú filmeket, hogy egyszerűen levágják a kép két oldalát, súlyosan megcsonkítva ezzel az eredeti kompozíciót. (Már-már komikus, hogy a plazma televíziókon az így levágott képet gyakran széltében széthúzzák otthon a nézők, hogy a kép kitöltse a szélesvásznú képernyőt – ezzel végkép eltorzítva az eredeti kép maradékát is.)
Javaslatunk szerint a filmvásárlások szerződésein a jövőben fel kell tüntetni a művek vetítési képformátumát, és a csatornákat kötelezni arra, hogy sugárzáskor ennek megfelelően vetítsék le a filmeket.
A fentiek alapján kérjük a törvényhozókat, hogy a filmalkotók jogainak és a filmalkotások képfelületének hatékonyabb védelme érdekében gondolják újra, és javaslatainknak megfelelően változtassák meg a vonatkozó törvényeket és rendelkezéseket.
Aláírók:
H.S.C. – Magyar Operatőrök Társasága
Magyar Filmművészek Szövetsége, Játékfilm Szakosztály
M.R.C. – Magyar Mozgókép Rendezők Céhe
H.A.E.S – Magyar Hangmérnökök Társasága
