A filmötlet összetevői
Vizsgáljuk meg, hogy melyek azok az elemek, amelyek szükségesek a jó filmötlethez:
Szellemi Ingatlan (közkincs, valami, amit nem kell hosszan magyarázni, már tudja a néző, hogy mi az, de legalább sejti),
Tét (mit veszíthetnek a karakterek, ha ez nem elég nagyszabású, nem elég súlyos, akkor nem lesz elég feszültség a történetben),
Vizualitás (mivel a film kép, nem árt, ha a filmünk olyan Szellemi Ingatlant jár körbe, amely valóban tárgyiasult, kézzel fogható, és fényképezhető),
Különleges vonzerő (érzelmi kötődés, ami miatt együtt járjuk végig a történetet a hőssel, hiszen a filmbeli valóságban lehetséges az, ami a való életben nem),
Antagonisztikus ellentét (egy olyan fordulat, amely az alapkonfliktust hozza létre, olyan dolgok egymás mellé állítása, amelyek lehetetlen, hogy megférjenek egymás mellett).
Nézzük ezeket meg egyenként, melyik mit is jelent pontosan.
1. A Szellemi Ingatlanok megingathatatlansága
A Szellemi Ingatlan: ha tudsz egy olyan helyet választani a történeted helyszínéül, vagy keretéül, amit eddig még senki nem látott, az jó. Persze ennek kicsi az esélye. Inkább az lehet, hogy egy olyan oldalról mutatod be ezt a – nagyon gyakran valódi – ingatlant (ház, felhőkarcoló, világítótorony, börtön, kórház…), ahonnan eddig még senki. Sokszor éppen egy hajó vagy vonat vagy repülő a szellemi ingatlanunk, ami nagyon gyakran pozícionálja is a filmet, azaz megszabja, hogy kik lesznek a film nézői. Egy példa: a Con Air című film rabokat szállító repülőgépe egy addig sokak számára ismeretlen Szellemi Ingatlant mutatott be. A Con Train már csak videón jelent meg, ill. TV-sugárzásra szánták. Kicserélték a film eredeti repülőgépét egy lerágott csont vonatra. Már nem olyan eredeti, és nem olyan érdekes. Persze egy családi drámában lehet Szellemi Ingatlan mondjuk egy gyermek kihordása, ez a kilenc hónap adja a keretet például egy házaspár érzelmi életének gyökeres átalakulásához. Röviden: a szellemi ingatlan egy színpad, ahol a karakterek kedvükre konfrontálódhatnak.
Fontos, hogy ha a film magját képező elemet nem ismerjük, akkor saját környezetében kell megmutatnunk. Ellenben, ha alaposan tudunk róla mindent, akkor tilos „otthon tartani”, más közegbe kell helyezni. Előbbire példa mondjuk a Lovagregény című film, amely a lovagi tornát középkori keretek között mutatja be. Utóbbira példa minden sci-fi, csupán az egyik legismertebb filmet alapul véve, a Csillagok háborúja: egy farmergyereket a sztráda melletti kamionos étkezdéből egy turbófeltöltős terepjáróval rendelkező barátja elviszi a vadászrepülők katonai iskolájába – mindezt helyezzük fantasztikus közegbe, és máris érdekes az, ami amúgy minden amerikai számára pontosan ismert, az amerikai életforma egy szelete.
Természetesen Az időzár-ban nem tudjuk pontosan, hogy milyen is egy bank páncélterme, csak azt tudjuk, hogy vastag fémajtaja és vastag fala van, ezért a saját közegében, a bankban mutatjuk meg.
Még most is hallom a Lovagregény fölötti hazai sajnálkozásokat, hogy ez nekünk, magyaroknak miért is nem jutott az eszünkbe – nálunk itt vannak a Visegrádi Palotajátékok, és különben is, mit tudhat egy amerikai a középkori lovagi párviadalokról! De mégis az amerikai ötletgazdának jutott eszébe, lekutatta a témát, valószínűleg ő maga kitalált egy egyszerű, de világos játékszabályt, egy pontozási rendszert a tornára, ha már torna, és az egész lebonyolítását a Forma 1-re (mint mindenki számára ismert versenyre) alapozta, egy utazó cirkuszt csinált a középkori népnek, és a mozinézőknek is.
Vagy álljon itt A rózsa neve zseniális alapötlete: egy nyomozó páros – egy középkori kolostorban. Ismert elem idegen környezetben.
A Szellemi Ingatlanok transzformációja
Nézzünk erre két példát:
A Cápa – ismeretlen volt a világ számára, hogy hogyan is működik ez a tökéletes gyilkológép, be is ijedtünk tőle a moziban, kivéve a kubaiakat, és gondolom más halászásból élő népek is inkább vígjátéknak tekintették a filmet. De a cápa maradt a tengerben. Aztán jött a folytatás, a folytatás folytatása, más cápás filmek, és – James Cameron már úgy pitch-elte a Nyolcadik utas: a Halál második részét, A bolygó neve: Halál-t, hogy „cápák a világűrben”.
A Star Wars-filmek első, második és harmadik része egyértelműen a római kori kosztümös („szandál és kard”) filmekből már jól ismert társadalmi- és szokásrendet ülteti át sci-fi közegbe.
Az ötlet „elsütése”
A pitch nem más, mint az ötlet feldobása, eladása, néha egy csettintés, néha sok perces előadás. Valószínűleg ebben Cameron nagymester lehet, hisz a Titanic pitch-e is csak egy mondat volt: Rómeó és Júlia a Titanicon. Két szellemi ingatlan nagyszerű találkozása: az egyik egy szerelmespár, akik mindegy, hogy hol vannak, Veronában, a West Side-on, vagy Verona Beach-en, de látni akarjuk tragikus kimenetelű szerelmüket, míg a másik emberi közkincsünk egy hajó, amiről tudjuk, hogy el fog süllyedni.
A Viharzóna pitch-e állítólag annyi volt, hogy George Clooney egy hajó makettjével a hóna alatt jelent meg a producerek előtt, lerakta a földre, sarkon fordult, és maga mögött nyitva hagyta az ajtót. Fél perc múlva a már értetlenkedő producerek nagy felhördülésére egy vödör vizet zúdított a hajóra az ajtó résén át. Nem kellett neki több.
