A Cinemira Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Filmfesztivál immár kilencedik alkalommal került megrendezésre azzal a kimondott céllal, hogy minőségi gyerekfilmeket juttasson el a fiatal magyar nézőkhöz a világ minden tájáról. Az egyetlen ilyen jellegű hazai filmfesztivál azonban nemcsak a nézők, hanem a filmes szakma körében is népszerűsíteni igyekszik a műfajt. A filmes rendszerváltás időszaka pedig tökéletes alkalom a fiataloknak szóló filmek szerepének és fontosságának újragondolására, hiszen ezek – kevés kivételtől eltekintve – a 90-es évek eleje óta fájóan hiányoznak a hazai filmes palettáról. Ennek érdekében rendezték meg a szervezők az első Fiatal Közönség Filmes Konferenciát is, amelyre nemzetközi és hazai filmszakmai szereplők voltak hivatalosak.
Elsőként két külföldi filmintézet képviselője mutatott progresszív példát arra, hogyan lehet működőképes gyerekfilmes támogatási rendszert kialakítani és fenntartani. A lengyelek és a dánok hozzánk hasonlóan régre visszanyúló ifjúsági filmes hagyományokkal rendelkeznek, de a hazai filmtámogatási rendszerekkel ellentétben ezt mindkét ország már hosszú ideje kiemelt területnek tekinti és állandó forrást biztosít a fiatal közönségnek szóló filmeknek.
(fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
Van, ahol régóta komolyan veszik a gyerekfilmeket
Magdalena Król, a Lengyel Filmintézet szakembere elmondta, hogy náluk a gyerekfilmes pályázatokat egy különálló döntőbizottság bírálja el. Ezek lehetnek mozifilmek, animációk vagy dokumentumfilmek is, de a tervekkel szemben szigorú tartalmi feltételeket támasztanak: elvárják, hogy a gyermekek érzelmi és fejlődési szintjéhez igazodjanak, erős narratívára épüljenek és olyan értékeket közvetítsenek, mint az empátia, a barátság, az együttműködés, a bátorság és a tolerancia.
Ugyanakkor szigorúan kerülni kell a túlzottan brutális vagy ijesztő elemeket, a szexuális tartalmakat, a negatív viselkedésmintákat, a függőségeket és az aránytalan materializmust. Az idei évtől már kötelező elem a pályázatokban a teljes akadálymentesítés, audiónarrációval, feliratozással és jelnyelvi támogatással. A lengyel filmintézet éves szinten nagyjából 14 millió zlotyban (1,275 milliárd forint) határozza meg a gyerek-és ifjúsági tartalmak támogatását. Emellett külön gyerekfilmes koprodukciós alapot is létrehoztak.
A dán modell pedig európai szinten is példaértékű: Kirstine Vinderskov, a Dán Filmintézet commissioning editorja felvázolta, hogy náluk a teljes filmes támogatási keret 25%-át kötelezően gyermek- és ifjúsági tartalmakra kell fordítani – ez évente 9-10 millió eurós (3,284 milliárd forint) büdzsét jelent. Minden támogatási kategóriában egységes szempontrendszert alkalmaznak. Alapvető elvárás, hogy a filmek a gyerekek és fiatalok saját nézőpontját tükrözzék, és ne a felnőtt alkotók nosztalgikus gyerekkora jelenjen meg bennük. Ezt segíti az is, hogy az alkotók külön támogatást igényelhetnek arra, hogy a fejlesztés során célcsoport-kutatásokat és interjúkat végezzenek gyerekekkel.
(fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
A filmek „utógondozására” is nagy figyelmet fordítanak, például filmklubokkal vagy iskolásoknak szervezett vetítésekkel. Tartalmi szempontból, legalábbis a kamaszoknak szóló alkotások esetében, a dánok azért megengedőbbek a lengyeleknél: a bemutatott példák alapján még thriller műfajban is készülnek tinifilmek állami támogatással, mint ahogy Kirstine viccesen megjegyezte, az egyik példaként hozott filmben minden van, amit a lengyel kolléga kizáró tényezőként sorolt fel.
A szándék már itthon is megvan
A konferencia kiemelt vendége Berg Judit volt, akivel Lakos Nóra, a Cinemira alapítója és a Véletlenül írtam egy könyvet forgatókönyvíró-rendező-producere beszélgetett. Berg nemcsak olyan népszerű gyermekkönyvek szerzője, mint a Rumini vagy a Lengemesék sorozat, amelyekből animációs adaptáció is készült, hanem az idei évtől irodalomért és közművelődésért felelős helyettes államtitkárként dolgozik a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumban.
Lakos úgy látja, az utóbbi években a magyar gyerekirodalom felszállóágban van, egyre több új szerző jelenik meg a színen, akik egyre bátrabb témákhoz nyúlnak. Ennek megfelelően itthon is alapvetésnek számít, hogy a gyerekeknek kell saját irodalom, ellentétben a gyerekfilm mint önálló műfaj létjogosultságával, amit sokáig megkérdőjeleztek az ebben illetékes döntéshozók. Miért ment át ez a gondolat sokkal nehezebben a filmiparban és mit lehet tanulni a gyerekirodalom példájából?
Temple Réka (fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
Berg a hazai gyerekfilmek hiányát pusztán szűklátókörűséggel tudta magyarázni. Úgy gondolja, hogy ami a gyerekirodalomban jól működik, „nagyjából egy az egyben jól kéne működjön az összes többi művészeti területen.” Fontosnak tartja, hogy a gyerekeket komolyan kell venni, a lehető legmagasabb minőséget adni nekik, „már csak azért is, mert belőlük lesznek majd egyszer a felnőtt nézők és olvasók.”
A gyerekirodalom területén bevált formulának tartja, ha egy szerző nem magányosan álmodja meg a művét, hanem együtt dolgozik egy csapattal, áll mögötte szerkesztő és egy olyan kiadói környezet, ahol meg lehet vitatni az ötleteket és az irányokat – a csapatmunka jelleg pedig közös nevező a filmiparral. A jól felépített karakterek, a releváns mondanivaló szerinte ugyanígy releváns a gyerekfilmben, de a fő, hogy az adott alkotás tényleg szólítsa meg a gyerekeket, olyan dolgokról beszéljen, ami érdekli őket.
Arról, hogy előny lehet-e egy gyerekfilmnél, hogy magyar közegben játszódik, Berg úgy véli, biztos, hogy van értelme annak, hogy egy bizonyos kultúrában nevelkedett közönség számára vannak az adott műben olyan kulturális kódok, amikhez tudnak viszonyulni, felismerhetik bennük a saját életüket, problémáikat. De ahhoz, hogy a film külföldön is sikeres legyen, ez nem feltétel.
Balogh Rita (fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
„Egy film nem attól lesz jó, hogy bejglit esznek benne, a pusztán játszódik vagy mondaelemek jelennek meg benne, hanem attól, hogy kik a szereplők, milyen konfliktusaik vannak, mi akadályozza őket a céljaik elérésében.” A külföldi sikerhez univerzális történet kell, viszont ettől függetlenül Berg szerint fontos szerepük van azoknak a magyar gyerekfilmeknek is, amelyek hazai mű adaptációi vagy magyar specifikus témáról szólnak, és amelyeknek nem is céljuk, hogy versenyre keljenek külföldi sikerfilmekkel.
A gyerekfilmek sikerének egyik kulcsát abban látja, hogyan jutnak el a közönséghez – például hol vetítik őket, eljutnak-e vidékre, hozzájuk férhetnek-e a hátrányos helyzetű nézők, készül-e melléjük oktatási segédanyag, amit iskolában, közösségekben lehet használni. Berg legszívesebben a jegybevételen túl abban is mérné a filmek sikerét, hogy „hová jutottak el, mi az utóéletük, hányan beszélnek róluk, hány iskolai foglalkozásban dolgozzák fel a témáikat.”
A gyerekkultúrával kapcsolatos állami tervekről Berg kevés konkrétumot mondott el, de mindenkit biztosított róla, hogy a kormányzat részéről a szándék megvan, de nehéz és lassan épülő közegben dolgoznak, „a működés kitapasztalása és az egész gigantikus gépezet működtetése nagyon nagy feladat” a múltból megmaradt, működésképtelen mechanizmusok lecserélése és újjáépítése mellett.
(fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
„Gyors és nagyon látványos eredményeket nem tudok ígérni, de azt, hogy van egy nagyon komoly elszánás, jószándék és gondolkodás arról, hogyan lehetne a lehető leghatékonyabban támogatni a magyar kultúrát.” Azt elárulta, hogy Petrányi Viktória filmreformért felelős miniszteri biztossal már beszélgettek: „Annyit mondhatok, hogy terveznek kimondottan gyerekfilmes projekteket, pályázatokat.”
Berg alkotói oldalról leginkább úgy érintett a gyerekfilmekben, hogy több művét is feldolgozták már, például a Lengemeséket, amiből animációs sorozat és mozis változat is született. Hogyan érdemes gyerekkönyvet adaptálni? Szerinte nem lehet a filmtől elvárni, hogy ugyanazt hozza, mint a könyv, mert különböző formanyelvekről van szó. Meg kell találni a filmesekkel, hogy mik azok a pontok, amik a mű lényegét adják, és ha ezek átkerülnek, akkor a szerzőnek onnantól el kell engednie. „Igyekszem nagyvonalú lenni azzal, hogy a történetem hányféle irányt vehet attól függően, hogyan dolgozzák fel.”
A forgalmazást illetően Berg elmondta: van egy víziójuk, abból indulnak ki, hogy a kultúra mindenkié, és mindenki számára elérhetővé is kell tenni. Az irodalom népszerűsítése szerinte hasonló a filméhez: kellenek közösségi terek, ahol a közönség össze tud kapcsolódni egymással. A közművelődési hálózatban, az iskolákban és az óvodákban hatalmas lehetőséget lát (filmes-, könyves-, zenés szakkörök, könyvtárak). Olyan terekben hisz, amelyek túlmutatnak az alapfunkciójukon azáltal, hogy sokféle kulturális tevékenység valósulhat meg bennük. A különböző generációkat egyaránt be szeretnék ebbe vonni, mert Berg szerint ez jelenthet ellenpontot az elmagányosodással és a képernyőidő növekedésével szemben – ezért a célért szerinte a film és az irodalom vállvetve harcolhat.
M. Tóth Géza (fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
Egyáltalán mi az, hogy minőségi gyerekfilm?
Ezután több résztvevős kerekasztal-beszélgetés következett, szintén Lakos Nóra moderálásával. A résztvevők Temple Réka producer (Cinemon Entertainment), Deák Kristóf rendező, Balogh Rita dokumentumfilm-rendező és producer, M. Tóth Géza rendező-producer (KEDD Animációs Stúdió), valamint Benkovits Bálint rendező (Derengő Animation) voltak. Lakos első kérdése az volt hozzájuk, hogy – a Cinemira krédójával összecsengve – szerintük mit lehet nevezni minőségi gyerekfilmnek.
Temple Réka, akinek produceri munkái között szerepel a már említett Lengemesék-sorozat, szerint a minőségi gyerekfilm egyik ismérve, hogy egy adott korosztályhoz szól, például egy ovisokat célzó alkotáson „nem feltétlenül kell, hogy egy kamasz is nevessen, vagy hogy a szülő számára a legjobb tartalom legyen.”
Temple garanciának érzi, ha irodalmi adaptációról van szó, mivel a történet ilyenkor már más formátumban bizonyította, hogy működik. A legfontosabbnak viszont azt tartja, hogy a film komolyan vegye a gyerekeket, és a lehető legjobb minőségben készüljön el. „Ha az ember gyerekeknek készít filmet, főleg animációt, akkor a stúdióban uralkodó hangulat, meg fog látszódni a képernyőn is. Nem elég és nem is fontos tökéletes filmet készíteni, hanem örömmel kell csinálni.”
Deák Kristóf (fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
A Mindenki Oscar-díjas rendezője, Deák Kristóf a korosztály felől közelítette meg a kérdést, és kiemelte, egy filmen érződik, ha valaki odafigyel a gyerekre, és tudja, hogy kikhez beszél. „Első körben oda kéne eljutni, hogy meg tudjuk-e határozni, hogy az a történet, amit mi el szeretnénk mesélni az adott eszközökkel, elemekkel, milyen életkorú nézők számára megfelelő.”
Lakos Nóra, akit M. Tóth Géza kért meg arra, hogy fejtse ki jobban, ő mit ért az alatt, hogy minőségi gyerekfilm, azon a véleményen van, hogy valóban nehezen definiálható, de az ember felismeri, ha egy adott film mondjuk vizualitásában érdekes, izgalmas, ahogy azt is, ha ezzel szemben roncsolja a gyermekek vizuális világát. A témaválasztás és a zene mellett számára a minőségi gyerekfilmhez a megfelelő szemszög is elengedhetetlen: „Amit nem gyerekszemszögből mesélünk el, az nekem nem jelent gyerekfilmet.”
M. Tóth, az Oscar-jelölt Maestro rendezője viszont az eddig elhangzott szempontok alapján úgy érezte, hogy a minőségi gyerekfilm fogalma nagyon szubjektív kérdés, amiben „jó nagy elitizmus” is van, nem is akart ebben állást foglalni, mert szerinte nehéz standardizálni, hogy ki mi alapján mutat meg valamit a gyerekének. Mint elmondta, a saját részéről egyszerűen arra törekszik, hogy a KEDD-nél készülő filmjeik (mint a Bogyó és Babóca vagy a Kuflik) a megfelelő életkorú gyerekeknek számára hordozzanak valódi jelentést, örömet okozzanak nekik és minél többükhöz eljussanak. A filmjeik stílusát, vizuális világát az alapján igyekeznek kialakítani, amit az adott korosztályról eddig megtanultak. Fontos számukra, hogy az alkotásaik milyen értékrendet képviselnek, örökérvényű emberi értékek jelenjenek meg bennük, valamint kerüljék az öncélúságot és az erőszakot.
Petrányi Viktória (fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
Benkovits Bálint, akinek legújabb munkája a veszprémi CODE-ban látható Elrejtett hangok című immerzív animáció, a hitelességre helyezte a hangsúlyt. „Egy gyerekfilm esetében a hitelesség pedig azon múlik, hogy az alkotó mennyire tud belehelyezkedni egy gyerek szemszögébe, mennyire tud újra gyerek lenni.”
Balogh Ritát, akinek dokumentumfilm-sorozata (Amíg te alszol) frissen nyert fődíjat a Cinemira gyerekeknek szóló filmterveket bemutató pitch fórumán, elsősorban a formai szempont érdekli, szülői és alkotói szempontból is. „A gyerekekkel mindenről lehet beszélni, csak az nem mindegy, hogyan.” Amikor tartalmat választ saját gyermekének, azt keresi, milyen módon kommunikál az adott alkotás – és alkotóként is az izgatja, hogy a dokumentumfilmes nyelv hogyan tud a gyerekekkel kapcsolatba kerülni. Úgy érzi, a gyerek-dokumentumfilm még a világon sehol sem számít bejáratott műfajnak, egy keresési folyamatnak tartja. „A minőséget arról az oldalról nézném, hogy mi az a gyerekszemszög, amivel érdekes a dokumentarista anyagot megfogni.”
Finanszírozási szempontból szükség van-e itthon külön gyerek-és ifjúsági filmes stratégiára, kell-e akár külön filmalap ezeknek a tartalmaknak? – tette fel a kérdést Lakos Nóra. Deák Kristóf elárulta, hogy az ő fejében mindig versenyeznek egymással a felnőtteknek szóló történetek, és azok, amiket saját gyereke is megnézhetne. „Óriási nagy döntés alkotóként, hogy mire szánunk rá legalább két évet az életünkből. De ha a gyerekfilmekre lenne egy külön dedikált összeg és szakmai gárda, akkor sokkal könnyebb lenne meghozni ezt a döntést.”
Szirmai Márton (fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
Temple Réka szerint gyerekeknek és felnőtteknek szóló filmek között nagyobb különbség van, mint más műfajok között. A döntéshozók közé ő behozná a közönséget is, és minden gyerekfilmnél tesztelné, hogy az adott alkotás mennyire működik a célközönségnél.
M. Tóth Géza a pályázati rendszerekkel szembeni alapvetően kritikus hozzáállását fejtette ki, úgy látja, az ilyen grémiumok „előre osztják ki az aranyérmet, függetlenül attól, hogy ki ér ténylegesen a célba.” Utólagos, normatív támogatási rendszer mellett érvelt, ami komplex matematikára épül, mérhető változókkal, például mekkora volt az előző munka nézettsége, milyen fesztiválszerepléseket és díjakat hozott, és a gyermek- és ifjúsági célközönség egy pozitív szorzót jelentene.
A lehetséges forgalmazási stratégiák kapcsán M. Tóth felvázolta, hogy a KEDD Stúdió az állami gyártási támogatások hiányában kényszerből állt rá a piaci forgalmazásra, az utóbbi 16 évben ebből sikeresen finanszírozták a filmjeiket. Náluk a forgalmazhatóság és a piaci igények már a legelső ötletelésnél fontos szempontot jelentenek egy-egy projekt esetében.
(fotó: Cinemira / Kocsis Judit)
A beszélgetés zárókérdése arra vonatkozott, hogy a résztvevőknek mi lenne most az első döntésük, ha állami támogatóként ők lennének a felelősek a gyerek- és ifjúsági filmekért. Temple Réka az edukációval kezdené a változtatást, a gyerekek más kultúrákkal való megismertetésével, valamint a vizuális kultúra okatásának visszavezetésével.
Balogh Rita a fiatalok tudatosabb média- és tartalomfogyasztása érdekében tenne lépéseket, emellett a dokumentumfilmek pozícióját és szerepét erősítené. Deák Kristóf a magyar gyermekfilmek nemzetközi forgalmazását tenné prioritássá, Lakos Nóra pedig a gyerekeket és fiatalokat közvetlenül bevonná a nekik szóló filmek pályázatainak véleményezésébe.
