Dunai László (Sapientia) dicsérte azokat az alkotókat, akiknek filmjein látszott az akarás: Szabó Simon és Szajki Péter a mostoha anyagi körülmények ellenére is megállták a helyüket. Dunai szerint azonban nem minden esetben bizonyult elegendőnek a jó szándék és a befektetett energia, Zsigmond Dezső Vadlányok című filmjében ugyanis az „érdekes problematikához igénytelen megvalósítás társult”. Dunai fontosnak tartotta, hogy szót ejtsenek a közönségfilmekről is, melyek közül „a Valami Amerika 2, és a Kaméleon teljesíti az igényes szórakoztatás kritériumait, míg a Majdnem szűz, és a 9 és fél randi című filmekről nem mondható el ugyanez”.
Baktai György (PPKE) két csalódásáról számolt be: Vranik Roland csak néhány momentum erejéig tudta csak megmutatni a témában rejlő lehetőségeket, Pálfi György filmjéből pedig a befektetett energiát hiányolta. Gárdos Péter (Tréfa) és Sopsits Árpád (A hetedik kör) azonban minden szempontból kiemelkedő filmeket tettek le az asztalra.
